Így kutyáztunk 100 éve: képeken a múlt

A magyar fotográfia történetének legnagyobb gyűjteménye kétség kívül a Fortepan. Számtalan kutyás fotót is találunk az elmúlt 130 év fényképészeti alkotásai között, melyek betekintést nyújtanak a kutyák és a kutyatartás magyarországi történetébe. Ebből szemezgettünk most. 

Közel másfél ezer régi fotográfián szerepelnek kutyák a legnagyobb magyar fényképgyűjteményben. Az első, amit találtunk, 1897-ből származik. A fotón szereplő apró négylábú igazi kedvenc, a budai Krisztinaváros egyik járdáján sétál fegyelmezetten gazdája mellett. A kutyatartási szokások a fővárosban azóta is hasonlóak, már az 1880-as években is kötelező volt a póráz, bár ez az alább szereplő képen hiányzik. A századfordulót megelőzően ráadásul a fővárosi városvezetés nem nézte jó szemmel a felesleges hóbortnak tekintett kutyatartást, komoly adót kellett fizetni minden négylábú után, emellett egyéb szabályokat is be kellett tartaniuk a gazdiknak.

A régi magyar vidék kutyáinak jó dolga volt

Bár négylábú kedvenceinket a múlt század elején még a legtöbb porta mellett azért alkalmazták, hogy őrizzék a házat és a jószágot, már ekkor elterjedtek a társasági kutyák is. A kisebb termetű négylábúak a vidéki kúriákban, és bizony sokszor a nagyvárosok lakásaiban is a családdal együtt éltek, s ahogy látni fogjuk, olyannyira fontos szerepet töltöttek be, hogy a kezdeti fotográfiák állandó szereplőivé váltak.

Ugyan a régi képeken a magyar vidék nagyobb tömeget képviselő munkakutyái nem igazán szerepelnek, hiszen kezdetekben a fényképezés a kiváltságosok előjoga volt, azt a leírásokból tudjuk, micsoda értéket képviselt egy-egy okos, jó idegrendszerű, dolgos eb a házak táján és a földeken. Nem csak a házőrzésre használták akkoriban a jellemzően állattartással is foglalkozó magyar paraszti világban az ebeket, de terelésre, őrzésre, a munkakutyák alkalmazása a világháborúk idején a katonaságnál is egyre inkább elterjedt.

Négylábú bajtársak a fronton

A hadsereg kötelékében szolgáló kutyákról és az ebek katonai szerepéről a Hadtörténeti Intézet és Múzeum korábban kiállítással emlékezett meg, és bizony számtalan fényképen pózolnak együtt a honvédő vitézek társaikkal. A katonakutyák mellett a szolgálatot teljesítő magyar katonák sokszor találtak elárvult jószágokat is, a visszaemlékezések szerint ezeket maguk mellett tartva gondoskodtak róluk az ínséges időkben.

Fontos szerepet töltöttek be a vadászkutyák is, hiszen a vadászat nem csak a nemesek kedvelt sportja, de a Kárpát-medence erdőségekkel borított területein sokak számára hivatás is volt. A régi magyar vadászati gyakorlatban egyértelmű volt a négylábúak segítő munkáját igénybe venni, nem véletlen, hogy egyik legismertebb magyar kutyafajtánk, a vizsla is vadászatra született.

Ahogy teltek az évek, egyre nőtt a városlakók száma, és úgy gyarapodott a városi kutyák létszáma is. Az 50-es években már kiállításokat és szépségversenyeket is szerveztek a legszebb magyar kutyáknak. Az Ügetőpálya adott eleinte otthont a szemléknek, ahol a fegyelmezett ebek szervezett kiképzést követően mutatták be tudásukat. Ez volt az az időszak, amikor a képek tanúsága szerint a kutyaiskolák és kutyakiképzők is megjelentek. Rájöttek ugyanis a gazdik, hogy nem elég csak szeretni, bizony a városi létformához nevelni is érdemes kedvenceiket.