Az őshonos skót kutyafajták: bemutatkoznak a zord terephez alakított terelőkutyák

Valamennyi, Skóciából származó kutyafajta olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek tükrözik szülőhelye éghajlatát, környezetét és történelmi korszakait. Nem meglepő módon Skócia legkorábbi kutyái is rendkívül keményen dolgozó fajták voltak, akik jogosan érdemelték ki az elismerést úgy, hogy közben szeretett társakként is tekintettek rájuk.

Jelenleg 15 őshonos skót kutyafajtát különböztetünk meg. A Blue Paul Terrier, a Paisley Terrier és a Tweed Water Spaniel csak nagyon rövid ideig léteztek, mára pedig kihaltak, így róluk ebben a cikkben nem ejtünk szót. A 15 fajta közül kiválogattuk a terelőkutyákat, tehát a mai cikkben róluk lesz szó. Következő összeállításunkban pedig a terrierekkel és a vadászkutyákkal ismertetünk meg közelebbről.

A skót kutyafajták: terelőkutyák

1.) Border collie

Utazzunk vissza egészen a Római Birodalom fénykoráig, amikor a brit területeket is térdre kényszerítette nem más, mint maga Claudius császár. A római jelenlét a terület minden aspektusára hatással volt; nem volt ezalól kivétel a kutyatenyésztés sem. A légiók magukkal hozták haszonállataikat, ahol pedig jószágok vannak, ott van terelőkutya is. Így esett, hogy a hatalmas, erős csontozatú birodalmi – nem lépegetők! – terelőkutyák a brit táj központi elemei voltak 3 évszázadon át. A birodalom felbomlása után vikingek portyáztak a területen, akik szintén a kutyáikkal együtt venerunt, viderunt, vicerunt. (A veni, vidi, vici múlt idős, többes számú alakja.) Ezek az ebek kisebbek, spicc jellegűek voltak. A római nehézfiúk és a szélsebes viking terelők szerelemgyerekeként kompakt és fürge négylábúak születtek, akik kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy a skót és walesi hegyvidék sziklás, dombos terepein dolgozzanak. Így kezdődött hát napjaink egyik legnépszerűbb fajtájának, a border collie-nak a története.

2.) és 3.) Hosszúszőrű skót juhászkutya és rövidszőrű skót juhászkutya

A hosszúszőrű skót juhászkutya az első fajták között volt, amit megismertem és felismertem. Azonnal elfog a nosztalgia, amikor meglátok egy ilyen kutyát, ugyanis az utcánkban az egyik háznál mindig ezt a fajtát tartották, így minden reggel óvodába és iskolába menet a kapuban állva kísért minket figyelemmel a négylábú. Egyébként mindig be lehetett neki köszönni, meg lehetett simogatni a kerítésen keresztül, de a bicikliket utálta.

A hosszú szőrű és a rövid szőrű változat egyébként ugyanaz, kivéve – most figyelj – a szőr hosszát illetően. Az FCI külön fajtaként ismeri el őket. Meglepő módon esetükben is hasonló az elképzelés, mint a border collie-nál, hogy a rómaiak által behozott kutyák keveredtek ezúttal a helyi ebekkel az 5. század környékén. (Ez később fontos lesz!) Hiába, a szabad szerelem korszakát élték már jóval a 60-as évek előtt. Ezek az alapvetően juhterelésre használt ebek meglepő módon tetszetős külsejük ellenére nem az arisztokrácia kedvencei voltak, hanem a szegényebb rétegé. Ez a 19. században, Viktória királynő uralkodása alatt változott meg, aki előszeretettel népszerűsítette a fajtát alattvalói és udvaroncai körében.

4.) Scotch Collie

Valószínűleg laikus kutyásként is a listán szereplő ebekről mind hallottál már; a Scotch Collie lehet az egyetlen kivétel. Meglepő módon egy egyszerre új, és egyszerre régi fajtáról van szó. Mindjárt elmagyarázzuk, ez hogyan lehetséges.

