A 8 spániel típusú vizsla: a kiváló vadászösztön mellett a változatosság az erényük

A 8 spániel típusú vizsla az FCI VII. fajtacsoportjának, a Vizsláknak az 1.2-es alcsoportja, vagyis tulajdonképpen a kontinentális vizslákhoz tartoznak.

Lássuk máris, hogy mit érdemes tudni a spániel típusú vizslák történelméről és tulajdonságairól.

(A nyitóképen egy nagy münsterlandi vizsla látható.)

1. Breton spániel

Bretagne Franciaország legnyugatibb régiója, amelyet északról a La Manche csatorna, délről pedig a Vizcayai-öböl vesz körül. Több száz évvel ezelőtt itt tenyésztették ki francia vadászok a világ egyik legsokoldalúbb madárra szakosodott vadászkutyáját, amely bevethető kacsára, erdei szalonkára, fácánra, fogolyra; szinte mindenre, aminek tolla van. A 17. század körül már feltűnik különböző festményeken és ábrázolásokon. A breton spániel eredeti hívei parasztok és orvvadászok voltak, akik számára a takarékosság életforma volt. Nem volt lehetőségük egy teljes kennelt fenntartani, ezért nagyon fontos volt számukra, hogy olyan kutyájuk legyen, amely minden helyzetben bevethető.

Egy szótárban a kiapadhatatlan energia kifejezés mellett valószínűleg egyszerűen csak egy breton spániel képe állna – ha használhatjuk ezt a kissé esetlen hasonlatot. Elképesztő, hogy mennyi idő és feladat szükséges ahhoz, hogy lemozgassák ezt a kutyát. Ha a gazda erre nem figyel, a társa neurotikussá és hiperaktívvá válik, ami megkeserítheti az egész család és az eb életét is. Egy vidám, éber, okos és kíváncsi fajta, szeret a gazdi kedvében járni. Különösen feladatorientált, így a séták mellett kutyás sportokkal és különböző játékokkal is stimulálni kell.

2. Drenti vizsla

A fajta spanyol, vizslaszerű kutyákból fejlődött ki a 16. században, majd Franciaországon keresztül érkezett Hollandiába. Sokáig ősi tájfajta volt, a Holland Kennel Club 1943-ban ismerte el hivatalosan. Olyan szerény körülmények között élő emberek hozták létre, akik csak egy kutyát engedhettek meg maguknak, így a drenti vizslának mindenre képesnek kellett lennie. Össze kellett gyűjtenie minden vadat, ezen felül pedig még áruszállításra is bevethetőnek kellett lennie.

Bár terepen rendkívül erős vadászösztönt mutat, otthon, a család körében általában nyugodtabb, mint más vadászkutyák. Ragaszkodó fajta, aki nagyon szeret a családja körében időzni. Érzékeny, így a képzésnél ezt figyelembe kell venni. Idegenekkel szemben távolságtartó lehet, de sosem agresszív vagy félős. A drenti vizsla okos kutya, akinek szüksége van a munkára. Ha ezt szem előtt tartjuk, egy nagyon kedves társunk lehet a személyében.

3. Francia spániel

A francia spániel ősei már a 14. századi Franciaországban is jelen voltak. A középkorban az uralkodók és nemesek körében igen népszerű volt, még Versailles-ban is ezt a fajtát favorizálták, ám a 20. század fordulójára mégis majdnem kihalt. Egy francia pap, de Fournier atya erőfeszítései mentették meg. A legnagyobb spánielt tisztelhetjük a személyében. A szelekció révén elegáns és sportos, nagyon jó kiállású fajta fejlődött ki, amely kiválóan teljesít a terepen.

Mint minden munkakutyának, úgy a francia spánielnek is magas szintű az állóképessége, így nagyon fontos, hogy sokat mozogjunk az ebbel, és adjunk neki feladatokat is, amelyekkel az eszét is tornáztathatja. Egy nagyon kedves, kiegyensúlyozott eb, akit igen könnyű képezni, mivel nagyon erős benne a gazdi iránti megfelelési vágy. Barátságos, nyitott, agressziónak nyoma sincs benne; nagyon szeret a gazda mellett lenni és vele időt eltölteni.

4. Fríz vizsla

Hollandiában őshonos, hazájában Stabyhounnak hívják. Nevét valószínűleg sokoldalúságának köszönheti, a Stabyhoun szó első része a „sta mij bij” vagyis „állj mellém” szavakból származik. Már a 17. századi ábrázoltak hozzájuk hasonló kutyákat festményeken. A fríz vizsla arról a területről származik, ahonnan a fríz vízikutya is. Rendszeresen keresztezték a 20. században ezeket az ebeket, amely a fajták összeolvadásával fenyegetett. Ekkor kezdték el a két fajta megtisztítását; 1942-ben mindkettőt hivatalosan elismerték.

Mivel a fríz vizslát is mindenes kutyának tenyészették, így remekel vadászatban és a házőrzésben is. Emiatt persze szüksége van feladatokra és sok mozgásra. Intelligens kutya, akinek azonban megvan a saját akarata, ami miatt mindenképpen következetes nevelésre van szüksége – nem mintha a kutyáknak alapvetően egyébként nem lenne. Ennek ellenére könnyen tanítható, motivált eb, de arra oda kell figyelni, hogy gyengéden, pozitív megerősítéssel tréningezzük. Nyugodt és kiegyensúlyozott négylábú, akiből remek családtag válhat.

