3 tévhit és 3 érdekesség a rottweilerről: sokan félreértik a fajtát

A rottweilerek amilyen ismertek, legalább annyira sok sztereotípia és előítélet kering róluk. Pedig jóval több van bennük, mint azt első ránézésre gondolnánk.

Sokan azt hiszik, hogy a rottweilerek „vérengző vadállatok”, agresszívek és nem túl okosak, ennek a képnek pedig a média sem kedvezett. Egy időben, ha ijesztő kutyát szerettek volna egy filmbe, akkor a dobermann mellett valószínűleg a rottweilerre esett a készítők választása. És bár való igaz, hogy a fajtának tekintélyt parancsoló megjelenése van, és semmiképpen nem szabad alábecsülni, érdemes egy esélyt adni a megismerésére. A marcona kinézet mögött ugyanis egy sokkal összetettebb és gyengédebb jellem lakozik, mint azt sokan hiszik, ennek bemutatásához pedig három érdekességet és három tévhitet hoztunk a fajtáról.

Tévhitek a rottweilerről

A rottweilerek „vérengző” kutyák

Ezt már fentebb is pedzegettük, de talán ez az első és legfontosabb tévhit, amit érdemes lenne eloszlatni. Valótlan lenne azt állítani, hogy semmi alapja nincs a sztereotípiának, múltjából adódóan ugyanis valóban védelmező, főleg, ha (szerinte) a családját veszélyezteti valami, illetve kiválóan remekel az őrző-védő sportokban. Az is igaz, hogy erőteljes, ami a nem megfelelő kezekben és bánásmód mellett veszélyes tulajdonság. De ez még mindig nem azt jelenti, hogy a rottweiler eredendően és minden ok nélkül agresszív. Sőt, egy 2008-as tanulmányban azt találták, hogy vannak olyan közkedvelt fajták, amiknél a vizsgálatban részt vevő egyedek jóval több agresszív viselkedést produkáltak. Idetartoznak például a tacskók, a csivavák, és az amerikai cocker spánielek is. Nyilván ez csak egy kutatás, ám érdemes említést tenni arról, hogy az idegenek, más kutyák és a gazdák felé mutatott agresszió mértékét vizsgálták, és egyikben sem ért el kitüntetett helyezést a rottweiler.

Természetesen ezzel nem azt mondjuk, hogy nem is lehetnek agresszívak, és azt sem, hogy egy ilyen erőteljes fajtához tartozó kutyus gazdájának lenni nem jár extra felelősséggel. De nagyon sokat számít, hogy milyen nevelést kapnak és milyen szocializációban részesülnek. Ha nem foglalkoznak velük, és rájuk van hagyva minden, akkor a gazda hatáskörén kívül felülkerekedhet a hagyatékukból adódó védelmező jellem (erről még később részletesebben is beszélünk). Ám a megfelelő képzés és nevelés mellett legtöbbször megbízható és stabil kutyák lesznek.

A rottweilerek buták

Vagy taníthatatlanok, esetleg nem reagálnak a nevelésre. Ilyen és ehhez hasonló állításokat is gyakran lehet hallani a fajtáról, pedig a valóságban ez közel sem így van. Érdemes leszögezni, hogy a top 10 legokosabb kutyafajta közé tartozik, ezt a rangját pedig problémamegoldó képessége mellett engedelmességének is köszönheti.

A rottweiler harapása a legerősebb

Gyakran hallani, hogy a rottweiler harapási erejével kiemelkedik az összes többi kutyafajta közül, ám ez nem igaz, legalábbis nem olyan szinten, ahogyan azt sokszor mondják. Valóban a lista elején van, de nem ő vezeti, és még nincs is benne a top 3-ban. A listavezető a kangal 743 PSI-vel, majd a cane corso következik 700 PSI-vel, harmadik helyen pedig az angol masztiff van 556 PSI-vel. Mindezzel perspektívába helyezhető a rottweiler harapási ereje, ami még így is 5. helyezést ad neki, ám „csupán” 328 PSI. Bár ez közel sem kevés (és lényegesen több, mint például egy malinois 200 PSI-s harapási ereje), meg sem közelíti a kangal erejét.

Érdekességek a rottweilerekről

Hajcsárok voltak és értékeket védtek

A rottweilerek hosszú története feltehetően egészen a Római Birodalom virágkoráig nyúlik vissza. Őseiket itt egy nagyon fontos feladattal bízták meg. Ahogyan a birodalom terjeszkedett, légióik hosszú távokon keresztül utaztak, és szükségük volt biztos élelemforrásra. Ezért élő haszonállatokat, általában marhákat vittek magukkal, amiket ezek a kutyák tereltek és őriztek. Emellett a gulyás (vagyis a marhapásztor) pénzét is őrizték egy nyakukba akasztott zsákban. Amikor már nem volt szükség rájuk a légiók segítőiként, a „mészároskutyaként” („metzerhund”) váltak ismertté. Egyrészt őrizték a marhákat, másfelől a piacra vagy a vágóhídra terelték őket. Emellett pedig rájuk bízták a mészárosok a pénzüket is, a fentebb említett marhapásztorhoz hasonló módszert alkalmazva.

Munkamániások

Imádják, ha feladatuk van, és nem kell, hogy ez kimerüljön a házőrzésben. Nagyon szeretnének bizonyítani gazdájuknak, intelligensek és kitartóak, így jóformán bármire meg lehet őket tanítani, a legtöbb kutyasportban jól teljesítenek, és nagyon engedelmesek. Ez a feladatra készség azt is jelenti, hogy valóban foglalkozni kell vele, és nem egy „kerti díszről” van szó.

Segítőkutyaként is remekelnek

Amikor a rottweilerre gondolunk, valamiért közel sem segítőkutyaként képzeljük el őket. A rossz hírnév, a rendőrségi munka és az erőteljes, tekintélyt parancsoló megjelenés nem kedvez ennek a képnek, pedig nagyon sok sikeresen kiképzett rottweiler segíti az embereket az élet különböző területein. Ezek a morózusnak tűnő ebek gyakran mobilitási problémákkal élőknek nyújtanak hatalmas segítséget, de engedelmességük és intelligenciájuk miatt rengeteg dologra ki lehet őket képezni. Még a terápiás kutyák között is megállják a helyüket, 2015-ben például egy Wynd nevű eb kitüntetést is kapott odaadó munkájáért. Wynd nem az egyedüli ezen a területen, kitüntetése óta csak nőtt a kiemelkedő odafigyeléssel kiképzett terápiás „rotik” száma.