Terápiás kutyák helyett robotplüssállatok? Praktikusak, de nem váltják ki a valódiak szeretetét

Nem kifejezetten újkeletű terápiás módszer a közel élethű játékállatok alkalmazása a különböző egészségügyi intézmények pácienseinek körében. A társas érintkezést korlátozó világjárvány kirobbanásakor azonban felértékelődött a szerepük.

Emlékszem, kislányként bármit megadtam volna egy igazi kutyáért. A szüleim sajnos hajthatatlanok voltak, így többször robotkutyust vagy beszélő plüssállatot kértem karácsonyra, születésnapra. Mókás volt velük játszani, ám mondanom sem kell, annak az élménynek, amit egy valódi eb társasága képes nyújtani, a töredékét sem éltem át általuk.

Mindazonáltal léteznek olyan közösségek, melyek nagyra értékelik ezeket a kétségkívül hasznos találmányokat.

Élethű játékok az idősek szolgálatában

Az első nagyszabású kísérletet 2015-ben végezték a PARO nevű japán robotbébifóka bevetését követően. Fél évig figyelték, hogy milyen hatással vannak ezek a plüssállatok az öregek közérzetére, viselkedésére és egészségügyi állapotára.

A PARO amellett, hogy ránézésre megolvasztja még a legzsémbesebb szíveket is, képes reagálni a beszédre, az érintésre, illetve érzékeli környezete fényerejének változásait. Hangokat ad ki, ha simogatják, és szemét behunyva szendereg az ember karjaiban. Ára nagyjából másfél millió forint körül mozog, s úgy tűnik, a kórházak, idősotthonok számára igencsak megtérül ez a befektetés.

A tesztelést végző szakemberek beszámolói alapján a problémás viselkedésű bentlakók többször megenyhültek, megnyugodtak vagy felvidultak, miután játszottak egy kicsit a puha, selymes bundájú állatkával. Egyes demenciával küzdő páciensek valóban úgy hiszik, hogy egy igazi fókát dédelgetnek, s ebből kifolyólag rendkívül pozitívan hat rájuk a PARO-val kialakított kapcsolat.

A Hasbro játékgyártó cég új leányvállalata, a Joy For All elérhetőbb áron forgalmaz kissé egyszerűbb kialakítású játékkutyákat és macskákat ugyanezzel a céllal. Értük típustól függően 20 és 40 ezer forint közötti összeget kell kifizetnie a megrendelőnek.

Miért van szükség robotállatokra a valódiak helyett?

Az volna a legszebb, ha az egészségügyi intézményeknek nem kellene műkutyákat alkalmazniuk a hús-vér ebek helyett, ám sajnos a terápiás kutyusokat kiközvetítő szervezetek kapacitása véges. Egy állatasszisztált terápiára szánt eb képzése több hónap vagy év is lehet, felvezető nélkül pedig értelemszerűen nem tud dolgozni.

Ez a jelenlegi pandémiás helyzetben sajnos hátrányt jelent, ugyanis jócskán akadnak olyan kórházak és otthonok, ahová még látogatókat sem engednek be, vagy éppen a személyes érintkezés módjait korlátozzák.

Ugyan akadnak a módszernek kritikusai is, akik szerint nem etikus a kognitív hanyatlástól szenvedő betegek mentálhigiénés gondozását “letudni” egy robotplüssállattal, az eredmények a pártolókat igazolják. Egy olyan szeretetre vágyó idős ember számára, aki már hónapok, netán évek óta nem kapott egy őszinte ölelést, még egy állatimitátor is jobb opció a kínzó szorongásnál.

(Képek: Facebook / Joy For All)