A harcos kínai szelíd leszármazottja: milyen kutya a shar pei?

A kínai kutyák mindig különlegesek voltan a maguk nemében, de közülük is kiemelkedik az egészen egyedi kinézetű és alkatú shar pei, a kínai harci kutya. Mire számítson, aki egy shar pei-t választ kedvencnek? Magyarország egyik legsikeresebb tenyésztőjét, Major Lajost kérdeztük.

A shar pei nem gyakran látható fajta, és ha feltűnik egy, szinte mindenki megbámulja őket. Mit érdemes tudni ezeknek a kutyáknak a múltjáról és eredetéről? Mitől különlegesek?

ML.: A shar pei egy ősi, igen nagy múltú kínai kutyafajta, érdekes módon azonban a ma ismert formáját az amerikaiak alakították ki. Ők választották szét a régi típusú, tradicionális vonalakat, amik inkább csontos jellegű kutyák, és a húsos fejűt, amit amerikai típusúnak nevezünk. Itt, Európában inkább ez az utóbbi, az amerikai típusú az elterjedtebb, ahol a látvány, a show elem a lényegesebb, és ami már nagyon jelentősen különbözik a másik, régen harcra használt típustól.

Mint a neve is mondja, ami ugye shar pei, tehát kínai harci kutya, ezeket a kutyákat a régebbi korokban a kínaiak harcra használták. Ezért is tenyésztették úgy őket, hogy a bőrük minél ráncosabb legyen. Így ha a küzdelem hevében az egyik kutya megragadta, megfogta a másikat, „csak” a bőr csavarodott és szakadt el, nem a létfontosságú szervek. Szerencsére ennek már nincs jelentősége, hiszen ez a régmúlt, és napjainkban már kedvtelésből tartják őket a gazdáik, annak ellenére, hogy az őrző-védő fajták között tartják számon őket.

Milyen a vérmérséklete és a karaktere a mai shar pei-eknek? Mi maradt meg bennük az ősök harciasságából?

ML.: A mai shar pei-eket nevezhetjük nyugodt vérmérsékletű kutyáknak. Ha egy-egy alomtag ugatósabb vagy nagyon mozgékony, azt nem kedveljük, hiszen a mai felfogás szerint ez nem illik a karakteréhez. Jellemzően sokat alszanak és pihennek, nem nagy a mozgásigényük, tehát nyugodtan tarthatóak lakásban és kis udvaron is. Egyik különlegességük, hogy gyorsan tanulnak, és nagyon tiszták, így kiemelten gyorsan elérik a szobatisztaságot, nálunk például már a gazdákhoz kerülő kiskutyák zöme is szobatisztává válik az átadás idejére.

Habár a régi vér már el van tompítva bennük a modern tenyésztés következtében, ennek ellenére az őrzésre és védésre még mindig alkalmas, de ezt természetesen ne egy németjuhász vagy egy malinois szintjén képzeljük el. Ami nekem személy szerint kiemelten szimpatikus bennük, amióta foglalkozom velük, hogy sokoldalúak: családi kutyaként is ideálisak lehetnek, de egygazdásként is kiválóan funkcionálnak. Igazi kis karakteres lények, és némi odafigyeléssel azonos neműeket is együtt lehet tartani, harci múltjuk ellenére. Szemben néhány egyéb hasonló múltú nyugati fajtával, nem verekedős kutyák, de természetesen a gazdának folyamatosan figyelnie kell rájuk.

Ami nekem mindig nagyon tetszett bennük, azt a bizalmatlanságuk idegenekkel szemben, és a távolságtartásuk, ami nem párosul agresszióval.  Kifejezetten érdekes egyedisége a shar pei-eknek a látványos sértődékenység: ha valamit magukra vesznek, általában hátat fordítanak a gazdának, és hajlamosak hosszabb ideig duzzogni.

Gyakori jelenség a keleti kutyafajtáknál, hogy a nyugati típusú kutyasportok nem igazán nekik valók. Igaz ez a shar pei-ek esetében is?

ML.: Aki sport célra szeretne kutyát magának, én általában eltanácsolom ettől a fajtától. Nem mondom, hogy ne lennének alkalmasak pár kilométer lefutására, de az ilyen típusú mozgás nem igazán az ő asztaluk, és nem is nagyon vágynak rá. Sétálni szeretnek, és a hidegre sem érzékenyek, de körülbelül ennyit várjunk el tőlük, hiszen nem egy nagy mozgásigényű fajtáról beszélünk. Összehasonlíthatatlanok például a vadász fajtákkal. Mint korábban említettem, rendkívül gyorsan tanulnak, így kutyaiskolába is el lehet járni velük. Az elmúlt évtizedekben azt tapasztaltam, hogy az alapengedelmességet alig néhány hét alatt képesek elsajátítani.

Mennyire igazak azok a hírek, amik állandó szőr-, szem- és fülproblémákról szólnak a shar pei-ekkel kapcsolatban?

ML.: Tagadhatatlan, hogy ezek a hírek nem alaptalanok, az esetek többségében azonban korrigálható és kordában tartható jelenségekről van szó. Régebben jelentős hajlam volt bennük a szőr begombásodására a bőrredőkben, ezért az utóbbi időkben már a tenyésztők komoly figyelmet fordítanak arra, hogy a 90-es években divatos extrém méretű ráncok eltűnjenek. A kiállításokon a nagyon ráncos kutyák általában nem kapnak jó minősítéseket, ami jelentősen szelektálja az ilyen típusú állatokat. A ráncok visszaszorultak a mar tájékára és a faroktőre.

Amikor 2 hetes korukban kinyílik a szemük, előfordulhat, hogy fel kell azokat varratni, ami természetesen nem műtét, hanem egy kisebbfajta beavatkozás. Ezt az állatorvos egy-két öltéssel korrigálja, ami körülbelül egy hét alatt begyógyul, és mi úgy tudjuk nyugodt szívvel átadni a kiskutyát az új gazdinak, hogy a szemek szép kerekek.

A szőr esetében még az allergia okozhat problémát, ezért például mi csirkés tápot nem is etetünk velük. Hipoallergén táplálékot kapnak, inkább bárány és hal alapanyagokkal. A füleiket gyakran tisztítjuk, mert a hallójáratuk az átlagnál szűkebb, és a körmeiket is rendszeresen vágjuk, hiszen kisebb a kopás mértéke, mert nem túl mozgékonyak. Egyéb kozmetikára nem igazán van szükség az esetükben. Ha valaki a shar pei mellett dönt, az átlagnál sokkal fontosabb egy jó tenyészet és egy korrekt tenyésztő megtalálása, mért náluk a nem megfelelő genetika nagyon le tudja rövidíteni az élettartamot. Ezért bőven megéri az időt és az energiát, hogy alaposan feltérképezzük, honnan is veszünk magunknak shar pei kiskutyát.