A Šar-hegység gyémántja, a sarplaninac

Ez az a fajta, amit szinte minden balkáni nép a sajátjának vall a szerbektől a bosnyákokig. A fajta legsikeresebb tenyészete azonban hazánkban található. A tenyésztőt a munkájáért a szerb és a macedón állam is kitüntette már. Varga Istvánnal beszélgettünk a sarplaninac kutyák múltjáról és jelleméről.

Nagyon kevesen tudják hazánkban, de a világ legsikeresebb sarplaninac kennelje
Magyarországon működik. Hogyan kezdődött ez a kapcsolat, és miért éppen a sarpra esett a választása egykoron?

V. I.: Én még gyerekkoromban láttam először egy ilyen kutyát, és onnantól kezdve egész fiatalkoromban arra vágytam, hogy nekem is legyen egy. Amikor felnőttem, és kialakítottam a saját egzisztenciámat, akkor indultam el délre, kifejezetten azzal a céllal, hogy megveszem magamnak a világ legeredményesebb sarplaninac kutyáit. Emlékszem, amikor kimentünk, végigjártuk az egész akkori Jugoszláviát, és hosszas kutakodás után akadtunk rá Ljubomir barátom kenneljére, akitől ott, azonnal megvettem három világgyőztes kutyát. Velük kezdődött minden, ők lettek a kennelalapító kutyáink. Napjainkban a világ legeredményesebb kennelje a miénk,

23 világgyőztesünk van, és 20 Európa-győztesünk, ami példa nélküli e fajta történetében.

A szerbiai eredményeinket nem tudom felsorolni, annyi van. Mind ott, mind pedig Macedóniában állami kitüntetést kaptunk azért, amit a fajtáért tettünk.

Honnan származik ez a kutyafajta? Mit érdemes tudni a történetéről?

V. I.: Ezek a kutyák az észak-macedóniai Šar-hegységről kapták a nevüket. Arrafelé van is egy olyan mondás, hogy ez a kutya a sarplaninai hegy ékszere tulajdonképpen. Én a magam részéről úgy jellemezném őket, hogy egy tökéletesre csiszolódott jellemű kutyáról van szó, akiket hosszú évszázadokon át őrzésre, nyájvédelemre használtak. Sakálok, farkasok és medvék ellen nagyon hatékonyak az ott élők. Emellett természetesen a két lábon járó „ragadozók” ellen is, hiszen a Balkán azon vidéke mindig a népek átjáróháza volt bizonyos tekintetben. Ezekre a kutyákra mindig és mindenkor lehetett számítani, és meg lehetett bízni bennük. Igen jellemző volt, hogy

a család megélhetése és túlélése tőlük függött,

hiszen a pásztor családja az állatai nélkül éhen hal. Arrafelé sokáig nemigen volt más megélhetés, megfelelő mennyiségű termőföld híján. Hogy mennyire függött az ottani emberek élete ezektől az őrkutyáktól, azt jól érzékelteti, hogy 3 farkas egy éjszaka akár 500 birka megölésére is képes, ami nem mese, ezt a kintiektől tudom. Így talán érthető, milyen kegyetlen összefüggés volt a kutyák minősége és az élet minősége között. Éppen ezért az ott élők mind a mai napig nagyon büszkék a kutyáikra, és nagyon szeretik, nagyra tartják őket. És talán ebből fakad az is, hogy a sarplaninac jelleme ennyire egyedi a pásztorkutyák között.

Mik ezek az egyediségek? Miben tér el a sarplaninac jelleme és karaktere más, nagy testű keleti
pásztorkutyákétól?

V. I.: Az egyik különlegessége ennek a fajtának, szemben néhány más keleti fajtával, hogy a sarp soha nem akarja legyőzni a gazdáját, soha nem keveredik dominanciaharcba az elsőségért vele. Régóta az szerepel e fajta sztenderdjében, hogy a támadó idegenekkel szemben egy felbőszült vadállat, a családdal szemben azonban egy alázatos szolga kell, hogy legyen. Ebből következően ez a fajta nem használja ki a gazda esetleges gyengeségét; minél gyengébb valaki, annál inkább védi. Általában nagyon fejlett a családon belüli szociális érzéke, és pontosan tudja, hogy melyik erejű és korú családtaghoz miként viszonyuljon. Nálunk a legdominánsabb, legmozgékonyabb kiskutya sem lökött fel egyetlen gyereket sem. Ha érzi a fiatalok közelségét és a gyerekek még bizonytalan járását, inkább ideiglenesen mozdulatlanná merevedik, de nem löki fel a fiatal barátait. Talán úgy tudom legpontosabban megfogalmazni, hogy ez a fajta attól igazán különleges, hogy családon belül soha nem akar falkavezér lenni, erre soha nem tesz kísérletet.

Soha nem támadja meg a gazdáját

A kislányomtól gyakran megkérdezik, hogy törékeny nő létére miért éppen ezt a fajtát szereti. Ő erre általában azt válaszolja, hogy részben azért, mert ők nevelték fel. Amikor még egészen kicsi volt, az anyukája letett egy plédet, és az akkori sarpunk leült és figyelte őt. Ha lemászott a plédről, akkor a gatyájánál fogva visszahúzta, és figyelte tovább. De egy madár nem szállhatott le az udvarra mellettük. Szóval a kérdésére válaszolva, ez az egyik legerősebb jellemzője ennek a fajtának.

Az egyik barátom olyan helyen lakott, hogy nagyon sokat loptak tőle, és nem igazán tudott mit tenni ez ellen. Végül vett tőlem egy kutyát, amit közösen választottunk neki.

Jó másfél év múlva hívott fel, és azt mondta, hogy tartozom neki, fel kell, hogy jelentsen. Néztem hülyén, erre azt mondta: a záramat ki kellett cserélnem, mert berozsdásodott, amióta felnőtt a kutya, nem zárogatom, a járdát kapálnom kell, és amikor a 87 éves mama jön le a lépcsőn, a kutya már lent várja, és a mama a hátára támaszkodva megy el a tyúkokig. Figyelmesek, óvatosak, intelligensek, de ha kell, nagyon tudnak küzdeni. Szóval ilyen ez a fajta. Ez a kutya, amelyik soha nem támadja meg a gazdáját,

amelyik akárcsak az agresszió legcsekélyebb jelét mutatja a gazda felé, az azonnal kiszelektálandó,

de ilyen értelemben nevezhetjük selejtnek is.

Ha szeretnél élőben is találkozni a fajtával, szeptember 7-én a DOGZ Fesztivál és Konferencia keretében megteheted!