6 érdekesség a pusztai rókáról: Karcag város neve is kapcsolódik az állathoz

A pusztai róka, vagy másik nevén a korzak egy közepes termetű kutyaféle, aki a rókák nemzetségébe (Vulpini) tartozik, és Közép-Ázsia, valamint Mongólia sztyeppéit, félsivatagos területeit nevezheti otthonának.

A következőkből megismerheted a pusztai róka, eme különleges tekintetű ragadozó külső tulajdonságait, szokásait és életmódját.

1.) Rokona a varázslatos sarki rókának

A pusztai róka a holarktikus faunaterület egyik faja, hasonlóan a vörös rókához, a prérirókához és a sarki rókához, amelyekhez hasonlít is. Utóbbi különös tekintete egyértelműen tetten érhető a pusztai rókánál is. Ennek ellenére a vizsgálatok alapján valószínűleg a legközelebbi rokona a tibeti róka.

A pleisztocén földtörténeti kor közepe óta jelen van a Földön, és megdöbbentő lehet, de már a bronzkor óta vadásszák prémjéért, amely fenyegetés a mai napig is nehezebbé teszi ezeknek az állatoknak az életét. Szerencsére azonban ennek ellenére az állomány stabilnak tűnik, a pusztai róka státusza: nem fenyegetett. Ez persze nem könyörületességünknek köszönhető, csupán annak az oka, hogy elterjedési területein még mindig alacsony a népsűrűség.

2.) Csinos szőkeség

A korzak bundájának nyári színe bennünket erősen emlékeztet a „zsemleszínű” labradorok árnyalatához. A tél folyamán a szőrzet sokkal vastagabb és selymesebb állagú lesz, színe pedig szürkésebb. A háton jól kivehetővé válik a sötétebb sáv.

Egy rókához képest kisebbek a fogai, és szélesebb a koponyája. Bizonyos források pedig váltig állítják, hogy a faj képviselői ügyesen másznak fára és hegyekre, viszont nem futnak túl jól. Állítólag valaha kísérletet tettek a megszelídítésükre is.

3.) A pusztai róka opportunista vadász

A száraz éghajlathoz való alkalmazkodásként a pusztai rókák is képesek lemondani hosszabb időre a táplálékról és a vízről. Ezen életformájuk miatt opportunista módon vadásznak és gyűjtenek élelmet, ami azt jelenti, hogy bármire lecsapnak bármikor, ha elejthetőnek ítélik meg. Menüjén leginkább kis és közepes méretű gerincesek kapnak helyet, de rovarokat, rágcsálókat is gyakran elejtenek. Tulajdonképpen nem utasítják el a dögöt, az emberi hulladékot és a gyümölcsöket sem.

4.) Városokban él

A korzak a sztyeppék éjszakai, nomád vadásza. Érdekes módon nincs saját területe, amit meg kell, hogy védjen, és a rókákra oly kevéssé jellemző módon néha falkában portyázik. Télen, a nagy hó miatt, azonban nem tud vadászni, így ezekben az időszakokat vagy kotorékába elvonulva vészeli át, vagy az elterjedési területének északi részein élő példányok akár 600 kilométerre is délre vándorolnak.

És ha már a kotorékoknál tartunk: az üregeknek több bejárata is van, a járatok pedig megoszlanak a falkák között. Ezek az összekötött járatok és odúk a szakértők szerint városokra emlékeztetnek.

5.) A szülőodú

A pusztai rókák is monogám párokat alkotnak, és a hímek is kiveszik a részüket a kölykök neveléséből. Kedves adalék, hogy a vemhes anyaállat elkészíti a szüléshez használatos kotorékát, amit lehetséges, hogy más vemhes korzakokkal is megoszt. A védelem érdekében pedig, amikor már megszületnek a csöppségek, több alkalommal is elköltöznek különböző kotorékokba.

6.) Így kapcsolódnak Karcag városához

A pusztai róka másik neve a korzak, amely az állat orosz nevéből ered, a korsák (корса́к) szóból, amelynek gyökere a török qarssaq. A Magyarországon a kunok egy török nyelvű népekből – kipcsakok, sárga ujgurok, ázsiai kunok – álló törzsszövetség volt, akiknél a qarssaq funkcionált személynévként, valamint ebből ered Karcag városának a neve is. A település nevét a karcagi származású Németh Gyula turkológus-nyelvész fejtette meg 1922-ben.