Ilyen lenyűgöző technikával vadásznak a sarki rókák a hatalmas hóban (videó)

Elképzelhető, hogy láttál már olyan videót, amelyen egy pufók, gyapjas sarki róka óvatosan lopakodik, majd egyszer csak felugrik, és fejjel beleveti magát a hóba. Ha igen, akkor szemtanúja voltál a faj különleges vadászképességeinek.

Télen a Föld legészakibb részein a hó és a jég hófehér, fagyos takaróval vonja be a sarkvidéki tundrát. Ez egy hosszú, hideg és zord időszak, és az olyan állatok, mint az sarki róka, számos különleges trükköt alkalmaznak a túlélés érdekében a vadászatuk során is.

A sarki róka az álcázás mestere

A legtöbb sarkvidéki állat egyedi álcát fejleszt ki, hogy beleolvadjon környezetébe. A legkézenfekvőbb példa erre a jegesmedve. Ezeknek a nagyragadozóknak fehér bundájuk van, ami szinte láthatatlanná teszi őket, miközben fókákra vadásznak a jégen. Ha azonban teljesen pontosak akarunk lenni – még akkor is, ha ez cseppet eltér a tárgytól –, a jegesmedve szőre valójában nem fehér. Ezeknek a medvéknek üregesek a fedőszőrszálaik, amelyek levegővel telítettek. Ezek a szőr belsejében lévő légterek pedig mindenféle színű fényt visszavernek. A fehér szín pedig akkor válik láthatóvá a szemünk számára, ha egy tárgy a fény összes látható hullámhosszát visszaveri, ahelyett, hogy elnyelné a hullámhosszok egy részét. Elnézést a hosszabb kitérőért, de ha minket kérdezel, megérte!

Visszatérve tehát a sarki rókákra. Ezek a helyes kis jószágok a jegesmedvékkel ellentétben az évszakokkal együtt váltanak színt. Nyáron szürke és barna a bundájuk, amely beleolvad a tundra sziklái és növényzete közé. Ahogy azonban közeledik a tél, levedlik sötét szőrzetüket, és fehéret növesztenek, hogy ezúttal a hóba olvadjanak bele. Ez az álcázás is segít őket abban, hogy minden évszakban eredményes vadászok lehessenek.

A sarki róka változó vadászati stratégiái

Számos madárfaj, amelyekre a sarki rókák nyáron vadásznak, délre vonulnak, hogy elkerüljék a téli időjárást. A rókák számára így kevesebb az élelemforrás. Bár még mindig vadásznak néhány madárfajra, például a hófajdra, gyakran inkább azokra a lehetőségekre összpontosítanak, amelyek a hó alatt találhatóak. Kiemelten a lemmingekre.

A lemmingek apró rágcsálók, amelyek egész évben a sarkvidéki tundrán élnek. A hideg telek túléléséhez a mély hó alatt maradnak; alagutakon keresztül mozognak, és leveleket, gyökereket, bogyókat keresnek táplálékként. A hó elszigeteli őket a hideg levegőtől, lehetővé téve számukra, hogy még a tél közepén is aktívak maradjanak.

De hogyan találják meg a hó alatt rejtőzködő lemmingeket? Kihallgatják őket! Más kutyafélékhez hasonlóan ugyanis a sarki rókáknak nagyon érzékeny a hallása.

Naponta több százszor is a hóba vetődnek

A sarki rókák sok-sok órát töltenek az élelem után való kutatással. Ez természetesen magában foglalja a hó alatti lemmingek után való hallgatózást is. Ám a lemming észlelése csak az első lépés ahhoz, hogy megtölthessék a hasukat. Bizony el is kell kapni a prédát! Amint egy róka meghall egy lemminget, szinte teljesen mozdulatlanná válik. Ezután ide-oda billenti a fejét, hogy jobban meghatározza, honnan ered a hang forrása. Kutyatársaink is gyakran billegetik a fejüket, amikor be akarnak azonosítani egy hangot.

Amikor egy róka bemérte a lemming helyét, végrehajtja a támadást. Felugrik a levegőbe, majd fejjel előre beleveti magát a hóba, a száját szélesre tárva. Ha a támadás sikeres volt, a róka egy lemminggel a szájában bukkan elő a hóból. A vacsora tehát tálalva van. Bár ez az ugrásos technika, amelyet egerészésnek (mousing) neveznek, elég egyszerűnek tűnik, egy sarki róka naponta akár több százszor is megpróbálkozhat vele, gyakran kevés sikerrel.

Sajnos azonban a zajszennyezés az ő helyzetüket is megnehezíti. Bár a legtöbb sarki róka elég messze él az emberek által keltett intenzív zajoktól, sok más faj nem ilyen szerencsés. Például a prérifarkasok vagy a vörös rókák, hogy maradjunk a kutyaféléknél. Azért is őket hoztuk példaként, mert mindkét faj hasonlóan vadászik, mint északi rokonuk. Az olyan zajok, mint a repülőgépek, járművek és más motorok zaja, valószínűleg megnehezítik ezeknek a fajoknak a dolgát akkor, ha a hangja alapján szeretnék azonosítani a prédát. És ahogy az emberi népesség egyre növekszik, a zaj is egyre nagyobb lesz. Így lehetséges, hogy hófehér bundás barátaink sincsenek már sokáig biztonságban.