Egy kísérlet során háziasították a vörös rókát: ez derült ki a fajról

„Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból” – mondja a róka a kis hercegnek. Dmitríj Konsztantyinovics Beljajev zoológus 1954-ben egy novoszibirszki telephelyen szelídségre szelektáltan kezdett rókákat tenyészteni. Volt lehetősége olvasni az 1943-ban kiadott A kis herceg című Antoine de Saint-Exupéry könyvet, így szeretjük romantikusan azt képzelni, hogy volt szerepe a könyvnek az általa elkezdett projektben. Még akkor is, ha feltehetően a róka karakterét nem vörös róka ihlette, hanem a sivatagi róka.

Még időben levéve a rózsaszín szemüveget elmondjuk, hogy a kísérlet célja az volt, hogy feltárják a szelídség és a küllem közötti összefüggést. Illetve, hogy a farkasok domesztikálása során a szelekciót a belső vagy a külső tulajdonságok alapján kezdték-e az emberek. Lássuk máris, hogy a háziasítás a vörös róka esetében milyen eredményeket hozott.

Így zajlott a vörös róka háziasítása

A vizsgálatokhoz prémnek tenyésztett rókákat olyan módon szelektálták, hogy mindig az emberekkel legbarátságosabb, legszelídebb példányokat szaporították tovább. A kiinduló állomány 30 hímből és 100 nőstényből állt, és hamar kiderült, hogy nagyon nehéz tenyészteni a rókákat, ugyanis ketrecben, elzárva nem szaporodnak. Fontos megjegyezni továbbá, hogy ezeket az állatokat nem képezték és nem tréningezték, pusztán arra alapozták a sikerüket, hogy minél szelídebb egyedeket pároztatva megteremtsék a teljesen kézhez szokott jószágokat.

A folyamat során nagyon hamar megjelentek a rókáknál a kutyáknál megfigyelhető külső infantilis jegyek. Ilyen például a lelógó fül, a felkunkorodó farok és a rövid, kerek pofa. Sőt, sok róka olyan egyedi mintázattal is rendelkezett, mint a pöttyök és foltok. Érdekes módon az egyedfejlődés is felgyorsulni látszott. Ezek a rókakölykök pár nappal korábban nyitották ki a szemüket, reagáltak a hangokra, vagy indult be a nemi érésük. Az egyik rókánál már a 4. generációban megfigyelték a farokcsóválást. Ezeknek az állatoknak a viselkedése is nagyban hasonlított a kutyákéhoz. Sőt, a megállapítások alapján okosabbak, és nem olyan meglepő módon ravaszabbak, sőt, ügyesebbek is voltak, mint négylábú társaink. Ennek fejében rendkívül szórakoztató, mókás és izgalmas társaságnak is bizonyultak.

Az állatokat egy hónapos koruktól kezdve havonta tesztelték arra irányulóan, hogy mennyire fogadják el vagy értékelik az emberek közelségét. Az eredményeik alapján 4 csoportban sorolták őket. Az IE jelzés volt a domesztikált elit csoportja, amely rókák buzgólkodnak az emberi kapcsolat kialakításában, nyöszörögnek, hogy magukra vonják a figyelmet, szaglásznak, és megnyalogatják a kísérletet lefolytatókat, akár a kutyák. Ezt a viselkedést már egy hónapos koruk előtt elkezdik mutatni. A 20. generációra a kiválasztott rókák 35%-a már elit volt, és a 30. generációra ez az arány 70% és 80% közé emelkedett.

Megdöbbentő eredmények születtek

1978-ban Bjeljajev a moszkvai 14. Nemzetközi Genetikai Kongresszuson tartott előadásában számolt be a megfigyelt a változásokról. A szelíd rókák generációkon keresztül mutatott változásai nemcsak viselkedési, hanem élettani jellegűek is voltak, ahogyan azt Bjeljajev tulajdonképpen előre látta. Hogy csak néhány változást emeljünk ki, az első között volt az alacsonyabb adrenalinszint is. A kutatócsapat azt feltételezte, hogy az adrenalin egy biokémiai útvonalat oszthat meg a melaninnal, amely a szőrzet pigmentációját szabályozza; ezt a feltételezést azóta a kutatások is megerősítették. 8-10 generáció után a szelíd rókák elkezdtek sokszínű bundát növeszteni; vagyis egy olyan tulajdonságot, amely inkább a háziasított állatokra jellemző. Ezt követték a lógó fülek és a felkunkorodó farok, de elvesztették a jellegzetesen kellemetlen, pézsmás rókaszagukat is.

Beljajev és rókái: 

Több mint 40 generációs tenyésztés után Bjeljajev egy barátságos, háziasított rókákból álló csoportot hozott létre, akik olyan viselkedési, élettani és anatómiai jellemzőket mutattak, amelyek nem fordultak elő a vad populációban; vagy ha igen, akkor sokkal kisebb gyakorisággal. Bjeljajev véleménye szerint ezek az új tulajdonságok, amelyek rendkívül hasonlóak más háziasított állatok tulajdonságaihoz, a háziasítás iránti alkalmasság eredményei.

A The New York Times így írt róluk: „Tiszták és csendesek voltak, és kiváló háziállatoknak tetszettek. Bár, mivel rendkívül aktívak voltak, jobban érezték magukat egy kerttel rendelkező házban, mint egy lakásban. A pórázt nem szerették, de elviselték.” Ceiridwen Terrill, a Concordia Egyetem munkatársa 2012-ben Bjeljajev rókafarmját egy „leromlott katonai barakkokhoz” hasonlította, ahol „sorokban állnak a ketrecek, mindegyikben körülbelül száz róka”. Úgy nyilatkozott, hogy a rókák annyira szelídek voltak, hogy amikor benyúlt egy ketrecbe, hogy megszeretgesse az egyiküket, az nyilvánvalóan „imádta, ha megvakargatták a hasát”. Egyes rókákat még arra is kiképeztek, hogy visszahozzák a labdát és leüljenek.

A kísérlet mai helyzete

A szakértők szerint Bjeljajev kísérleti állatai és azok utódai páratlan forrást jelentenek a háziasítás folyamatának és genetikájának tanulmányozásához. Ezért is maradhatott fent a kísérlet még sok éven keresztül Beljajev 1985-ös halála után. Értesüléseink szerint azonban ma már a program keretében nem „készülnek” szelíd rókák a szűkös anyagi keretek miatt. Bár a kísérlet számos kérdést felvet, ne felejtsük el, hogy bár a felállás a kutyák háziasítása során valamivel másabb lehetett, sokkal másabb azért nem. Az ember felismert egy lehetőséget, és úgy alakította a körülményeket, hogy számára előnyös lefolyásuk és eredményük legyen.

Hogy valamivel pozitívabban zárjuk a cikket – és persze stílusosan, álljon itt egy kis herceges idézet befejezésül is: „Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”