A rókákat már évezredekkel ezelőtt is tartottuk társállatként

A mai Argentína északnyugati részén feltárt ősi sírban egy ember és egy négylábú csontvázát találták meg. Az új kutatás szerint a négylábú egy olyan kutyaféle, amely egykor az emberek szeretetéért versenyzett az ebekkel: egy róka.

Az embereknek és a kutyáknak több tízezer éves közös története van. Ám a körülbelül 1500 éves patagóniai temetkezésről származó bizonyítékok friss elemzése hasonló szoros kapcsolatra utal a Dél-Amerika déli részén élő vadászó-gyűjtögetővel, és egy már kihalt rókafaj (Dusicyon avus) példányával. Így élhetett együtt a róka és az ember.

A róka és az ember: így zajlott a lelet felfedezése

A régészek eredetileg 1991-ben fedezték fel a majdnem teljes Dusicyon avus csontvázat. A rókát egy ember mellé temették el Cañada Secában, Észak-Patagóniában. A csontokon nem voltak vágási nyomok, így arra jutottak a szakemberek, hogy a rókát nem táplálékforrásként használták. A DNS-elemzések és a szénizotópos kormeghatározás mélyreható elemzése megerősítette a róka faját és korát. Az állat maradványaiban lévő kollagén vizsgálata pedig bebizonyította, hogy a róka ugyanazt az ételt fogyasztotta, mint a vele eltemetett ember.

Az állat étrendje arra utal, hogy a róka szelíd volt, és valószínűleg házi kedvencként tartották

– számoltak be tudósok a Royal Society Open Science című folyóiratban.

A felfedezés a további kontinenseken található temetkezési helyekről származó bizonyítékok gyarapodásához vezetnek, amelyek arra utalnak, hogy egyes rókákat az emberek megszelídítettek.

A róka és a vadászó-gyűjtögető társadalom

A feltárt rókafaj a pleisztocén korszaktól a holocénig élt, és körülbelül 500 évvel ezelőtt halt ki. Nagyjából akkora volt, mint egy mai német juhászkutya, de kevésbé súlyos; körülbelül 15 kg lehetett. A kutatók szerint a Dusicyon avus húsevő volt, egy friss elemzés során megvizsgált rókacsontváz bizonyíték arra, hogy a kihalt faj étrendje jobban hasonlított az emberekéhez. Ez utal arra, hogy vagy a közösség etette, vagy a konyhai hulladékkal táplálkozott.

A dél-amerikai rókák házi kedvencként való említése összhangban van más európai és ázsiai rókatemetkezések bizonyítékaival. Nincs semmi oka annak, hogy a rókákat ne lehetne háziasítani. Tudjuk, hogy az emberek különböző társadalmakban gyakran tartanak háziállatokat (nemcsak kutyaféléket, hanem például majmokat, madarakat, hüllőket) egyszerűen társként. Ha ezt figyelembe vesszük, egyre több olyan lelőhely bukkan fel, ahol a rókák úgy tűnik, hogy háziállat szerepet töltöttek be

– magyarázta a CNN-nek dr. Aurora Grandal-d’Anglade, a spanyolországi Universidade da Coruña paleobiológusa.

A szakértő nem volt a kutatócsoport része, korábban azonban az Ibériai-félszigeten található bronzkori sírokról számolt be, ahol több tucat kutya és négy róka is helyet kapott az emberek mellett. A kutatók úgy látták, hogy a rókák ugyanúgy voltak elrendezve, mint a kutyák. Ez a temetkezési mód arra utal, hogy ők is társai voltak az embereknek.

A D. avus faj emberi sírban való feltárása egy másik okból is meglepő volt. Míg a faj egykor Dél-Amerika déli részén volt elterjedt, addig Patagónia területén ismeretlen volt. A régióban élő vadászó-gyűjtögető társadalom körülbelül 70 kilométeres távolságon belül tartózkodott, így valószínűleg ezen a tartományon belül találkoztak a barátságos rókával. A Dusicyon avusnak a közvetlen környezet része kellett hogy legyen ahhoz, hogy beilleszkedhessen a közösségbe.

Mit árulnak el a rókaleletek az ember legjobb barátjáról?

Az elemzés arra is fényt derített, hogy mi okozta a rókák kihalását – vagy inkább mi nem. Az egyik hipotézis szerint a rókák olyan kutyákkal keveredtek, amelyeket az európai gyarmatosítók vittek be Dél-Amerikába, majd ez a kereszteződés okozta a rókák leszármazási vonalának semmivé válását. A feltárt róka DNS-e azonban teljesen mást sugall: a kutyák és cikkünk főhősének találkozása nem hozhatott volna létre termékeny utódokat.

Azonban ennek ellenére még mindig lehetséges, hogy a kutyák nem voltak teljesen ártatlanok a rókák kihalásában. A D. avushoz hasonló étrenddel a kutyák felgyorsíthatták a rókák kipusztulását azáltal, hogy legyőzték őket az erőforrás megszerzése elleni harcokban. Az ebek ráadásul olyan betegségeket is hordozhattak és terjeszthettek, amelyek megbetegítették a rókákat.

Így nézhetett ki a Dusicyon avus: 

11 000 évvel ezelőtt a jégkorszak végén ötféle kutya létezett

A szakértők a kutyák háziasítását azzal magyarázzák, hogy az emberek rájöttek, a kutyákat vadászként vagy pásztorként tarthatják. Ám a Cañada Secában található D. avus csontváz és más leletek arra utalnak, hogy egy állatnak nem kell hasznosnak lennie ahhoz, hogy az emberek etessék és a barátjukká fogadják.

A különböző fajokhoz tartozó kutyafélék elszaporodása azt jelzi, hogy az emberekkel létrejött kapcsolat már akkor is a vonzalmon alapult. Az a tény pedig, hogy különböző kontinenseken és társadalmakban találkozhatunk velük, azt jelzi, hogy az állatok tartása az emberek ősi tulajdonsága.

(A nyitókép illusztráció, vörös róka látható rajta.)