Roland, II. Rákóczi Ferenc hű kutyája, akit az egész udvar egy emberként gyászolt

Ritkán emlegetjük, pedig az egész fejedelmi udvar szerette, majd gyászolta Rolandot, II. Rákóczi Ferenc kedves kutyáját, akinek emlékét korabeli levelek őrzik.

Számos híres négylábú neve maradt fenn a köztudatban, akik bátorságukkal, eszükkel vagy ügyességükkel írták be magukat a történelembe. Ezúttal egy kevésbé ismert, ám hőn szeretett ebről, Rolandról, II. Rákóczi Ferenc kutyájáról mesélünk.

Levél vitte a halálhírét a várba

1709. augusztus 30-án Fogarassy István vicekomornyik levelet küldött Munkács városából a várba, Kőrössy György főkomornyiknak, amelyben tudatta vele, hogy „Szegény Rollánt ma 11 és 12 óra között megdöglék, – a kit ő Felsége úgy szán, hogy meg nem mondhatom.” Hogy ki az a Rollánt, vagy más jegyzetek szerint Róland, illetve Roland, akinek halálhírét sietően megüzenték a munkácsi várba? Nem más, mint II. Rákóczi Ferenc kedves vizslája, akit nemcsak a fejedelem, de az egész udvar nagyon szeretett, és egy emberként gyászolt.

Az eszes emberekhez volt hasonlatos

A jószágról mindössze két forrás emlékezik meg. Az egyik a fentebb idézett levél, a másik pedig Beniczky Gáspár fejedelmi titkár naplója. Ebben augusztus 29-én ír az állatról annak kimúlása kapcsán.

Mint feljegyzi, Roland halálát „legfőképpen urához való ritka hűségért az egész udvar bánta.” Mint olvasható az iratban, a kutya idegeneket nem engedett Rákóczi közelébe, sőt, mikor ura déli álmot aludt vagy éjszakai nyugovóra tért, azok sem mehettek az ágya közelébe, „akik őfelsége körül gyakran forgolódtak”. A fejedelemnek viszont mindig engedelmeskedett.

Sok olly állapotokat követett el, akit eszes embernek is köllett volna cselekedni, oktalan állatban penig csudálatos volt.

– összegzi Beniczky a derék eb érdemeit.

Figyelemreméltó, hogy mindkét feljegyzés Rákóczi belső köréhez tartozó embertől származik, ami szintén bizonyítja Rolandnak az udvarban betöltött fontos szerepét. Az állat kimúlásának pontos idejét illetően a források szerint Fogarassy levelét kell hitelesnek tekinteni – aki augusztus 30-ra datálta a kutya halálát –, míg a naplóbejegyzés később is íródhatott, az időben távolodva pedig könnyen idézhette fel tévesen a napot a titkár.

Semmit nem sajnált vadászkutyáitól

Bár II. Rákóczi Ferenc kutyája, Roland előkelő helyet foglalt el gazdája szívében és az udvarban egyaránt, nem a vizsla volt az egyetlen fontos eb a fejedelem életében. Rákóczi ugyanis, a korabeli főurakhoz hasonlóan, nemcsak szenvedélyből, de hivatalból is gyakran vadászott. A vadászat ugyanis a kikapcsolódáson túl alkalmat adott az ország ügyeinek megvitatására is.

A fejedelemnek így számos vadászkutyája volt, főként kopók. Négylábúi ellátására pedig sem az időt, sem a pénzt nem sajnálta. A róla szóló iratokból kiderül, hogy gyakran maga gondoskodott kutyái számára árpa- vagy zablisztről (mint írják, akkoriban ezekből készült cipókkal táplálták a jószágokat), valamint az akkori viszonylat szerint jelentős összeget, 4 forintot fizetett egy neki kopót hozó parasztnak, míg a vizslái gyógyításért 2 forintot áldozott. Emellett arról az esetről is született feljegyzés, mikor egy vadász öt tarka kopót hozott a fejedelemnek, amiért jutalomban részesült.

22 kisebb-nagyobb eb

Hogy mennyire szerette Rákóczi a négylábúakat, azt az alábbi adat is bizonyítja. Mint a Magyar Történelmi Tárban olvasni lehet, az 1701-ben, a munkácsi kastély ingóságairól készült lajstromban 5 nagy- és 17 kisebb testű kutyát írtak össze.