A sarkvidéki kutyákat sajnos nem csak szánhúzásra használták évezredekkel ezelőtt

Kutatók egy csoportja az északnyugat-szibériai sarkvidék korai kereskedelmi kapcsolatait vizsgálta. Rájöttek, hogy éppen ez volt az, ami egyes kutyák kialakulását formálta. Arra is rávilágítottak, hogy az ebeket nemcsak szánhúzásra, hanem terelésre, sőt táplálékforrásként is használták.

A régészeti leletek azt mutatják, hogy az északnyugat-szibériai sarkvidéki régiókban élő emberek mintegy 2000 évvel ezelőtt már hosszú távú kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek az eurázsiai lakossággal. Ezek kezdeményezése egyike volt azoknak a jelentős társadalmi változásoknak, amelyek ebben az időszakban történtek. Sőt, ezek a még a szibériai kutyák genomjára is hatással voltak, amint azt az LMU paleo-genetikusa, Laurent Frantz vezette nemzetközi kutatócsoport most bebizonyította. Kiterjedt genetikai elemzések alapján a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a kutyákat a szibériai sarkvidékre importálták, és ez a folyamat végül olyan szibériai fajták létrehozásához vezetett, mint a szamojéd.

Különböző célokból tartottak kutyákat

A kutatók 49 kutya genomját elemezték Szibériában és Eurázsiában, 60 és körülbelül 11 000 évvel ezelőttről. Négy kutya Ust-Polui városából származott, ahol orosz és kanadai régészek több mint 100 kutya maradványait fedezték fel, amelyek körülbelül 2000 évvel ezelőttiek lehetnek. Számos lelet utal arra, hogy az északnyugat-szibériai Jamal-félszigeten található helyet – valószínűleg szertartási célokra – mintegy 400 évig használták. „Úgy tűnik, hogy az ott talált kutyák egy részét szándékosan temették el” – mondta Dr. Robert Losey, az Albertai Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető régésze. „De vannak olyan bizonyítékok is, amelyek azt sugallják, hogy sokukat megették. A kutyákat különféle célokra használták – nem csak »közlekedési eszközként«, hanem vadászati ​​partnerként és táplálékforrásként is.”

Az Ust-Poluiban feltárt műtárgyak közé tartoznak az üveggyöngyök és fémből készült tárgyak, amelyeket nem lehetett helyben gyártani. Biztosan a pusztai övezetből, a Fekete-tenger vidékéről vagy a Közel-Keletről származtak. Ezért a Jamal-félszigeten élő embereknek több mint 2000 évvel ezelőtt be kellett épülniük a nagy hatótávolságú kereskedelmi hálózatokba. Ez jelentős társadalmi és technológiai változások időszaka is volt – amint azt a vasérc kiaknázása és a rénszarvasok begyűjtésével kapcsolatos műtárgyak is bizonyítják. A nagyarányú rénszarvas-pásztorkodás, amelyet ma már széles körben gyakorolnak az őslakosok ebben a régióban, csak az elmúlt néhány évszázadban jelent meg itt.

A kutyák mint kereskedelmi áruk

Az új genetikai elemzések azt mutatták, hogy kutyák is szerepelnek a szibériai sarkvidékre behozott áruk között, amelyeket ekkor déli távolabbi területekről hoztak be. A Jamal-félsziget kutyái között a nem szibériai ősök aránya az idők során jelentősen megnőtt. „A kutyák értékes javak voltak, megvették és eladták őket” – mondta az egyik kutató.

Az új tanulmány szerzői feltételezik, hogy a kutyák messzebbről történő behozatala tükrözi a szibériai társadalmi átmeneteket. „Az első sarkvidéki háziasított kutyák elsősorban szánhúzó kutyaként szolgáltak” – mondták. „Amikor a szibériai populációk pásztorkodni kezdtek, valószínűleg szükségük volt olyan kutyákra, amelyek más hasznos tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek jobban megfeleltek a rénszarvasok terelésére. A sarkvidéki kutyák keveredése más populációkkal olyan fajták kialakulásához vezetett, amelyek alkalmasak voltak terelésre és alkalmazkodtak a zord éghajlati viszonyokhoz is. ”

Munkakutyából szamojéd

Ez a keresztezés és a jobb tulajdonságok kiválasztásának stratégiája végül olyan modern szibériai kutyafajták megjelenéséhez vezetett, mint a szamojéd. „A szamojéd genom nagy része az ősi sarkvidéki vérvonalakra vezethető vissza. De sokkal nagyobb nyugati befolyást is mutat, mint például a husky esetében” – mondta Frantz. Mivel időközben nagyon kevés későbbi hibridizáció történt más fajtákkal, mégis a szamojédok nagyrészt változatlanok maradtak a középkor óta. Ezzel szemben a legtöbb modern fajta a 19. és 20. században a tenyésztők célzott erőfeszítéseiből származik. Amikor a sarki felfedezők kutyákat szereztek az Északi-sarkvidékről, és tenyészteni kezdték őket, a szamojéd elnyerte modern nevét. „Ezt megelőzően egyszerűen munkakutyák voltak” – mondta Frantz.

(Képek: Getty Images Hungary)