5. Hosszúszőrű német vizsla

A hosszúszőrű német vizsla esete trükkös. A német vizsla egyik változata a 4 közül, másik három testvére, a rövidszőrű, a drótszőrű és a szálkásszőrű azonban az FCI beosztásában a Kontinentális típusú vizslákhoz tartozik, vagyis a VII. csoport 1.1-es alcsoportjához. Az egyik legrégebbi szárazföldi vizsla ő. Az őseit bevetették madarakon, solymászathoz és vízi madarak vadászatában is, valamint a vérvonalában kopók is szerephez jutnak. Így nem is meglepő, hogy egy rendkívül sokoldalú kutyáról van szó. 1897-ben von Schorlemer báró megírta az első szabványt a német hosszúszőrű vizslákra, és ezzel megalapozta a mai modern tenyésztést.

A hosszúszőrű német vizsla külseje meglehetősen szetteres, kevésbé vizslás. A víz iránt rajongó kutya remekül úszik. Profi módon keresi meg a vadat, jelzőpózba merevedve jelzi a vadásznak, majd be is gyűjti azt. Egyedülálló jellemzője, hogy egy szempillantás alatt válik otthoni kedvencből tüzes, mindenre elszánt vadászkutyává. Kedves, barátságos és intelligens fajta, nagyon ragaszkodik a gazdához. Társaságkedvelő eb, aki imád a családja közelében lenni. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy elsősorban munkakutya, így a feladatok és a sok mozgás nélkülözhetetlenek számára.

6. Münsterlandi vizsla

A münsterlandi vizsla kis és nagy méretben létezik. A 19. században, amikor a német vadászati törvények megváltoztak, megszületett az igény egy új német vizslafajta kitenyésztésére, ennek eredményeképpen hosszas kísérletezgetés után született meg a kis münsterlandi vizsla. A nagy münsterlandi vizsla története egészen a középkorig nyúlik vissza, ősei fehér színű madarász és solymász ebek. A tervezett tenyésztés mind a két változat esetében a 19. század végén kezdődött el. Biztosan nem meglepetés már egy ilyen illusztris lista után, de szintén igen sokoldalú fajták, a vad észlelésére, felkutatására és begyűjtésére is kiválóan alkalmas, természetesen vízben is.

Mindkét változatra jellemző az intelligencia és a könnyű képezhetőség. Szeretnek a gazda kedvében járni. Ha az gondoskodik a megfelelő mennyiségű és minőségű stimulációról, családi kedvencként is remekül beválnak. Nyugodt, kiegyensúlyozott négylábúak, akik barátságosak, így szociális keretek között sem ütköznek nehézségekbe.

7. Pikárdiai spániel

Valószínűsíthető, hogy a pikárdiai spániel és a francia spániel is a német fürjészeb őséből fejlődött ki. Az 1300-as években korabeli írók már említették ezt a kutyát. A nemesség és az uralkodók egyik kedvenc vadászkutyája volt, népszerűsége a francia forradalom után is megmaradt. A 20. században szorult háttérbe a külföldről beáramló angol vadászkutyák miatt. Ha hihetünk a híreszteléseknek, elképzelhető, hogy a pikárdiai spániel az első olyan kutyák közé tartozott, melyeket a szalonokba is beengedtek.

Franciaországban a fajtát erdős területeken fácánok, mocsarasabb részeken pedig erdei szalonkák vadászatára használják. Könnyen képezhető, nagyon kedves fajta, aki társaságban érzi magát igazán elemében. Rajongói szerint kiváló a temperamentuma, laza a természete, így gyerekekkel is jól kijön. Gazdájához nagyon ragaszkodik, fontos, hogy sok mindent vele együtt csinálhasson. Alapvetően egy munkakutya, tehát a mentális és fizikális stimuláció elengedhetetlen nála, azonban városi körülmények között is képes jól érezni magát, ha ezeket megkapja.

Jelzőpózba dermedve: 

8. Pikárdiai kék spániel

Ahogy már a neve is sugallja, nagyon hasonlít a pikárdiai spánielhez, a pikárdiai kék spániel azonban egy fiatalabb fajta, a Somme környékéről származik, és valamikor a 20. század elején kezdték el tenyészteni. Őse a pikárdiai spániel és a kék színű angol szetter, valamint gordon szetter. Ritka fajta, kevés szervezet ismeri el hivatalosan.

A pikárdiai kék spániel gyerekekkel fejezetten barátságos, igen könnyed, játékos természete van. Vadászkutya révén természetesen sok mozgásra és feladatra van igénye, ebben az esetben kiegyensúlyozott és jó kedélyű kutya. Nagyon szeret a gazda kedvére tenni, ezért könnyen képezhető. Akkor van igazán elemében, ha emberek társaságában lehet, legfőképpen természetesen a gazdájáéban. Megfelelő nevelés mellet egy nyugodt, udvarias és alkalmazkodó kutya. Mindig jelzi az idegenek megjelenését, kész arra is, hogy védelmezze a szeretteit.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.