7 érdekesség a sörényes farkasról: a hangyák fészkére kakil, azok pedig örülnek neki

A sörényes farkas bár nevében farkas, külső megjelenésében pedig erősen hajaz a rókára, se nem farkas, se nem róka; a Chrysocyon nemzetség egyetlen élő képviselője. Dél-Amerika legnagyobb kutyaféléjét ha egyszer láttuk, többé biztosan nem feledjük; hosszú, karcsú lábai a kutyavilág modelljévé teszik.

Lássuk máris, hogy mit tudunk a sörényes farkas külső jellemzőiről, szokásairól és életmódjáról.

1.) A sörényes farkas kilóg a sorból

Bár a sörényes farkas számos rókaszerű tulajdonságot mutat, nem kapcsolódik szorosan a rókák nemzetségéhez (Vulpini). Az egyik legnagyobb különbség, hogy pupillája nem függőleges, hanem kerek.

A sörényes farkast evolúciós kapcsolata a kutyafélék családjának többi tagjával teszi igazán egyedülállóvá. Vagyis tulajdonképpen a kapcsolat hiánya. A tanulmányok szerint nem lehet kötni egyetlen ma élő kutyaféléhez sem. A következtetés az, hogy a sörényes farkas az egyetlen a dél-amerikai fajok közül, amely túlélte a késő pleisztocén korban történt kihalási folyamatot.

2.) Nyakigláb

Egy átlagos felnőtt sörényes farkas 23 kg, marmagassága 110 cm, amellyel kiérdemelte magának a kutyafélék legmagasabbika címet. Ez leginkább hosszú lábainak köszönhető, ami valószínűleg az őshonos élőhelyének magas, füves területeihez való alkalmazkodás miatt jött létre.

A vörös testen a nyaki résznél impozáns, fekete sörényt figyelhetünk meg. Úgy gondolják, hogy az állat profiljának megnövelésére szolgálhat, ugyanis a szőrszálakat képes felborzolni, ha fenyegetve éri magát vagy agressziót akar kifejezni.

3.) Bűzös farkas

A skunk-wolf (a skunk bűzösborzot jelent, a wolf pedig farkast) becenevet azért kapta, mert a területmegjelöléshez használt vizelete erőteljesen cannabis- vagy komlószagú. A szagért felelős anyag nagy valószínűséggel a pirazin nevű vegyület, amely mindkét növényben előfordul. A rotterdami állatkertben ez a szag egy alkalommal a rendőrség figyelmét is felkeltette, akik füves cigarettát szívók után nyomoztak.

4.) Magányos farkas

A legtöbb nagy testű kutyafélével ellentétben a sörényes farkas magányosan él. Krepuszkuláris állatként alkonyatkor és hajnalban egyedül indul a füves pusztákon vadászatra. Zsákmányszerzés közben forgatja hatalmas füleit, így azonosítva be a prédát. Mellső lábával megdobogtatja földet, hogy így ugrassa ki a zsákmányt, amivel a nyakán vagy a gerincén ejtett harapással végez. Ha kell, hevesen meg is rázza azt. A rágcsálókon, nyulakon, hüllőkön és tojásokon kívül azonban gyakran fogyaszt gyökereket és gyümölcsöket is. Egy tanulmány szerint akár 301 különböző dolog is szerepelhet egy sörényes farkas menüjén.

A sörényes farkasok egyébként monogám párokat alkotnak, akik meg is védik a saját területüket, ám a párzási perióduson kívül ritkán találkoznak.

5.) A farkas almája

Ahogy arra az előző pontban kitértünk, a sörényes farkas mindenevő, így fogyaszt gyümölcsöket is. Ráadásul nem is kismértékben! A Solanum lycocarpum (angolul wolf apple) nevű növény gyümölcse 40-90%-ban is kiteheti ezeknek az állatoknak az étrendjét. Akkor jöttek rá, hogy milyen fontosak számukra a növényi tápanyagok, amikor az állatkertekben húsalapú étrenddel etették őket. Ezeknél az állatoknál hólyagkövek alakultak ki.

6.) A sörényes farkas üvöltve ugat

A jelölgetésen kívül a másik preferált kommunikációs eszköze a vokalizáció. Nagyon jellegzetes üvöltve ugatással (angolul roar-bark) tartják a kapcsolatot az egymástól távol élő egyedek. Egy specifikus kutatás megállapította, hogy ezt a fajta kommunikációt a párzási időszakban használják az egyedek, majd akkor is, amikor a kölykök már megszülettek. Ez arra utal, hogy a párok az utódok születése után a kezdeti időszakban még összeköttetésben maradnak ezzel a módszerrel.

Így hangzik az a bizonyos üvöltve ugatás: 

7.) Ezért kakil a hangyák fészkére

A sörényes farkasok gyakran ürítenek a levélvágó hangyák fészkére, aminek ezek a szorgos kis állatkák nagyon is örülnek. A hangyák ugyanis a trágyát felhasználják gombakertjük termékenyítésére. A kakiban lévő magvakat azonban gondosan a fészkük melletti szemeteskupacokba dobják, amely folyamat jelentősen megnöveli a magvak csírázási sebességét.