A schnauzer, a holland smoushond és az orosz fekete terrier: egyedülállóan magabiztos, de szeretetteljes ebek

Az FCI II. fajtacsoportja, a Pincserek, schnauzerek, molosszerek, valamint svájci hegyi- és pásztorkutyák 1.2-es alcsoportjában kap helyet a 3 schnauzer, az 1.3-asban a holland smoushond, az 1.4-esben pedig az orosz fekete terrier.

A következő cikkben a három schnauzer, a holland smoushond és az orosz fekete terrier múltját és jellemét ismerheted meg.

1.) Schnauzer

A schnauzerek 3 méretben léteznek, amelyek 3 önálló fajtát képviselnek. A középschnauzer tekinthető a legrégebbi típusnak, de van még törpe, illetve óriás változat is. Mindhárom méret személyisége igen hasonló, azonban más feladatok ellátására tenyésztették ki őket.

A középschnauzer kialakulása az 1400-as évekre tehető, és minden bizonnyal a németországi Württemberg a szülővárosa. Igen sokoldalú fajta, amelyet használtak patkányfogásra, lovas és postakocsik kísérésére, esetleg kordék húzására, csordák terelésére és házőrzésre is. Masszív ebek, akiknek az időjárásálló bundájuk lehetővé tette, hogy nehezebb körülmények között is optimálisan teljesítsenek. Gyakran aludtak kint az istállókban, ahol védték a felszerelést és az állományt, valamint ritkították a rágcsálópopulációkat. Ezen állhatatosságuk és éberségük miatt kísérték a kocsikat is, ahol éjjel őrt álltak, ezzel megakadályozva a rablótámadásokat. A törpe változat ereiben valószínűleg majompincs is csörgedezik, míg az óriás schnauzerek ősei között dogok, szálkásszőrű pásztorkutyák (sokak szerint flandriai pásztorkutyák) szerepelhettek, míg a közepes változat feltehetően a pincserekkel áll a legközelebbi rokonságban. 1907-től tekintik őket különböző fajtának.

A törpe schnauzert eredetileg patkányfogásra tenyésztették ki, míg óriás testvérét szarvasmarhák, sertések őrzésére, terelésére használták, de később kocsikat is húzattak velük; a II. világháború után pedig rendőrségi kutyák váltak belőlük.

A három változat jelleme szinte alig mutat eltéréseket. Alapvetően a kettősség jellemző rájuk, hiszen rendkívül éber, bátor és harcias ebek a kellő helyzetekben, egyébként pedig nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes társak, akik nagyon ragaszkodnak a gazdához. Az idegenekkel szemben tartózkodóak, így jelzőkutyának is kiválóan beválnak. Mozgékony, erős akaratú, intelligens négylábúak, akik nehezen viselik a magányt és a monotonitást. Inkább gyakorlott gazda kezébe valók, akinek lehetősége van sok időt és energiát a kedvencének szentelni. Az óriás változat méretéből adódóan jobban érzi magát kertes házban, de a közép és a törpe variáció lakásban is tartható, ha odafigyelünk a lemozgatásukra.

2.) Holland smoushond

A fajta a 19. század közepén Hollandiában rendkívül népszerű volt a felső középosztály körében; ezek a kedves külsejű kis kutyák ugyanis mesteri ügyességgel követték a lovas kocsikat, és fogták el a patkányokat az istállókban. Bár a fajta eredete bizonytalan, általánosan elterjedt vélemény, hogy a sárga schnauzer volt az egyik központi kutya a fajta kialakításában. A Hollandse Smoushond Club 1905-ben alakult meg, hogy dokumentálja és regisztrálja ezt a helyes istállókutyát, ugyanis fennállt annak a veszélye, hogy örökre eltűnik. A II. világháború után a fajta ismét majdnem kihalt. 1973-ban kezdték meg a rekonstrukciót néhány megmaradt példánnyal; az egyenletbe ekkor bevontak border terriereket is. Szinte sehol sem lehet velük találkozni Hollandián kívül. A smoushond név a kutya bozontos bundájára és pofájára utal, mivel a zsidó férfiaknak – akiket az 1800-as években Smouzennek hívtak, ami Mózes nevéből ered – hosszú szakálla volt.

A bundája az egyik legjellegzetesebb és legfontosabb tulajdonsága a smoushondnak. A testen durva, drótos és egyenes, kócos hatást kelt. Ez az izmos, masszív kis kutya korábban az urak istállókutyája volt, ami megmutatkozik a jellemében is. Élénk, aktív, kedves és barátságos. Nagyon jól kijön a gyerekekkel, és más állatokkal is türelmes. Nem jellemző rá sem a hiperaktivitás, sem a szorongás. Szinte bárki számára kiváló társ lehet, ő a nagybetűs családi kutya.

3.) Orosz fekete terrier

Az orosz fekete terrier egy viszonylag új fajta, tenyésztése a II. világháború után kezdődött meg a Vörös Csillag kennelben. Ez a Központi Katonai Kutyakiképző Iskola része volt, és azzal a céllal hozták létre, hogy az éghajlatot bíró, kitartó, és erős, mégis jól kezelhető munkakutyákat tenyésszenek ki. Így jött létre a moszkvai őrkutya. Amikor ez a projekt sikeresen zárult, egy új fajta kitenyésztésébe kezdtek. Így született meg az orosz fekete terrier, aminek esetében a cél már valamivel összetettebb volt. Azt szerették volna, hogy a fajta bírja az éghajlati viszontagságokat, könnyen képezhető és kezelhető legyen, valamint rendkívül fegyelmezett, nagy teherbírású, feladatorientált. Az első fajtastandard 1958-ban készült el. Az orosz fekete terrier remek őrző-védő kutya, gyakran őriztek hazájukban határokat, börtönöket, katonai létesítményeket. Sok orosz fekete terrier a mai napig is ilyen és ehhez hasonló feladatokat lát el, de természetesen családi kutyaként is kipróbálhatják magukat.

Az orosz fekete terrier nem meglepően nagyon intelligens, kiegyensúlyozott, bátor és magabiztos. Árgus szemekkel figyel a környezetére, azonnal reagál, ha úgy látja, hogy valami nincs rendben. Gyakran emlegetik egygazdás kutyaként, de ez nem jelenti azt, hogy a családi többi tagját ignorálná. Megfelelő szocializációval nem lesz agresszív sem. Remek családi kutya válhat belőle, ha tudunk számára elegendő mozgást és feladatot biztosítani. Azt azonban fontos kiemelni, hogy neveléséhez legalább olyan magabiztos gazda szükségeltetik, mint a kutya maga, így kezdő gazdiknak nem ajánlott.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.