A 6 retriever: rátermett vadászkutyák angyalbőrben

Az FCI VIII. fajtacsoportjának, a Retrieverek, hajtókutyák, vízi vadászkutyáknak az 1. alcsoportjában kapnak helyet a retrieverek.

Következzen máris a 6 retriever, és azok történelme, valamint jelleme.

1.) Chesapeake Bay retriever

A 19. században a Chesapeake-öböl (USA) partjait szegélyező kacsavadászklubok tehetős tulajdonosai alakították ki a Chesapeake Bay retriever fajtatípusát. A genetikai keverékben feltételezhetően olyan kutyák lehettek, mint az újfundlandi, az ír vízispániel, valamint meghatározatlan eredetű kopófélék. A Chesapeake Bay retriever megértéséhez először meg kell érteni a Chesapeake-öblöt, amelynek két kulcsfontosságú jellemzője van. Mivel az öböl viszonylag sekély, alacsony a hőmegtartó képessége, így a vízhőmérséklet télen korán fagypont közelébe süllyed, és ott is marad egészen tavaszig. Ezen túl az öböl az úgynevezett Atlantic Flyway (atlanti repülési útvonal) mentén helyezkedik el, amelyet kacsák és ludak használnak a téli otthonaik felé vezető repülésük során. Minden évben a keleti partvidéken telelő vándorló vízimadarak egyharmada az öbölben talál menedéket. A régi idők vadászai, akik ki akarták használni ezt a kacsavadász-paradicsomot, olyan retrievert tenyésztettek, amely tökéletesen megfelel az öböl jeges vizeiben való munkához.

A Chesapeake Bay retriever vastag, olajos, dupla szőrzete egyszerre szigetelő és vízlepergető; úgy taszítja a nedvességet, mint a kacsa tollai. Széles mellkasa ekeként vág át a jégtáblákon, erős hátsó lábai és nagy, úszóhártyás mancsai lehetővé teszik, hogy fáradhatatlanul ússzon az öbölben metsző széllel szemben is. Elsődleges feladatára tökéletesen alkalmas, és arról számoltak be, hogy egyes Chesapeake-ek akár 300 kacsát is képesek visszahozni egyetlen nap alatt. Szerencsére a Chesapeake Bay retrieverek nem csak egyféle feladatot képesek ellátni! Ezek az érzékeny és fogékony lelkek kiváló terápiás kutyák is lehetnek, masszív testfelépítésüknek és kifinomult szaglóképességüknek köszönhetően pedig a K-9 egységek is nagyra értékelik őket a kutatás-mentési feladatokban, valamint a drog- és bombakeresésben.

2.) Golden retriever

A golden retriever ősatyja Sir Dudley Marjoribanks, az első Lord Tweedmouth, aki Viktória királynő uralkodása idején fejlesztette ki a fajtát a Skót-felföldön. Az 1840 és 1890 közötti 50 év során Sir Dudley gondosan vezetett feljegyzéseket az általa végzett lépésekről azzal a céllal, hogy megalkossa és dokumentálja az ideális vadászkutyát a felföldön elterülő, Guisachan nevű birtokán. Olyan kutyát akart, amely az esős éghajlatnak és a zord terepnek is ellenáll, ezért „sárga retrieverét” kereszteztette egy mára kihalt fajtával, a Tweed Water spániellel, valamint ír szettert és a vérebet is bevezetett a keverékbe. Ebből aztán több generációval később megszületett a golden retriever. A fajta először 1908-ban tűnt fel egy brit kutyakiállításon; a sportvadászok nagyra értékelték a hasznosságát és a sokoldalúságát, míg a kiállítások szerelmesei ellágyultak a gyönyörű megjelenéstől.

Persze a golden retrievernek még ma is tenyésztik a munkavonalát, de leginkább már a kiállítási vonalas ebek vannak többségben, akik naponta bizonyítják, milyen kivételes családi kutyák. Tipikusan az a fajta, amelyet lehetetlen nem szeretni. Mindig vidám, mókás, kedves és elbűvölő személyisége hatást gyakorol bármely élőlényre. Kifejezetten szófogadó és engedelmes fajtáról van szó, ezért a tanítása sem ütközik különösebb kihívásba. Türelmes és nyugodt fajta, ami remek terápiás állattá teszi, a mozgás iránti szeretete pedig az aktív gazdiknak kedvez.

3.) Göndör szőrű retriever

A göndör szőrű retrievert az egyik legrégebbi retrievernek tartják, ám ezzel szemben a spánielekhez és szetterekhez képest ezek a négylábúak még mindig újoncok a vadászkutyák világában. Csak az 1700-as évek végén jelentek meg, miután a repülő vadakra való vadászat a puskák miatt egyre szélesebb körben elterjedt. A göndör szőrű retriever genetikai kirakósának darabjait az 1800-as évek Angliájában illesztették össze. Sajnos nincsenek írásos feljegyzések a fajta korai történetéről, de néhány megalapozott feltételezés szerint két, ma már kihalt fajta, az English Water Spaniel és a Retrieving Setter leszármazottja lehet. Feltételezhető továbbá, hogy az ír vízispániel és a St. John’s Dog is szerepet játszott a fajta kialakulásában. Úgy tartják, hogy az 1880-as évek elején a göndör szőrű retrievert uszkárral keresztezhették, hogy a fajta jellegzetes, keveset vedlő göndör szőrzete új szintre léphessen. 

