Vége az őrző-védő kutyák korának? Milyen kutya a rottweiler? 2.

Miért látható kevés rottweiler a szolgálati kutyák között? Miért szerelte le a berlini rendőrség a szolgálati kutyáit? Petrás Antal rottweilertenyésztővel, kutyakiképzővel, az FCI nemzetközi őrző-védő teljesítménybírójával beszélgettünk.

A rottweiler egy rendkívül karakteres kutya. Mi jellemző rájuk családi viszonyokon belül?

P. A.: A szűken vett családon belül a rottweiler egy végtelenül sokáig „nyúzható” kutya, ha egy stabil, jó idegrendszerű egyedről van szó. Nekünk nagyon sok kutyánk került olyan családokba, ahol sok gyerek van. A saját gyerekekkel soha semmilyen gond nem volt, ilyenről nem tudunk. Ettől függetlenül én azt is mindig megerősítem az új tulajdonosok körében, akiknek még nincs tapasztalata ezzel a fajtával, hogy az ösztönerős, igazi rottweilerektől ne várják el, hogy a távoli, ritkán látott rokonsággal is ilyen semleges legyen. Ne felejtsük el, hogy a szomszédom és a drága anyósom, aki maximum 2-3 hetente jön át hozzánk, az a kutya számára egy idegen.

Vannak természetesen olyan kutyafajták, akik ezt minden további nélkül tolerálják, de egy erős ösztönű rottweiler nem fogja. Az ilyen értelmi képességek általában 8 hónapos kortól bontakoznak ki ennél a fajtánál, amikor lassan megérkezik a felnőttkor.

Gyakran elhangzik az a kérdés, hogy ha a rottweiler ennyire jó őrző-védő kutya, akkor miért nem használja több fegyveres testület a világon? Hiszen elvétve lehet csak látni őket ebben a körben.

P. A.: Abszurd módon éppen a nagyon jó őrző-védő tulajdonság ennek a legfőbb gátja. Azért gátja, mert az őrző-védő testületeknél van egy bizonyos kutya-, és ehhez egy bizonyos felvezetői létszám. A szolgálati viszonyban álló kutya gyakran 3-4 különböző felvezetővel dolgozik együtt. Amíg egy juhászkutya hajlamos bárkivel együttműködni, aki bemegy a kennelbe, erre a rottweiler nem alkalmas. Egy tömegoszlató kutya esetében például azt fogja védeni, aki a póráz végét fogja, míg aki előtte van, azt harapja.

A rottweilernél kiemelt jelentősége van a kutya-ember kapcsolatnak. Abban az esetben, ha nem a megfelelő ember fogja a pórázt, mindez megfordulhat, azonnal megérzik a határozottság hiányát. A világhálón sok ilyen felvétel látható, amikor a rendőr saját magáról próbálja lefejteni a rottweilert. Vagy az egész rendőrcsapat teszi ugyanezt, mert a tömegoszlató kutyából nem az lett, aminek szánták. A karhatalmi szerveknél amúgy is azt látjuk, hogy az ilyen típusú munkakutyázás az 1920-as években indult be igazán. Lásd szinte az összes német őrző-védő fajtát. Ezek a funkciók és szerepek, nevezetesen az, hogy a kutya megfélemlítő ereje nagy, szép lassan ki fog kopni a mai világunkban. Megváltozott a környezetünk, a tüntető tömegre már másként néznek a szervek, mint például az 50-es években. Nem véletlen például, hogy a berlini rendőrség valamikor 2 évvel ezelőtt leszerelte az aktív kutyáinak a jó részét, részben állatvédelmi, részben emberiességi okokból.

Kutyakiképző létemre belátom, hogy van is némi igazság az állatvédők megközelítésmódjában. Mint mondják, nagy baj, ha a karhatalomnak semmilyen más eszköze nincs a tüntetők ellen, mint beküldeni a kutyákat az első vonalba. Ahol aztán az állatokat rúgják, ők kapják a Molotov-koktélt, az utcakövet és a kerti padot, ami jogos meglátás. Ahogy nézem a mai tendenciákat, hamarosan el fogunk jutni odáig, hogy a kutyákat egyre inkább vagy kizárólag keresési célokra használják majd. A kemény őrző-védő és tömegoszlató kutya értelmét veszíti.

A rottweiler és a többi őrző-védő kutya jövője bizonytalan

Általában azt látjuk, hogy az őrző-védő fajták jelentős teret veszítenek szinte mindenhol a világon. Ez azért történik, mert a „modern” ember elképzeléseibe és életformájába nem fér bele az a rettenetes mennyiségű munka, amit az ember belefektet abba, hogy ez a kutya valóban az maradjon, aminek kitalálták. A környezet pedig alakítja a fajta karakterét is. A mai rottweilerek sokkal kevésbé kősziklaszerűek, ellenben érzékenyebbek és sokkal együttműködőbbek. Hogy ezeknek a fajtáknak a sporton kívüli hasznosítása mi lehet a jövőben, én ezt teljesen reménytelen helyzetnek látom.

Mi a véleménye a rottweilerek múltjával kapcsolatos, egészen a rómaiakig visszavezetett misztikus történetekkel kapcsolatban? Mi lehet az igazság?

P. A.: Igazából az, hogy a németeknek ennyi jó őrző-védő fajtájuk van, az nekik köszönhető, nem a rómaiaknak, illetve egyéb, a múlt ködébe vesző nációnak. Ha megnéz egy rajzot vagy egy korai fotót a 19. század végéről a német területen élő kutyákról, azt lát bele az ember, amit akar. Schnauzer vagy rottweiler őst, vagy bármit. Az, hogy a németek ezekből különböző fajtákat csináltak, és a küllemükben is meg kell mutatkozzon, hogy ezek különböző kutyafajták, az nyilván tervszerű tenyésztés következménye. Azt, hogy a rottweilert miért éppen ilyenre alkották, és régen, Rottweil város környezetében valójában mennyire volt ez marhapásztorkutya. Ez igazából szerintem teljesen homályos. Körülbelül az 1950-es évekre jutott el odáig ez a fajta, hogy azokra az egyedekre már azt mondhatjuk, hogy tényleg hasonlítanak egy kicsit a ma ismert rottweilerekre.