5 érdekesség a rákászrókáról: a kutyafélék legalkalmazkodóbb faján az ember sem fog ki

A rákászróka, más néven a maikong Dél-Amerika középső részén őshonos. Ezen a területen élt a pleisztocén korban is, vagyis már 2,58 millió évvel ezelőtt. Meglepő módon neve ellenére nincs szoros rokonságban a hagyományos értelemben vett rókákkal, ugyanis a rókák nemzetsége (Vulpini) helyett a kutyák nemzetségébe (Canini) sorolható olyan fajokkal együtt, mint a farkas, a házi kutya vagy az afrikai vadkutya.

A következőkből kiderül, mit tudunk a rákászróka, ezen ártatlan tekintetű mindenevő szokásairól, külső jellemzőiről és életmódjáról.

1.) A fura rokon

Nem elég, hogy a róka név ellenére a kutyák nemzetségébe sorolható, a jelenlegi kutatások szerint a legközelebbi rokona is egy rendkívül különleges lény, a kisfülű kutya. (Bár ezt alátámasztandó még szükség van mitokondriális DNS-tesztekre.) Ha még nem olvastad a róla összegyűjtött érdekességeinket, azt is ajánljuk figyelmedbe. Megtudhatod például, hogy annak ellenére, hogy vannak úszóhártyái, és testalkata bizonyos szögből egy malachoz hasonlatos, úgy borzolja a hátán lévő szőrt, ha fenyegetve érzi magát, akár egy macska. Mondtuk, hogy fura.

Fontos adalék, hogy az összes valóban közeli rokon a rákászrókának már kihalt, a Cerdocyon nem egyetlen képviselője.

2.) Csíkos hátú kisróka

A mindössze körülbelül 4,5–8 kg-os állat bundája dús, tömött és rövid. Alapszíne szürkésbarnás, ám a lábakon és a gerinc mentén egy fekete sáv húzódik, amiről azonnal beazonosítható az állat. Valamint a farok vége, a fülhegyek és a pofa is kormos árnyalatot kapott. Első ránézésre talán úgy láthatjuk, hogy külsejében nincs semmi különös, ám ha jobban megfigyeljük ezeket az apró részleteket, láthatjuk, hogy a természet újra valami kivételeset alkotott.

3.) Tényleg rákot eszik a rákászróka?

Ez a faj aztán mindenhol otthon érzi magát! Megtalálható szavannákon, erdőkben, trópusi szavannákon, folyópartokon és síkságokon is. Szó szerint mindenhol, az esőerdőkön, a magas hegyeken és a sík füves szavannákon kívül. Ugyan természetvédelmi státusza nem fenyegetett, de több elterjedési területén is a kihalás fenyegeti.

És igen, a rákászróka nevét arról a szokásáról kapta, hogy a csapadékos évszakban a sáros ártereken rákok után kutat. Opportunista mindenevőként azonban rovarokat, rágcsálókat, madarakat is megeszik, ahogy teknősöket, azok tojásait, gyíkokat, gyümölcsöket és még dögöket, haszonállatokat is. (Az utóbbi miatt gyakran esik helyi gazdák áldozatául, ahogy sajnos prémjéért is vadásszák.) Mint minden faj, ő is jelentő szerepet tölt be az ökoszisztémában, ugyanis ritkítja a rágcsálók és káros rovarok populációját.

4.) Az egyik legalkalmazkodóbb faj

Bár arra az előző pontban kitértünk, hogy bizonyos helyeken kihalás fenyegeti, mégis úgy tűnik, hogy a populáció stabil, ráadásul láthatóan az emberi faj terjeszkedése, vagyis élőhelyének feldarabolódása sem hatja meg túlságosan. Szinte bármit képes megenni, és bárhol képes megélni, még olyan területeken is, amit megbolygatott az ember. Ennek eredményeképpen a kutyafélék (Canidae) családjának legalkalmazkodóbb fajaként tekintünk rá. Csak nehogy emiatt majd elbízzuk magunkat…

5.) Míg a halál el nem választ

A rákászróka egy életre formál monogám párkapcsolatot. A hím és a nőstény együtt közlekednek, és a kölyköket is közös erővel nevelik fel, ám egyedül vadásznak. Érdekes, hogy a száraz évszakban megfigyeltek náluk territoriális viselkedést, ám a csapadékos évszakban, amikor bőven akad élelem, nem értek tetten ilyesmit.

A rákászróka számos jellegzetes hangot ad ki, például ugat, morog és üvölt is. Ezeket a vokalizációkat fokozottan figyelhetjük meg abban az esetben, ha a pár szem elől téveszti egymást.