Egyre több pár csak addig „kölcsönöz” menhelyi kutyát, míg megjön a baba: Hapci is így került vissza a rácsok mögé

Az állatvédők megdöbbentő tapasztalatokról számoltak be a menhelyi kutyákat kölcsönző párokról, akik csupán gyakorolni szeretnének az állattal.  

Igen szomorú tapasztalatról számoltak be a közelmúltban a Rex Kutyaotthon Alapítvány oldalán. A történet főhőse Hapci, egy alig 1 éves kutya, aki 2021 szeptemberében, két hónaposan, hat testvérével együtt került a szervezet gondozásába. A „hét törpe” közül Hapci volt a legbetegesebb – innen a neve is –, ám szerencsére gyorsan megerősödött, és hamar gazdára is talált. Puha ágyat kapott, kutyaiskolába járt, szerették és foglalkoztak vele – ahogy azt kell. Tökéletesnek tűnt minden, ám a minap mégis visszakerült az alapítványhoz. Hogy mi ennek az oka? Az, ami miatt a bejegyzés is íródott: a párnak gyermeke született, és így már nem fér bele az életükbe Hapci…

A kutya mint gyerekpótlék

Ami még elkeserítőbbé teszi a történteket, hogy ez mostanra tendencia: a fiatal párok mintegy gyermekpótlékként vesznek magukhoz kutyát, majd a kicsi megérkezésével visszaviszik a menhelyre. Ezzel összetörve egykori kedvencük szívét. (Ugyanez a tapasztalat a kismacskák kapcsán is, ők is gyakori „pótlékok” – holott érző-szerető élőlényekről beszélünk!)

Az állatvédők ennek az elkeserítő, egyúttal felháborító magatartásnak a magyarázatát abban látják, hogy ezek az emberek a kisállaton „gyakorolnak” a leendő szülői feladatkörre. Holott, ahogy ezt ők is hangsúlyozzák a posztban, egy kutya vagy macska nevelése össze sem hasonlítható egy kisbaba gondozásával. Természetesen vannak közös pontok – a felelősség, az önzetlenség, a lemondásra való készség, az etetés-itatás, a figyelem, stb. –, de téves az az elgondolás, hogy valakiből jobb anya vagy apa válik, mert volt háziállata.

Sajnos egyre inkább válik szokássá a fiatal párok körében, hogy örökbefogadás címszó alatt lényegében „kikölcsönöznek” egy kölyökkutyát vagy cicát a menhelyről. Teszik mindezt azért, mert úgy érzik, hogy szükségük van egy kutyára/ macskára, aki felkészíti őket a családalapításra. De mihelyst úgy érzik, hogy a jószág ellátta a számára kitűzött feladatot (mondjuk, néhány hónap elteltével is életben van), nemes egyszerűséggel visszadobják őt a menhelyre (jobb esetben).

Az ilyen párok figyelmét szeretnénk felhívni ezzel a poszttal egy fontos dologra. Mégpedig, hogy egy kölyökkutya vagy egy kismacska felnevelése meg sem közelíti egy emberi csecsemő ellátását, nevelését. Az, hogy adott esetben képes vagy nem kinyírni egy szobanövényt, még nem jelenti, hogy egy kutya vagy macska is neked való. És csak azért, mert sikeresen felneveltél egy állatot, még nem feltétlen állsz készen egy kisbabára

– fogalmaznak az alapítvány munkatársai.

Komoly trauma az állatnak

Azt pedig mondanunk sem kell, hogy mit él át egy „kikölcsönzött” állat, amikor a szeretett otthonból visszakerül a rácsok közé! Hatalmas trauma neki, amit jól mutat a Hapciról közzétett videó is.

Szívszorító látni, hogy sír a ketrecben, és próbál kibújni a rácsok között, hogy megtalálja „szerető családját”…

Most pedig nézzük meg ezt a problémát a gyerekpótlékként használt állat oldaláról, akinek nincs más választása, mint elszenvedni a kegyetlenséged. Örökbefogadás szempontjából a létező legjobb korban lévő kutyától önző módon ellopod élete legfontosabb időszakát, és az esélyét, hogy valódi családja legyen. Míg a vele töltött egy teljes év alatt benned halvány kötődés sem alakul ki iránta, addig az ő számára te leszel a Gazdi, az Isten, a Család és az Otthon. És – bár téged ez nyilván a legkevésbé sem érdekel – ez a kutya később a menhelyen nap mint nap, órákon át szívfacsaróan sír utánad. Ugyanis szeret téged, és várja, hogy eljössz érte. Hiába a rengeteg sétáltató, a kutyatársak és a gondozók kedves, odaadó jelenléte, ezek csak odaszórt apró morzsák a te (egyébiránt álságos és őszintétlen) ölelésedhez képest

– a gondozók komoly bírálatának minden szava nagyon komolyan megfontolandó!

Mindent megtesznek Hapciért

A bejegyzés alapján az állatvédőket is nagyon megrendítették a Hapcival történtek, valamint az ehhez hasonló tapasztalatok. Mint írják, minden követ megmozgattak azért, hogy a kutyus mihamarabb jó helyre kerüljön, ami sikerült is. Így Hapci immár újra gazdis, és remélhetőleg ez volt az utolsó költözése az életében.

Az alapítvány munkatársai pedig óva intenek mindenkit az ehhez hasonló felelőtlen magatartástól, hangsúlyozva, hogy egy kutya (vagy bármilyen más állat) örökbefogadása nagyon komoly döntés, ami egy életre kell, hogy szóljon. Emiatt alaposan meg kell fontolni, figyelembe véve minden tényezőt – anyagit, érzelmit, az életformát, valamint az időbeli kapacitást –, mielőtt valaki úgy dönt, belevág ebbe a gyönyörű, de igen felelősségteljes feladatba.