„Az állatok szeretete természetes számomra” – interjú Rubint Rékával

Fáradhatatlan, legyen szó családanyai feladatokról, munkáról, mások segítéséről, szeretetről vagy akár a felelős állattartásról. Az ország egyik legkedveltebb személyével, Rubint Rékával beszélgettünk arról, hogy mit jelent számára a felelősségteljes gazdi gondolkodás.

Egy hétfői reggelen jutottam be Rubint Rékához. Bár ezen a napon is megbeszélések, edzések és családanyai feladatok hálózták be minden percét, ő mégis boldogan szakított rám időt, hogy a felelős állattartásról beszélgessünk. Olyan lelkesen mesélt arról, hogyan kell szeretni a négylábúakat, hogy ezek után mindenki elgondolkodik azon, biztosan elég szerető magatartást tanúsít kedvencével és családjával szemben.

Magam is csak ismételni tudok másokat: hogy csinálod? Példaértékű életet élsz, és közben marad időd arra is, hogy gondos gazdiként gondoskodj egy akitáról és egy cicáról.

Rubint Réka: Ők nálunk családtagok. Mindig is szerettem az állatokat, nem kérdés, hogy ezt a mintát tovább adjam a gyerekeimnek és másoknak is azzal, ahogy gondoskodom a négylábúakról.

Milyen gyerekkori élményed kapcsolódik az állattartáshoz?

R.R.: Édesapám agrármérnök volt, így természetes volt számomra, hogy otthon magunk is tartunk állatokat. Amikor Pusztamonostoron éltünk, voltak kacsák, tyúkok, gerlék, pulykák, pávák, birkák, amit csak el tudsz képzelni. A bátyámmal sokat segítettünk a szüleinknek, így megtanultuk, hogy szeretni kell az állatokat. A testvérem egyébként folytatta ezt az életmódot, és Jászberényben ma is tart haszonállatokat. A gyerekek pedig imádják! Amikor kicsik voltak, akkor minden nyáron és hétvégén az állatok között voltak. Norbival fontos számunkra, hogy a nevelés során átadjuk azt is, mit jelent felelős állattartónak lenni.

Norbival korábban is volt közös kutyátok?

R.R.: Volt egy golden retrieverünk. 2001-ben még jegyben jártunk, amikor karácsonyra megleptem egy kiskutyával. Szultánnak neveztük el, olyan volt, mintha az első gyerekünk lett volna. Szultán ott volt a legfontosabb eseményeknél, velünk volt mind a három gyerekünk érkezésénél, nagyon sokáig volt a családdal. Igaz, olykor megszökött, de sosem ment messze, mindig csak Norbi édesanyjához szaladt, aki az utca másik végében lakik. Neki is volt egy golden retriever kutyája, Tekla, ő volt Szulti szerelme. A kutyusoknak kölykeik is születtek, még fotó is készült róla, hogy a kicsi Lara ott van a kölyök retrieverek között, elképesztően aranyos pillanat volt! Vagyis Norbival a kapcsolatunk alatt mindig tartottunk kutyát.

Mikor jött a családhoz Hacsi, az akita?

R.R.: Ez egy nagyon érdekes történet, amit a szívemben őrzök. Hiszek a sorsban, és tudom, hogy Hacsi nem véletlenül került be a családunkba. Szultán nevű kutyánk már idős volt, és láttuk, hogy kevés ideig lesz velünk. Norbinak nagyon fájt, hogy közelgett Szultika távozása, és azt mondta, hogy nem tudna megszeretni másmilyen kutyát; hogy nincsen semmilyen más állat, aki képes lenne betölteni azt az űrt, amit Szultika távozása okoz. Ebben az időszakban történt, hogy egy alkalommal, amikor a gyerekekkel a kikötő felé sétáltunk Szentendrén, hirtelen kölyökkutya ugatásra lettünk figyelmesek. Amikor közelebb mentünk a hanghoz, láttuk, hogy ott van egy helyen több kicsi akita, éppen gazdit kerestek nekik. A történethez hozzátartozik, hogy akkor láttuk a Hacsi című filmet, amiben szintén egy akita szerepelt, ezért Norbika elkezdte Hacsinak szólítani az egyik akita kölyköt, aki hallgatott a névre, és boldogan szalad felénk. Akkor és ott el akarták hozni magukkal a gyerekek a mi Hacsinkat, viszont mivel Szultán még élt, és otthon várt ránk, Norbival alaposan megfontoltuk a kérdést. Felismertük, hogy Szulti után is szeretnénk kutyát, és megegyeztünk abban, hogyha másnap is ott lesznek az akita kölykök, és odajön hozzánk Hacsi, akkor haza visszük magunkkal. Majd másnap újra együtt elmentünk a gyerekekkel a kikötőbe, és Hacsi ott várt ránk. Így vittük haza a jelenlegi kutyánkat. Nagyon figyeltünk rá, hogy az idősebb Szultán ne legyen féltékeny, és ne érezze azt, hogy egy kölyök miatt kiszorul a családból. Hamarosan mindkét kutya nagyon megszerette egymást.

Hacsi mellett ma egy korom fekete cicátok is van. Hogyan került hozzátok?

R.R.: Ez egy szintén érdekes és szeretetteljes történt. Norbika a Farm VIP műsorban a társaival együtt kapott egy kismacskát, ezzel együtt azt a feladatot is, hogy a mindennapi teendők mellett ügyeljenek a cicára is. Ahogy teltek a napok, a fekete cica egyre közelebb került Norbikához, végül mindenhová elkísérte a forgatások alatt és azon kívül is. Ugyanis a fiam azt mondta, hogyha megnyeri ezt a játékot, akkor nem szeretne mást, mint hazavinni magával ezt a kismacskát. Majd Norbika nyert, és a családunk egy újabb négylábúval gazdagodott. A cicát Pablonak neveztük el. Természetesen nagyon figyeltünk rá, hogy Hacsi és Pablo megszokják egymás társaságát. Mivel Hacsi akita, féltünk tőle, hogy nem fog megtűrni egy másik állatot a háznál, de a gyerekek olyan szépen vezették ebben az állatokat, hogy ma nálunk a kutyus és a cicus két jó barát, akik egy tányérból esznek. Ezt tartom a legfontosabbnak, ha az állattartásról van szó: tegyünk mindent szeretettel!