Két igazi német kemény legény, a rottweiler és az óriás schnauzer! Melyiket válaszd?

Mindkettő nagy múltú, Németországból származik és igen komoly rajongótáborral rendelkezik a nagytestű őrző-védő fajták kedvelői között. Miben hasonlítanak és miben térnek el egymástól? Mit érdemes megfontolnia, aki e két fajta közül szeretné kiválasztani jövőbeni négylábú társát?

Az óriás schnauzer története Dél-Németországban indult, pontos eredete ismeretlen. Ami a legvalószínűbb: az ősök drótszőrű pincser típusú kutyák lehettek, akik a kor szívós, kitartó munkakutyáinak számítottak. A ma ismert schnauzerek felmenői a 17-18. század Badeni és Bajor Nagyhercegségek, valamint Svájc északi részének kocsisai, lovászai mellett teljesítettek utaskísérői szolgálatot. A különböző méretű változatok kialakítására és szétválasztására az 1900-as évek elején került sor. Az óriás schnauzert 1926-ban fogadták el hivatalosan is szolgálati fajtaként. 1950-es évektől kezdődően a fajta töretlen németországi népszerűségét felülmúlva meghódította a világot. Múltjának köszönhetően egy rendkívül szívós, betegségekkel szemben igencsak ellenálló, hatalmas energiákkal rendelkező munkakutyává vált.

A rottweiler az egyik legnagyobb múltú és legikonikusabbá váló német munkakutya-fajta. Egyes, túlzásoktól sem mentes kinológusok az őseit a római légiók idejéig vezetik vissza. A mítoszokon felül, ami ténynek tekinthető: a rottweilerek a késő középkori Németországban Rottweil város környékéről terjedtek el és elsődleges feladatuk a marhacsordák terelése és védelme volt. Másrészt hentesek és mészárosok használták őket a nagytermetű vágóállatok lefogására. Ezért nevezik őket német nyelvterületen néha még ma is mészároskutyának. A 19. század végén a mezőgazdaság jellege megváltozott, a vágóállatokat már vonatok szállították, az óriási erejű rottweilerek pedig egyre inkább a fegyveres testületeknél találták meg a helyüket, akik felismerték e fajta nagyszerű őrző-védő tulajdonságait, precizitását és képezhetőségét. Ami miatt nem nagyobb az elterjedtsége, például a rendőrségen belül, az az, hogy a rottweiler, szemben például a németjuhásszal, nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudja elfogadni a gazdaváltást és a kutyavezető cserélődését.

Kiváló munkakutyák

Mindkét fajta munkakutyaként történő sikereiben érdekes módon igen jelentős szerepe volt a külsejüknek és a színüknek. A rottweiler testtömege 40-50 kg, szőrzetének jelentős része fekete. Elrettentő hatását jelentősen fokozza, hogy sok hollywoodi filmben szerepelt a „Sátán kutyájaként”, főgonoszként, ami megmaradt az emberek emlékezetében. Emellett robusztus testfelépítése és hatalmas feje is sokat nyom a latba.

Az óriás schnauzer is hasonló tömegű, és főleg a fekete színű példányok, az emberek többségéből félelmet váltanak ki. Speciális szőrzetük miatt azonban az emberek egy része, főként a hozzá nem értők, hajlamosak őket egy nagyra nőtt ölebnek tekinteni (ebben szerepet játszik a fül- és farokvágás tilalma miatt megváltozott küllemük is), ami egyébként egy hatalmas tévedés.

Mindkét fajta igen nagy harapási erősséggel és jó fogáskészséggel rendelkezik. A mérési eredmények a rottweiler harapási erősségét 330 PSI környékére mérik, az általunk talált mérési eredmények az óriás schnauzer harapási erősségét pedig 250 -290 PSI közötti értékre teszik. Mindkét fajta ugatása elképesztő erejű, letaglózóan mély, öblös.

Képezhetőség

A rottweiler kétségkívül a világ egyik legjobban képezhető kutyája, szinte mindenre megtanítható és alkalmazható különböző munkaterületeken. Szellemileg jól terhelhető, magabiztos és bátor. Hatalmas ereje miatt elsősorban tapasztalt gazda mellé való, értő kezekben az egyik legjobb őrző-védő kutyává fejleszthető. Az óriás schnauzer szintén a kiválóan képezhető fajták közé tartozik. Mindenhez azonban a fajta szerelmesei soha nem felejtik el hozzátenni, hogy – habár semmi közük nincs a terrierekhez – természetének van egy „terrieres beütése”, hajlamosabb a makacsságra és az önfejűségre. Képzéséhez több türelemre és kitartásra van szükség, mint a svájci óraműhöz hasonló rottweiler esetében.

Egészség és családi élet

A rottweiler egészséges fajtának tekinthető a nagytestű kutyák között. Körükben előfordulhat diszplázia és az utóbbi időkben esetenként megjelent szívbetegségek. Átlagos élettartamuk 10 év.

Mivel napjainkban már nem divatosak, az óriás schnauzerek határozott előnyt élveznek egészségük tekintetében, hiszen nincsenek a fajtára jellemző örökletes problémáik. Rendkívül ellenállóak, és ami nagyon fontos, még a csípőízületi diszplázia is ritkán jelentkezik náluk. Az óriás schnauzer egy megfelelően felkészült gazda irányítása mellett kiválóan beilleszthető egy család életébe, kiegyensúlyozottsága és jó idegrendszere megfelelő alapot jelent a könnyű szocializációra. Figyelmet és kontrollt igényel, főként, ha domináns kanokról van szó, de többségében problémamentesnek mondható az együttélés.

A rottweiler azonban sokkal inkább egygazdás fajta, mely a falkavezéren kívül másnak nem vagy csak vonakodva engedelmeskedik. Több, a rottweilereket jól ismerő, velük évtizedek óta foglalkozó szakértőtől hallottuk: a rottweiler a család ritkábban látott tagjaival nem feltétlenül türelmes, azokat nem tekinti a közvetlen családi körhöz tartozónak és bizony, az ilyen találkozásokra, látogatásokra fel kell készülnie és oda kell figyelnie egy rottweiler gazdájának.