Ez a különbség a munka- és a show-vonalas kutyák között

Ahogy a kutyatenyésztési tendenciák is változnak valamelyest a kereslet hatására, úgy egyre többször hallani a munkavonalas és a show-vonalas vagy kiállítási vonalas kifejezéseket.

Következő cikkünkből megtudhatod, hogy mi a különbség a munka- és a show-vonalú kutyák között.

Ez a különbség a show-vonalas és a munkavonalas kutyák között

Munkavonal

A munkakutya kifejezés talán még a laikusok számára is ismerős lehet. Olyan kutyákról van szó, amelyeket értelemszerűen valamilyen specifikus feladat vagy munka elvégzésére tenyészettek ki. Ilyen lehet a terelés, az őrző-védő munka, a szánhúzás vagy a vadászat is. De bármit idesorolhatunk, ami az embereket segítő feladatnak minősül.

Ezen kutyák testfelépítése, szőrzete és tulajdonképpen minden külső jegye praktikus célt szolgál annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban és biztonságosabban végezhessék el a rájuk szabott feladatokat. Például az őrző-védő ebeken gyakran megfigyelhetjük a laza bőrt. Ez egy támadás során nagyon hasznos lehet, ugyanis a vadállat nem a létfontosságú szerveket sérti meg egy esetleges harapással, hanem csak a bőrt.

Mondhatjuk, hogy ezen ebeknél a küllem mint esztétikai jellemzők együttese a háttérbe szorul valamelyest. Mindig a praktikum fog az első helyen állni. Például az uszkár göndör és vízhatlan szőre a fajta egyik éke, azonban vízi vadászként elsődlegesen egy praktikus célt szolgál az állat védelmében. (Itt érdekességként megjegyezhetjük, hogy az uszkár egyik fajtastandard szerinti nyírása az oroszlánfazon. Bár egy látszólag esztétikai célú formáról van szó, az éles kontraszt a rövidre nyírt és a dús területek között valójában a vízi kutyaként végzett eredeti munkából ered. A kopaszon hagyott területekről eltávolították a szőrt a könnyebb mozgás érdekében. Ahol pedig meghagyták, ott vagy létfontosságú szerveket védett, vagy melegen tartotta az állatot.)

Show- vagy kiállítási vonal

A kiállítási kutyákat a kennelklubok által meghatározott fajtastandardok alapján bírálják el a versenyeken. Ezek a standardok definiálják k az egyes fajták ideális fizikai jellemzőit. Beleértve a kutyák méretet, a szőrzet színét, a fül formáját, a faroktartást és még sok minden mást. Tehát amikor szelektív tenyésztéssel ezen ebeket választják ki és szaporítják, a külső megjelenésen van a legnagyobb hangsúly. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy felelős tenyésztő figyelmen kívül hagyná a négylábú mentális és egészségi állapotát. Fontos erre is nagy hangsúlyt fektetni, hiszen a standardok is kiemelik bármely fajta esetében, hogy a kutya többek között nem lehet sem agresszív, sem félős. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az ebeknek egy szokatlan, sokszor stresszesnek tűnő környezetben kell bizonyítani, ahol sok ember, zaj és inger veszi őket körül.

A kiállítási fajtáknak lehetnek olyan fizikai jellemzőik, amelyeket a ringben nagyra értékelnek, de nem feltétlenül szolgálnak funkcionális célt a munka vagy a hasznosság szempontjából. Ilyen lehet például az extrémen hosszú szőrzet többek között a yorkshire terrier esetében, vagy a nagymértékben lelógó fül egy angol cocker spánielnél. (A munkavonalas cockerek szőre rövidebb, fülük valamivel kevésbé hosszú.)

Lehet egy munkakutyából kiállítási kutya?

Nagyon sok munkakutyafajtának tenyésztik már a show-vonalas változatát is. Ebben az esetben a tenyésztő kifejezetten erre specializálódik. Például, szinte mindenki ismeri a golden retrievert, aki alapvetően egy vadászkutya. Ha ilyen ebet szeretnénk vásárolni kizárólag házi kedvencnek, akkor manapság szinte bármely tenyésztő szóba jöhet. Akkor kell többet kutakodnunk, ha vadászati célra szeretnénk megvásárolni a fajtát. Akkor olyan tenyésztőt kell keresnünk, aki munkavonalas goldent tenyészt.

