8 dolog, amit még nem hallottál a shiba inuról: tudtad, hogy a fajta nemzeti kincs Japánban?

A shiba inu mára egyre népszerűbb hazánkban is, így összegyűjtöttünk néhány érdekességet arról, hogy pontosan honnan származnak, és milyen különleges tulajdonságokkal rendelkeznek.

A shiba inu talán legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy hegyes fülei, vörös bundája és fekete orra révén hasonlít a rókára. A fajta maga először az 1950-es években érkezett az Egyesült Államokba, ahol ebben az időszakban vált kifejezetten kedveltté, majd elterjedt szerte a világon.

1. Ősi fajta

A shibák ősei valószínűleg az első bevándorlókat kísérték Japánba i.e. 7000-ben. A régészek nemrégiben ilyen méretű kutyák csontjait vélték felfedezni olyan helyeken, ahol a helyi civilizáció i. e. 14 500 körülre vezethető vissza. Az adott fajta ősei valószínűleg a Jomon-jini emberek kutyái voltak, akik az első bevándorlók lehettek a területen.

2. Eredetileg vadászkutyának használták őket

A shibákat eredetileg vadászatra tenyésztették ki. Mivel kistestűek, képesek kikergetni a madarakat és más apró vadakat a bokrok közül. Így kiváló vadászoknak bizonyulnak.

3. Japánban a legnépszerűbbek

A shibák jelenleg az egyik legnépszerűbb kutyák Japánban. Méghozzá olyannyira, hogy az ország nemzeti kincsévé nyilvánították őket.

4. Nevük eredete rejtély

Annak ellenére, hogy az „inu” szó japánul kutyát jelent, az mégsem egyértelmű, hogy egészen pontosan honnan származik a „shiba” név. A szó japánul bozótfát jelent, így elképzelhető, hogy a fajta a nevét arról a terepről kapta, ahol eredetileg vadászott. Egy másik felvetés szerint a szőréről nevezték el, melynek színe meglepően hasonlít az őszi bozótra. A harmadik magyarázat szerint pedig a név a fajta méretéből származik, ugyanis a shiba szó egy elavult jelentése kevés vagy kicsi, ami utalhat a kutya kis méretére is.

5. Eredetileg háromféle létezett belőlük

A második világháború előtt háromféle kutya tartozott a fajtába – a mino, a sanin és a shinshu, amelyeket a származási régiókról neveztek el. A mai shiba inu ma már hasonlít a shinshuhoz, de mindhárman hozzájárultak a modern fajtához, mely napjainkra ismertté vált.

6. Majdnem kihaltak

A második világháború szinte teljesen kiirtotta a fajtát. Számos kutya halt meg a bombatámadások során, vagy az elterjedt vírusos fertőzésekben. A háború után megkezdett aktív tenyésztési programok segítették a fajta fellendülését. Amely végül hozzájárult ahhoz, hogy a fentiekben említett három féle shibából kitenyésszék a mára már jól ismert fajtát.

7. Egy shiba inu megmentette a családját

2004-ben hatalmas földrengés rázta meg Japánban Yamakoshi faluját. Amikor egy családi ház összeomlott, egy Mari nevű shiba inu akcióba lendült, hogy megmentse kölykeit és idős gazdáját. Kölyökkutyáit biztonságos helyre vitte, majd megtalálta és felébresztette gazdáját, aki egy ledőlt szekrény alatt rekedt. A mentőcsapat érkezéséig sikerült életben maradnia, de súlyos sérülések folytán végül helikopterrel vitték kórházba. Így kénytelen volt otthagyni Marit és kölykeit, de amikor két héttel később visszatért, rádöbbent, hogy a kutyának köszönhetően mind életben vannak. Mari történetéből egy japán film is készült „Mese Mariról és három kiskutyájáról”címmel.

8. Macskaszerű tulajdonságokkal rendelkeznek

Az adott fajta tagjai viszonylag sok tekintetben inkább hasonlítanak egy macskára, mint egy kutyára, kiváltképpen a jellembeli vonásaikat tekintve. Ugyanis a macskákhoz hasonlatos módon nagyon függetlenek, és nehéz őket bármire oktatni, annak ellenére, hogy nagyon intelligens jószágok. Emellett szintén a cicákra hajazó tulajdonság, hogy sok időt töltenek szőrzetük ápolásával, és általában ennek köszönhetően rendkívül tiszták.