Kerti dísz, vagy munkakutya? Milyen kutya a rottweiler?

Miben különböznek a rottweilerek a többi őrző-védő fajtától? Mi a leggyakoribb sztereotípia velük kapcsolatban? Petrás Antal rottweilertenyésztővel beszélgettünk, aki kutyakiképző, valamint az FCI nemzetközi őrző-védő teljesítménybírója. Nem mellesleg 40 éve foglalkozik a fajtával.

Mikor került először kapcsolatba a rottweilerekkel, és miért választotta ezt a fajtát?

P. A.: Az első rottweiler kutyámat 1984-ben, éppen negyven éve vettem meg. A 80-as évek elején én kutyaiskolában kutyakiképzéssel foglalkoztam, és német juhászkutyáim voltak, akik teljesítményével nem voltam elégedett. Ezért kezdtem el nézelődni az akkor még elérhetetlen fajták között. Ez az első kutyám volt a 612. sorszámú rottweiler az országban azok közül, amik a fajtahonosítás óta eltelt 10 évben születtek. Engem egyébként elsősorban a fajta tömege és ereje fogott meg. Akkoriban ezzel a fajtával senkinek nem volt tapasztalata, hiszen a kutyaiskolákban is szinte csak juhászkutyák voltak. Így állandó meglepetéseket hozott a velük való foglalkozás, és okoz napjainkban is. Ennek egyébként elsősorban az az oka, hogy ez egy nagyon lassan érő fajtáról van szó, amelyik már fiatalkorban rendelkezik az összes pozitív és negatív tulajdonságaival, de ezeket nem mutatja meg kölyökkorban, hanem ahogy érik a személyisége, úgy folyamatosan mutatkoznak meg ezek az új személyiségjegyek.

Már akkoriban kiderült, hogy nagyon más, mint az addig általam ismert fajták, mert például szinte minden példány ebből a fajtából önálló karakterrel és személyiséggel rendelkezik. A németjuhászt, vagy bármilyen munkára használt nyugati juhászkutyát azért is szeretik annyira a karhatalmi szervek, mert körülbelül, hellyel-közzel rájuk lehet „húzni” egy kiképzési módszert, és az általában működik is, mondjuk az esetek 90%-ában. Azért, mert a juhászkutya szolgálni akar. A rottweiler meg mellettünk él, és együttműködik velünk, ha mi jó társak vagyunk. Ha nem, akkor meg vannak balesetek, mert ha ő másként gondol valamit, akkor nagyon másként gondolja.

Miben tér még el ez a fajta a többi őrző-védő fajtától, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján kik veszik ezeket a kutyákat?

P. A.: A különlegessége abban mutatkozik meg különösképpen, hogy bizonyos életkorokban lehet csak bizonyos dolgokat kérni tőlük. És amikor felnőtt lesz, és kölyökkorban nem alakítjuk ki ezt az együttműködési hajlamot, az komoly problémákhoz vezethet. Még a napjaink, már puhábbá váló rottweilerei között is. Amikor elkezdünk egy ilyen kutyát képezni egy juhászkutya után, akkor azokba a dolgokba ütközik, hogy például amíg egy juhászkutyánál természetes volt, hogy egy eldobott tárgyat a kutya felvesz, és örömmel odahoz, addig ez a fajta örömmel megy, és fölveszi, de nem hozza oda, mert az az övé. És akkor ott állsz, és végiggondolod, hogy jó-jó, én kutyakiképző vagyok, és meg akarom valósítani a terveimet, de hogyan oldjam meg ezt. Mindenre, amit el akarok érni ennél a kutyánál, ki kell találnom, hogy miként oldjam meg.

Rendkívül érdekes tapasztalat a részemről, ugyanakkor a rottweilerekkel kapcsolatos leghelytelenebb sztereotípia, hogy ez a kutya nem úgy van az emberek köztudatában, mint egy szolgálati, használati kutyafajta, hanem úgy, mint aki ott futkos a kertben, jól néz ki, és bírja a hideget. De a többség igazából nem csinál velük semmit. Egy-két országot kivéve a rottweilereket úgy tekintik, mintha egy masztiff típusú molosszer lenne, aki jól elvan a kertben. Egyfajta dekoratív tárgy, de nem kell vele semmit sem tenni.

A baj az, hogy a rottweiler valójában egy szolgálati kutyafajta, és ha tényleg megfelel a sztenderd követelményeinek, akkor ez a kutya mindig akar valamit csinálni, közösen az emberrel.

Ha nem adok neki feladatot, és nem koordinálom folyamatosan a napi tevékenységi körét, akkor kárt csinál. Emberben, tárgyakban, akár saját magában is, de kárt csinál. Tehát folyamatosan foglalkoztatni kell őket, már ha a klasszikus rottweilerekről beszélünk. A rottweiler-fajtaleírás ugyanis nemcsak egy nagy, fekete-cser színű kutyát jelez, hanem egyértelműen leírja azt is, hogy ennek a kutyának milyen karakterrel kell rendelkeznie. Ez pedig a klasszikus értelemben vett keménység, másrészt a tenni akarás.

Így dolgozik a rottweiler

Egy jó rottweilert ha kiveszünk a kennelből, ahol lehet, hogy éppen szundikált a helyén, beültetjük a kocsiba, levisszük a pályára, és ott 2 percen belül hatékonyan őrző-védőzik. A munka után 5 perccel visszanyugszik, és alszik az utánfutóban. Nem véletlen, hogy az anyaországban a legjobb tenyészegyedek kiválasztása így zajlik, és erre figyel leginkább mindenki, hogy a beugró szint a legmagasabb munkavizsga-fokozat. Megjegyzem, sajnos Magyarországon ez nem így van. Japántól Amerikáig, ha azt mondják, hogy egy rottweilernek német körungja van, nos, az a Bugatti Veyron, hiszen ennek a minősítésnek igen jelentős összetevője az 1. szintű munkaképesség bizonyítása a tenyészszemlén.

Ha valaki Magyarországon egy jó munkaképességű rottweiler kiskutyát szeretne venni, mire
figyeljen?

P. A.: Most már szerencsére létezik egy munkakutyákat tartalmazó online adatbázis, amiben nagyon sok támpont benne van. Ezen a felületen már speciális videók, képek és családfák is megtekinthetőek. A németek újabban kompakt rottweiler néven kísérletet tesznek arra, hogy meggátolják a munka- és a show-vonalak szétválását, és ez egyelőre sikeresnek tűnik. A legutóbbi rottweiler-világbajnokságon sok olyan kutyával találkoztam az élmezőnyben, akik, amellett, hogy kitűnően dolgoztak, több champion minősítést értek el kiállításokon. Ha ez a trend folytatódna, az sokat jelenthet a rottweiler jövője szempontjából.