A hosszú- és rövidszőrű skót juhászkutya, a szakállas collie és a border collie is mind az ősi collie típusú kutyáktól származnak, amelyek Skóciában éltek és dolgoztak több száz évvel ezelőtt: ők voltak az eredeti Scotch Collie-k. Ahogy a tenyésztők kezdtek arra összpontosítani, hogy szelektív tenyésztéssel több új típusú collie-t hozzanak létre, az eredeti Scotch Collie lassan eltűnt a látókörből, és szinte teljesen kihalt. Parázslott némi érdeklődés a fajta megújítása iránt Nagy-Britanniában az 1900-as évek elején, de nem tudott elég támogatást szerezni, így hamar kihunyt a törekvés lángja. Szerencsére a 20. század elején az Egyesült Államokban voltak olyan személyek, akik elég eltökéltek voltak ahhoz, hogy megakadályozzák az ősi fajta kihalását, így viszonylag rövid időn belül néhány elkötelezett tenyésztő és lelkes kutyabarát segített újraalkotni az eredeti Scotch Collie típust; bár új névvel, mint Old Time Scotch Collie. Egyelőre azonban egyetlen jelentősebb kennelklub sem ismeri el a fajtát, bár véleményünk szerint érdemes fél szemünket sorsának alakulásán tartani.

Egyszerre lehet bennük felfedezni border collie-s és skótjuhászos jegyeket is:

5.) Shetlandi juhászkutya

Sokan hiszik, hogy a shetlandi juhászkutya a hosszúszőrű skót juhászkutya miniatűr változata, amiben van egy szemernyi igazság is. Alapvetően azonban nem egymás változatai.

A fajtát a Skóciához tartozó Shetland-szigeteken tenyészették ki juhok, pónik és baromfik terelésére. Az Egyesült Királyság legészakibb részén meglehetősen zord viszonyok uralkodtak, és uralkodnak a mai napig is. A hideg, a metsző szél, és a tűhegyként az ember arcába fúródó esőcseppek mellett a talaj is egyenetlen, sziklákkal és kiszögellésekkel csipkézett. Ilyen viszonyok között az erőforrások, vagyis az élelem is szűkös lehetett időnként, így fontos volt, hogy a gazdák által tartott állatok kicsik legyenek, alacsonyabb táplálékigénnyel. Emiatt olyan picike a shetlandi póni és a törpejuh is.

Hogy a collie-kat mikor hozták pontosan a szigetre, hogy ilyen apróra tenyésszék őket, valószínűleg a történelem homályába veszett örökre. Ehhez hozzájárul az a tény is, hogy rendkívül elszigetelt körülmények között éltek, így a 20. század elejéig a fajta ismeretlen volt nemhogy a világban, de Britannia más területein is.

6.) Szakállas collie

A fajta esetében akár a bearded collie nevet is használjuk hazánkban is, ami angolul szintén szakállast jelent. Munkaköri leírásában eredetileg a legelőre kihajtott szarvasmarhák ellenőrzése, valamint a piacra hajtásuk szerepelt. Munkamániás ebekként nehéz körülmények között, kis juttatásért végezték a feladataikat, de látszólag ezt nem bánták. A fajta eredettörténetét illetően több verzió is létezik. Vannak, akik úgy vélik, hogy olyan rendkívül ősi fajtáról van szó, amely a rómaiak hódítása előtt is létezett már. Más elméletek szerint legközelebbi rokonságban a komondorokkal és a lengyel alföldi juhászkutyákkal áll, amely fajták példányait az 1500-as években vitték a Skót-felföldre. Ugyan pontos adataink nincsenek a szakállas collie formálódását illetően, az 1700-as években, a brit portréfestészet aranykorában már felfedezhetjük a jellegzetes pofákat a festményeken. Ez mindenképpen arra utal, hogy szerényen élő gazdák kutyáiból egy ponton az arisztokrácia kedvence válhatott.

Ha végigolvastad az összes fajta ismertetőjét, egy szép és összetett története rajzolódhatott ki előtted a skót terelőkutyák kialakulását illetően. Bár rendszeresen írunk különféle kontextusban a kutyafajtákról, amikor országok szerinti gyűjtést készítünk, akkor látjuk igazán, hogyan is függenek össze egészen pontosan a részletek. Reméljük, neked is akkora örömöt okoznak az ilyen jellegű felfedezések, mint nekünk!