Gyanítják, hogy ez az uszkárvér eredményezte a fajta kecsességét és jellegzetes tartását is, amelyet más retrievereknél nem figyelhetünk meg. Ez a keresetlen elegancia azonban nem gátolja meg a kutyát abban, hogy belevesse magát a jéghideg vízbe, vagy tüskés bozóton verekedje át magát a vadért. Elképesztően kitartó négylábú, amely híres arról, hogy sosem adja fel. Szeretetteljes, gyengéd és csintalan kutyák a göndör szőrű retrieverek, azonban valamivel önállóbbak, mint a többi retriever. Különös jellemzőjük még, hogy a csoportban szereplő többi ebbel ellentétben az idegenekkel általában távolságtartóak.

4.) Labrador retriever

A labrador retriever Új-Fundland nagyra becsült vízi vadászkutyája, amelyet hosszú ideig kacsavadászként és halásztársként tartottak. (Hogy pontosan hogyan kapcsolódik Új-Fundland kutyája a labrador névhez, amellett, hogy Új-Fundland és Labrador tartományt Új-Fundland szigete és Labrador szárazföldi régiója alkotja, sajnos nem tudni.) A fajta népszerűsége az 1800-as évek elején kezdett felfelé ívelni, amikor angol nemesek Kanadába látogatva felfigyeltek ezekre a kutyákra, majd néhány kiválasztott példánnyal együtt tértek vissza hazájukba. A 19. század második felében brit tenyésztők finomították és szabványosították a fajtát. Őshazájukban a labradorok gyakran halászhajókon dolgoztak, hogy a hálóból kiszabadult halakat visszahozzák. Ennek megfelelően a retrieverösztön mellett a kutyának olyan szőrzetre volt szüksége, amely alkalmas a hideg észak-atlanti vizekhez.

Egy labrador retriever ideális természete barátságos, nyitott, alkalmazkodó. Igyekszik megfelelni, és sosem agresszív emberrel vagy állattal szemben. Gyengédsége, intelligenciája és alkalmazkodóképessége ideális kutyává teszi szinte bármely háztartásba. Fontos azonban leszögezni, hogy a munka a vérében van, így kritikus, hogy a séta mellett a kutyának biztosítsunk feladatokat is; kizárólag a mentális lefárasztás mellett teljesedhet ki családi kutyaként. Megfelelő nevelés mellett szófogadó és igen barátságos eb, akivel izgalmasan telnek majd a hétköznapok.

5.) Sima szőrű retriever

A sima szőrű retrievert az 1800-as évek közepén tenyésztették ki először, ami miatt az újabb fajták közé sorolják. Nagy-Britannia egykor legnépszerűbb retrieverje volt, mielőtt a labradorok és a goldenek átvették volna a helyét. Egy időben „vadőrkutyának” is nevezték, mivel széles körben használták az angol nemesség terjedelmes birtokain. A genetikai elemzések során kitűnt, hogy többek között a St. John’s Dog és különböző szettertípusok alkotják a fajta alapját.

Vidám, magabiztos, rátermett kutya, amely tele van energiával. Sokan azért szeretik annyira, mert jellemző rá, hogy sosem nő fel igazán, mindig ugyanazzal a fiatalos lendülettel és csintalansággal veti bele magát mind a vadászatba, mind családi kutyaként a játékokba, a közös időtöltésbe. Azt mondanunk sem kell, hogy kifejezetten aktív kutya, amely nagymértékben igényli mind a mentális, mind a fizikális lefárasztást.

6.) Vadkacsavadász retriever

A vadkacsavadász retrievert 19. századi sportvadászok tenyésztették ki Új-Skócia (kanadai tartomány) Yarmouth megyéjének Little River körzetében. A fajtát egy zseniális vadászati módszer alkalmazására hozták létre, méghozzá azért, hogy utánozzák a rókák vadászati tevékenységét, amellyel felhívják magukra a víziszárnyasok figyelmét. A vadkacsavadász part menti játékát látva a távolban úszó kacsák kíváncsisága felébred, amitől lőtávolságba merészkednek. Amint a vadász elejti az állatot, a kutyát kiküldik, hogy visszahozza a lelőtt vadat. A világon jelenleg csak egy másik fajta specializálódott erre a technikára, mégpedig a holland kacsavadász. Még manapság is ebben a stílusban vadásznak ezek az ebek, ám igen sokoldalú kutyák, így szinte bármit elvégeznek, amire megtanítják őket.

A videón láthatod, milyen hatékony is a jellegzetes, csalogató viselkedés: 

A vadkacsavadász retriever intelligens, szeretetteljes kutya, akinek rendkívül fontos, hogy a gazda kedvére tegyen. Nagyon játékos, fáradhatatlan jószág, akinek egészen addig lehet dobálni a labdát, míg az ember karja le nem esik. Vidám kis kutya, aki rendkívüli módon képes élvezni a vadászat mellett a túrázást, a kempingezést, az úszást és a kutyás sportokat is. Így csak olyan gazdák számára ideális választás, akik aktívak és sok időt töltenek a szabadban. Mi sem támasztja jobban alá ezt a kijelentést, mint hogy emlegetik őket vörös tornádóként is.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.