Rövidorrú kutyák hosszú orral – Márton Attila különvélemény

A rövidorrú kutyafajták léte rendkívül sok vitát generál Európa szerte. Egymástól eltérő, de mégis hasonló javaslatok születtek már a helyzet kezelésére.

Kiemelt figyelmet kapó állatjólléti kérdésről van szó, amellyel több ország már elkezdett foglalkozni. Kötve hiszem, hogy kis hazánkban a közbeszéden kívül a téma másmilyen módon terítékre kerülne addig, amíg a kóbor állatok és a mindennapi állatkínzások mennyisége nem csökken. Ettől függetlenül, nem árt foglalkozni a témával. Egyrészt, mert létezik, másrészt senkinek sem fog megártani, ha a kutya orránál kicsit tovább lát.

Gyerekfejű kutyák

A rövidorrú kutyafajták rendkívül népszerűek. Még úgy is, hogy köztudottan elég komoly egészségügyi rizikófaktorral rendelkeznek.
Első körben fontos megérteni, hogy miért választanak emberek maguk mellé olyan fajtákat, ahol jóval nagyobb a kockázata az egészségügyi rendellenességeknek. Több tudományos kutatás kimutatta azon kognitív disszonanciát, miszerint nagyon sokan tisztában vannak mindezzel, de valahogy mégsem érdekli őket. Úgy, hogy mindeközben nagyon fontosnak tartják a négylábú egészségét.

Ezekre a fajtákra nem csak az jellemző, hogy az orruk rövid. Az egész fejszerkezetük eltérő jellegű, ha a többi kutyafajtához hasonlítjuk. Arányai tekintetében nagyon hasonlóak az emberi csecsemőjével. A leglényegesebb talán a kerekded fejen előre néző szemek, amelyek lehetővé teszik az emberihez hasonló szemkontaktus fenntartását.
Ha ez még nem lenne elég, bizonyos fajtákra – mind például a mopszra vagy a francia bulldogra –a pedomorfizmus is jellemző. Ez a szép szó azt hivatott kifejezni, amikor az egyed megjelenése az életkora előrehaladtával is megőrzi gyermeki jellegét. Egy pár hónapos francia bulldog arcának berendezettsége, arányai, tíz év múlva is körülbelül hasonlóak lesznek.

Nem csoda, ha a kutyákat tudatosan vagy tudattalanul gyerekpótlékként tartók esetében a gyermekszerű fejű kutyák ennyire és egyre jobban népszerűek világszerte. Még úgy is, hogy nagyon sok országban komoly kampányok folynak a rövid orr ellen.

Ne ítéljünk külsőre

Csak éppen az marad ki a kampányokból, hogy a gond nem igazán az orr hosszúságával, pontosabban, nem csak ezzel van.
Ha a sokat emlegetett légzési problémákat nézzük, egy rendkívül összetett, több tényező együttes hatása által okozott rendellenességet találunk.
A légzési problémák mögött a nem megfelelően nyitott légutak állnak. Nem tud úgy áramlani a levegő, ahogy kéne. Ennek az egyik, talán legsúlyosabb kiváltó oka, a nem kellően nyitott orrlyuk, a másik pedig a túl sok belső lágyszövet. És talán meglepő – de nem kéne annak lennie – a kutyák túlsúlya is komoly szerepet játszik a rendellenesség kialakulásában.
A dolgot bonyolítja továbbá, hogy a közrejátszó tényezők, illetve azok kihatásának mértéke fajtánként, akár egyedenként is eltér, ahogy erre az eddigi legfontosabb tanulmány már évekkel ezelőtt rámutatott.
Csak azért, mert a légzési problémák a szemmel jól „diagnosztizálható” rövid orrhosszú fajtáknál van leginkább jelen, nem jelenti azt, hogy a probléma kizárólag az orr hosszában keresendő.
Ezt azért lenne fontos megérteni, mert kizárólag az arcorri rész „meghosszabbítása” nem biztos, hogy a problémát megoldja.

Mit tegyünk?

Komplex, több elem okozta problémát nem tudunk úgy orvosolni, hogy egyetlen egy elemet kiválasztunk és azt próbáljuk helyrepofozni, a többit pedig érintetlenül hagyjuk.
Ráadásul, van még egy tényező, amiről rendszerint megfeledkezünk.
Ez pedig az emberi természet és azon egyszerű alaptétel, miszerint a kereslet határozza meg a kínálatot. Az emberek nem azért vesznek rövidorrú kutyákat, mert csak ilyet lehet kapni. Hanem mert ilyet akarnak!

Hollandiát sokan emlegetik, mint követendő példát, ahol pár éve már bizonyos orrhossz alatt nem lehet kutyát tenyészteni. Tartani viszont igen. 2023 tavaszán jutott el hozzám az a folyosói pletyka, miszerint most már az is szóba került, hogy a fajta tartását is betiltják, mivel akkora a gond. Köszönhetően annak, hogy a ténylegesen rövid orrú kutyák regisztrált tenyésztése eltűnt, a kínálatot most már a mindenféle kutyaexportok teszik ki. Sikerült az illegális kutyakereskedelemnek nagyobb porondot és felvevőpiacot adni. Mert aki francia bulldogot akar rövid orral, annak nem fog kelleni egy keverék kutya, amelyik nyomaiban hasonlít a kiinduló fajtához. Persze, vannak kivételek. De nagyon sokan pont azért tartanak ilyen fajtákat, mert azok úgy néznek ki, ahogy.

Tiltsunk! Tiltsunk?

Érthető, hogy a legkézenfekvőbb megoldásnak sokan a tenyésztés szabályozását vagy tiltását tartják. Csak ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt, mert emberek ilyen állatokat akarnak tartani és sajnos sok esetben azt sem nézik, hogy az új négylábút honnan veszik magukhoz. Másrészt pedig – és ezt nagyon fontos lenne megérteni – hogy a divatos fajtákat tömegével ontják magukból a szaporítók. Ez is egy alaptétel. Mivel a fő motiváció a profitmaximalizálás, olyan kutyákat gyártanak, amelyekért a legtöbb pénzt lehet eltenni. Nem csoda, hogy megjelentek a mindenféle fajtakeresztezéssel létrehozott változatok. Tudomásul kell venni, hogy ezen kutyafajták apró töredéke kerül ki regisztrált tenyészetekből. A többi pedig kétes eredetű, regisztrálatlan, követhetetlen forrásokból származik. Őket utolérni, rajtuk bármiféle törvényi tiltást eszközölni elég nehéz.

Valamit viszont mégis kéne tenni , mivel a probléma valós.
Számos fajtaklub tenyésztői programjában szerepelnek már azok a szakmai kontrollpontok – leginkább funkcionális tesztek végrehajtásával – amelyek lehetővé teszik a regisztrált állomány további javítását. Ennek a megközelítésnek már számokkal igazolt eredményei is vannak.
Ez egy folyamat, és nem hoz olyan gyors megelégedést, mint a látványos betiltás okozta öröm és illúzió.
Összetett problémáról van szó és számomra nagyon jól megmutatja, hogy nem igazán látjuk át, hol keletkeznek a problémák és miért. Ezért a megoldás is várat magára. Pedig jó lenne. Mert jó sok, többnyire a szaporításból származó egyed már szívesen fellélegezne.