6 tény a shetlandi juhászkutyáról: ha érdekel a fajta, ezekről mindenképpen érdemes tudni!

A shetlandi juhászkutya intelligens, aranyos és kompakt méretű, így sokan kifejezetten szeretik a fajtát. Ám mint minden kutyánál, a sheltie-nél is érdemes előre tudni, hogy mire vállalkozik az ember.

Azt, hogy a sheltie mennyire illik az életstílusodhoz, végső soron csak te tudhatod. Egy kiváló kutyafajta rengeteg pozitív tulajdonsággal, ami alkalmassá teszi a modern világunkhoz való alkalmazkodásra, ám van néhány jellegzetessége, amiről érdemes még az előtt tudni, mielőtt elkötelezi magát az ember a fajta mellett.

Farm körüli kutyából a család kedvence

A shetlandi juhászkutya egy skót fajta, és a skóciai Shetland szigeteken alakult ki. Története a 18. században kezdődhetett, amikor a skót farmerek skandináv terelőkutyákat importáltak a szigetcsoportra az ottani haszonállatok mellé. Bár pontosan nem tudni, hogy milyen fajták keveredéséből született a sheltie, a skandináv, spicc típusú kutyák mellett még a skót juhászkutyával szokták kapcsolatba hozni, valamint a pomerániaival, illetve a Cavlier King Charles spániellel. Eredetileg jelentősen kisebb termetű volt, és akár 20 cm különbség is lehet az akkori „toonie dog”-ok, illetve a modern sheltie-k átlagos marmagassága között. Mai formáját egyébként valamikor a 19. század végén, illetve 20. század első felében nyerte el. Ugyanebben az időszakban kezdett el terjedni az apró termetű juhászkutya híre, így pedig egyre népszerűbbé vált kutyás körökben.

Egy szó, mint száz, a shetlandi juhászkutya sokáig fejlődött és alakult az ellátott munkának, illetve a Shetland-szigetek időjárásának megfelelően, és vannak olyan jellegzetességei, amelyek a mai, jobbára megváltozott életkörülményei között is megmaradtak. A következőket mindenképpen érdemes tudni a fajtáról.

1. Terelésre tervezték –  ez az ösztöne pedig a mai napig megmaradt

Ahogyan az a nevéből is nyilvánvaló, a skót juhászkutya eredeti funkciójában terelőkutya volt. Ezt számos kvalitása a mai napig tükrözi. Például meglehet, hogy terelgetni kezdi a családját, de az is gyakori, hogy elkezd különböző, mozgásban lévő élőlényeket, illetve járműveket kergetni – akár a földön, akár a levegőben mozognak.

2. Energikus és kiválóan tanítható

Aktív és energikus fajta, akinek szüksége van mind a mozgásra, mind a mentális igénybevételre. Könnyedén tanul új vezényszavakat és komplexebb feladatokat. Együttműködő és jól motiválható, ami igazi élménnyé teszi a mindennapos tréninget, a különböző kutyasportokat, illetve lehetővé teszi, hogy segítőkutyának képezzék ki. Egy néhány évvel ezelőtt készült felmérésben például a 6. legokosabb kutyának sorolták be. Mindez a pozitív tulajdonság viszont azt is jelenti, hogy sok foglalkozást igényel, így a gazdája biztos, hogy nem fog unatkozni.

3. Mérete ellenére nem a „tökéletes” lakáskutya

Vannak ebek, akik a sétából hazaérve örömmel elhelyezkednek a lakás egyik pontján, és aztán egész nap pihennek. Nem azért, mert a gazdi nem teljesíti kötelességeit, hanem azért, mert nem igényelnek annyi aktivitást. A shetlandi juhászok nem ebbe a kategóriába tartoznak. Természetesen lakásban is lehet őket tartani, de azzal fontos tisztában lenni, hogy sok-sok mozgást és feladatot igényelnek. Ha pedig ezt nem kapják meg, akkor unalomból kevésbé kellemes elfoglaltságokat teremtenek maguknak. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy ugyanez a probléma nem állna fenn, ha kertes házban él egy eb – ha a gazdája nem foglalkozik vele eleget, akkor ugyanolyan problémák merülhetnek fel. Ám egy kert kicsit megkönnyítheti az ember helyzetét, amikor egy kutya lemozgatásáról van szó.

4. A shetlandi juhászkutya hangot ad az érzéseinek

Előbb említettük, hogy nem a legtökéletesebb lakáskutya, ennek pedig nem csak az energiaszintje lehet az oka. A sheltie előszeretettel és hangosan jelzi, ha „zavart érez az erőben”. Mivel könnyen tanítható és együttműködő, le lehet róla szoktatni, de néha még így is hangosabb lesz, mint amit a szomszédok örömmel vennének.

5. A sheltie nyomot hagy maga után – szó szerint

Aki olyan kutyát szeretne, akinek bundája könnyen kezelhető és nem hullik olyan sokat, az nem a shetlandi juhászkutyát keresi – vagy kompromisszumot kell kötnie. A sheltie dupla rétegű szőre a vedlési időszakokban (ősszel és tavasszal) kifejezetten hullik, de itt-ott az év többi részében is megtalálhatóak az elhagyott szőrszálak. Minimum hetente egyszer érdemes átfésülni a bundáját, hogy megelőzzük vele a filcesedést és a csomósodást, illetve így az elhullajtott szőr mennyiségét is egy kicsit kordában tarthatjuk.

6. Családjával szeretetteljes, az idegenekkel pedig távolságtartó

Nem véletlen, hogy sokan választják a fajtát, hiszen családcentrikus és kiváló társa a család minden tagjának, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az idegenekkel viszont távolságtartó (főleg az otthonába látogatókkal), és kell neki egy kis idő, hogy feloldódjon.