Az ausztrál kelpie esetében – amely egy kimagasló tehetségű terelőkutya – azonban fordítva van. Egyrészt kevésbé elterjedt, másrészt még mindig leginkább munkakutyaként tekintenek rá, főként őshazájában. Aki azonban kelpie-t szeretne tartani otthon, az már elméletileg megteheti anélkül is, hogy több száz jószágból álló gazdasága lenne, ha show-vonalas tenyésztőhöz fordul.

Fontos szó az elméletileg. Ha már eddig eljutottál az olvasással, akkor tarts még velünk a továbbiakra is, ugyanis a következő pont a legfontosabb az egész cikkben.

A show-vonalas kutyákat övező tévhitek

Sokan úgy vélik, hogy a kiállítási vonalból származó kutyák nyugodtabbak, kevesebb mozgást igényelnek, és nem rendelkeznek a munkavonalas kutyák munkavágyával. Ez azonban egy tévhit, amely gyorsan tévútra vezethet bennünket. Láttunk már kiállítási border collie-t napi szinten a környezetünkben, aki olyan kétségbeesetten húzta a gazdáját a pórázon, bárhová is mentek, hogy az sem zavarta, hogy közben majd megfullad. A kutya egyértelműen rendelkezett a kiállítási ebek paramétereivel, például a hosszabb szőrrel, de a mozgásigénye és a feladatozás iránti vágya valószínűleg nem sokban csökkent. Ez egyébként egy nagyon szomorú példája annak, hogy valaki nem ismeri magát, vagy nem akarja beismerni a korlátait, és úgy választ kutyát.

Szorosabban a tárgynál maradva. Az első kiállítási vonalak az 1800-as évek végén rendezett első kutyakiállítások nyomán kezdtek kialakulni. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a kutyák a hétköznapokban még mindig dolgoztak, és csak ritkán vettek részt kiállításokon hétvégenként. Csak az elmúlt 100 évben történt meg, hogy néhány kutyafajtánál szétvált a kiállítási és a munkavonal. Az emberek általánosan azt feltételezik, hogy a kiállítási vonalból származó kutyák nyugodtabbak, könnyebben képezhetők és kezelhetők, és nem mutatják őseik munkavonásait. Ez azonban félrevezető lehet. Az a hit, hogy 15 000 évnyi munkaképességre irányuló szelekciót kevesebb mint egy évszázad alatt fel lehetett számolni, abszurd.

A valóságban szinte minden kiállítási vonalból származó kutya még mindig hordozza a munkavonalas mentalitást. És ez a belátható jövőben sem valószínű, hogy nagyon sokat változna. (Persze minden kutya más, láttunk már a kanapé biztonságában tökéletes kivirágzó mudit, de nem ez az általános.) Ugyan a kiállítási kutyákat elsősorban a külsejük alapján tenyésztik, kevés az a kiállítási tenyésztő, aki aktívan próbálná eltávolítani a munkavonásokat a kutyáiból. Inkább arra összpontosítanak, hogy a kutyák küllemét az adott fajtabírók elvárásaihoz igazítsák. Gondolj csak bele, nem túl valószínű eset, hogy kiállítási ebek tenyésztője csak azért ne vonna be egy ebet a vérvonalba, mert nagy a mozgásigénye, és a terelőösztöne kimagaslóan fejlett, ha egyébként küllemében tökéletesen megfelel a fajtaszabványoknak.

Konklúzió

A megfelelő kutya kiválasztása a megfelelő fajtából és temperamentumból sokkal összetettebb, mint azt sokan gondolják. Ezt mindig egyéni szinten kell megközelíteni, nem pedig fajta- vagy vonalszinten. Sokszor leírtuk már, és leírjuk újra, hogy csak azért, mert valamit szeretek, még nem kell birtokolnom.

Elképesztően fontos a kutya kiválasztásánál az önismeret. Ha én tudom magamról, hogy az olvasás tesz a legboldogabbá, és ritkán jutok el kirándulni, valamint sosem sportolok, és sokat utazom a munkám miatt, akkor nem fogok magamnak malinois-t venni. Ha boldoggá szeretném tenni azt a kutyát, akkor nem lesz elég, ha leviszem naponta egyszer egy hosszabb sétára. Sportolni, feladatozni kell vele, vagyis napi több órát szánni a mentális és fizikális lefárasztására is.

Ezért azt javasoljuk, hogy ha kiválasztottad az álmaid fajtáját, több megbízható forrásból is olvass utána, valamint beszélj tenyésztőkkel is. Egy megbízható szakember el fogja mondani, ha nem tart alkalmasnak a fajta tartására, és nem fogja neked eladni a kiskutyát. Hosszú távon te is, és az eb is akkor lesztek elégedettek, ha a ritmusotok és az igényeitek is közel hasonlóak.