Sinka mint fajta? – majd ha a használók akarják, akkor talán…

Először nyilatkozott Korózs Gábor, a MEOESZ elnöke a sinka fajtásításával kapcsolatban. Ahogy arról is, voltak-e negatív hatásai a farok- és fülvágás tilalma bevezetésének.

Az önnel készült interjúkat olvasók között a leggyakrabban feltett 3 kérdést közvetítem, és kérem, hogy válaszolja meg ezeket. A gyakoriság alapján legnagyobb számban arra kérdeztek rá az érdeklődők, hogy a farok- és fülvágás tiltása okozott-e visszaesést egyes kutyafajták népszerűségében. Kiemelten sokan a dobermannok helyzetére kérdeztek rá.

K. G.: Konkrét számokról még nem tudunk beszámolni, hiszen az új szabályok végrehajtási időpontja január 1-től kezdődik. Az idei évben még megengedett volt ezekkel a kutyákkal a kiállításokon való részvétel.

2025. január 1-je a választóvonal.

Bizonyos fajtáknál valószínűleg érzékelhető lesz némi visszaesés. Én azonban úgy gondolom, hogy akármilyen érvágás ez,

a nemzeti sztenderdek kialakítóinak döntése ellen nem lehet mit tenni.

A magunk eszközeivel azonban igyekeztünk tenni annak érdekében, hogy a tenyésztésben maradás érdekében ne kopjanak ki a már korábban farok-, illetve fülvágott, de egyébként kiváló vérvonalú kutyák. Ezért e kérdés megítélését rábíztuk a fajtagondozó klubokra: amennyiben a fajtagondozó klub úgy dönt, hogy a 2025 előtt született kutyáknál tenyészengedélyt ad ki, az teljesen a fajtagondozó klub döntése, nem az FCI-é, illetve a MEOESZ-é. Ennek egy szakmai magyarázata van, a génmegőrzés: nem szeretnénk egyetlen fajtából sem egy törvény miatt egyetlen kiváló példányt sem elveszíteni. Ennyit lehetett ebből kihozni.

A második legnagyobb számban feltett kérdés a sinkák fajtásítására vonatkozott. Néhány hónappal ezelőtt bejárta a magyar sajtót egy hír, egy bombasztikus bejelentés arról, hogy a 10. magyar fajta a sinka lett.

Sokan kérdezték meg, hogy mi a MEOESZ véleménye ezzel kapcsolatban? Összefoglalná röviden az önök álláspontját?

K. G.: Nagyon sok éve foglalkozom személyesen is ezzel a kérdéskörrel mint a magyar kutyákért sokat tevő, társadalmi funkciót betöltő ember. A sinkakérdést mi nagyon körbejártuk az elmúlt években, és megvallom őszintén, ezt a bejelentést mi próbáltuk nem kommentálni, amíg lehetett. Ebben a kérdésben a sajtó szinte minden szegmense rendkívül félrevezető információkat közölt, sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat.

Mi hivatalból az agrárminisztériumnál tisztáztuk: a sinkával kapcsolatban fajtaelismerést ők nem foganatosítottak, pedig egy új fajtának az elismerése egy állattenyésztési eljárásnak a végeredménye lenne.

Ez nem úgy működik, hogy valaki kitalál egy fajtát, majd körbekürtöli a sajtót. Ennek megvannak a törvényszerűségei, amit a kutyatenyésztés tudományosan megkövetel, a bürokrácia pedig papíralapon előír. Ezért volt nagyon megtévesztő ez a hír. Az én véleményem erről a kérdésről, mint magyar kutyás szakember, megegyezik a MEOESZ elnökségének állásfoglalásával:

a sinka, mint fajta, nem létezik.

Ez a kifejezés egy munkatípust takar, egy élő állományt takar – akár a Hortobágy, akár Szeged környékének tájtípusai. Körülbelül itt tart ma a sinkák ügye. Nagy energiát fordítottunk arra, hogy ezt a kutyatípust valamilyen módon statisztikailag is be tudjuk sorolni, és megismerni, színek, méret, genetikai háttér stb. alapján. A sinkát tartók és használók tiltakoznak a fajtásítás ellen. Magyarul: a pásztor- és gulyás emberek nem szeretnék, hogy a sinkát egy fajta keretein belülre szorítsuk. Ezt a MEOESZ belátta, de nem is kellett belátnia, elég volt beszélnünk a témáról.

Egyetértés volt abban, hogy ez a kutya az elkövetkező években biztosan nem lesz önálló fajta, de nem is alkalmas rá.

A kutatások folytatódnak

K. G.: Mi a sinkakutatási munkákat nem hagytuk abba, folytatjuk. Amivel nem kérkedünk és rohangálunk a sajtóhoz; tesszük a dolgunkat. Hozzátartozik a történethez, hogy a terelő- és pásztorkutyaversenyeinken nem versenyeztetjük őket, de nem zajlik le olyan pásztorkutya országos verseny, hogy egy kategóriában ne engedjük őket elindulni. Én nagyon sajnálom, hogy ennek a fantasztikus képességű munkatípusnak a nevét valakik(k) felhasználják reklám- vagy ki tudja, milyen célból. Az, hogy valaha felmerüljön e kutyák fajtásítása, akkor következhet be, ha a sinkákat tenyésztő, illetve használó emberek szeretnék. Én bízom abban, hogy ez a sinka néven nevezett munkakutyatípus örökre a miénk marad. Ami nem kutyafajta, nem munkatípus, hanem nevezzük néven: ők a sinkák. Magyarország, a hazai kutyás múlt és jelen fontos részei, de a MEOESZ jelenleg nem szeretné, hogy ők kutyafajtává váljanak.

Interjúnkat folytatjuk, amelyben a harmadik kérdést is feltesszük Korózs Gábornak: Mi a véleménye a nyírott szőrű komondorok kiállításokon való részvételéről?