Így éltek Sissi legendás kutyái a császári udvarban

A magyarok kedvenc királynéja, Sissi nemcsak a lovakért, hanem a kutyákért is rajongott. Kedvencei különleges bánásmódban részesültek.

A magyarok kedvenc királynéja volt Ferenc József császár és király felesége. A Sissiként ismert Wittelsbach Erzsébet minden állatért, de főként a lovakért és a kutyákért rajongott. Udvartartásában, Bécsben és Budán, és később Gödöllőn is állandóan körülötte időztek hűséges társai, akikkel vadászott is.

Sissi és kutyái szinte mindig együtt voltak

A legtöbb korabeli fotográfián is állatokkal együtt mutatkozott a magyar királyné, ezek alapján igyekszünk most bemutatni kedvenceit, de ha tovább olvasol, azt is megtudhatod, hogy miként zajlott egy falkavadászat a kiegyezést követő években.

Bár számos különböző fajtájú kutyával szerepelt a fényképeken, mind közül kiemelkedett Shadow, azaz Árnyék, a német dog, illetve Houseguard, az ír farkaskutya. Az ebet még 1860-ban, Viktória királynőtől kapta ajándékba kölyökként, és olyannyira beleszeretett a fajtába, hogy több ír farkassal is megosztotta a későbbiekben az életét. Shadow azonban minden más kutyájánál több figyelmet kapott, miután elpusztult, a Gödöllői Királyi Kastély kertjében temették el a királyné másik kedvencével, Platóval együtt, akit a források juhászkutyaként emlegetnek. Hogy pontosan miféle juhász lehetett, azt a leírások alapján sajnos nem lehet megállapítani. Kutyáit általában Shakespeare-karakterekről nevezte el, rajongott az angol író munkásságáért. Kedvenc négylábúi között találunk többek között Hamlet és Titánia nevű ebet is.

Egy harmadik bundás jószág, egy fekete uszkár is rendszeresen feltűnik a dagerrotípiákon Sissi társaságában. A bécsi udvari fotográfus, Ludwig Angerer több képből álló sorozatot készített a királynéról és az uszkárról, ezek közül három vizitkártya a Nemzeti Múzeum gyűjteményében is megtalálható, a kutyus is egy asztalon ülve, illetve fekve látható rajtuk.

A királyné a nagy testű kutyák rajongója volt, az ír farkasok, a német dogok, óriásuszkárok mellett a bernáthegyiket, az agarakat és a leonbergi juhászokat is igazán kedvelte. Egy levelében arról panaszkodik, hogy nincs is olyan nagy termetű kutya, ami kellően hatalmas lenne elvárásainak.

Szinte félek, hogy akkora kutya, amilyet szeretnék, nem is létezik.

Erzsébet királyné nagyon szerette a kutyáit

A Sissiről készült fényképek és festmények különlegessége, hogy a királyné szinte sosem nevetett rajtuk, sok esetben el is takarta a száját – az utókor ezt azzal magyarázza, hogy a fogait szégyellte. A kutyás fotókon azonban szinte kivétel nélkül mosolyog, figyelemmel és szeretettel fordulva a vele pózoló állatok felé.

Mit gondolsz, hű maradt e nekem Plato, fog-e nekem örülni, s a régi lenni? Hányszor gondoltam rá, s vágyódtam utána. Azt tudom, hogy én őtet nagyon szeretem, s alig várom visszont látni!

– írta kedves udvarhölgyének, Ferenczy Idának egy ízben Sissi, aláhúzva a nagyon szót. Udvarában külön cselédek gondoskodtak a kutyákról, kutyamosdató néven. Az ebek iránti szeretetében fia, Rudolf főherceg is osztozott, aki végrendeletében külön passzust szentelt kutyáinak. Hasonlóképpen rajongott az ebekért maga a császári és királyi fenség, I. Ferenc József is, aki 1900-ban megtisztelte jelenlétével Magyarország első nemzetközi ebkiállítását is.

Rókára vadásztak kutyákkal

A falkavadászatok hagyománya az angolszász területekről terjedt el a kontinensen, így az Osztrák–Magyar Monarchia területén is. Ferenc Józsefről köztudott volt, hogy mennyire rajong a vadászatért, és szenvedélyében felesége is osztozott vele. A királyné kitűnő lovas volt, így könnyen felvette a ritmust a férfiakkal is a vadászatok során. A kutyás vadászat uralkodásuk idején egy jó ideje mellőzött elfoglaltság volt, az országos vadászegyletek is egymás után szűntek meg a kiegyezést megelőző években. Annak köszönhetően azonban, hogy az uralkodói család ismét falkavadászatokat szervezett, hosszú évek után megalakulhatott a Rákosi Rókafalka Társaság is 1872-ben.

„A királyné főudvarmesterén, Nopcsa Ferenc bárón keresztül már 1868-ban érdeklődött falkavadászati lehetőség iránt Andrássy Gyula grófnál, aki sok viszontagság után 1872-ben tudott eredményekkel válaszolni a kérdésre. A falka, mondhatni, sebtében alakult meg, és a tagok azt remélték a működésétől, hogy ezáltal a királyné több időt fog eltölteni az országban, és vele együtt, ha csak közvetetten is, de Ferenc József közelebb kerülhet a magyar arisztokrácia tagjaihoz” – számol be róla az újkor.hu.

Sissi pedig meg is ragadott minden alkalmat a falkavadászatra, ekkor ugyanis a kutyák mellett másik hobbijának, a lovaglásnak is hódolhatott, ráadásul sokkal kötetlenebb formában, mint ahogy abban a korban a nőknek illő lett volna. Ehhez olyan embereket gyűjtött maga mellé, akik szakértő hozzáállásukkal és tudásukkal, nem pedig pusztán rangjukkal emelkedtek ki a környezetéből. Így vált társasága rendszeres tagjává a nemesség részéről többek között Rudolf Liechtenstein herceg, gróf Batthyány Elemér, vagy éppen a tatai Esterházy Miklós gróf is.

A falkavadászat során lóháton, kutyák segítségével főként rókára, szarvasra vagy nyúlra vadásztak. Erzsébet a leginkább rókavadászatokon vett részt, udvarhölgyei naplóbejegyzéseiből kitűnik, hogy nemritkán 3-4 órán át űzte a királyné a vadat. Csapásokon, vizesárkokon, sövényeken ugratott át kutyái nyomában, miközben kísérete leginkább aggódással töltötte ezt az időt, várva visszatértét. Egy-egy vadászidény során Gödöllőn általában heti 3 vagy 4 vadászatot rendeztek.