Miért választott pulit Mark Zuckerberg?

Miért jött Magyarországra a Facebook ura? Legenda vagy valóság: léteztek-e nagy termetű rendőrpulik? Brauswetter Viktorral, a Hungária Puli Klub tenyésztési vezetőjével beszélgettünk, aki az egyik legrégebb óta pulikkal foglalkozó tenyésztő Magyarországon.

Pár évvel ezelőtt kiemelt hír volt a magyar sajtóban, hogy Mark Zuckerberg, a Facebook tulajdonosa egy pulit választott családi kedvencnek, és azért, hogy megismerje e fajta származási helyét, ellátogatott Magyarországra egy neves pulikennelbe. Amikor ez történt, mindenki azt hitte, hogy ez egy óriási marketingértéket jelent majd a pulinak.

Segítette a puli közismertségét Zuckerberg döntése?

B. V.: A helyzet az, hogy a fajta népszerűsítését és fenntartását nekünk kellene végezni, magyar embereknek és szervezeteknek. Igazából az akkori felhajtás dobott valamennyit a puli népszerűségén, de mint köztudott, minden promóció akkor sikeres igazán, és éri el a célját, ha sulykoljuk, ha folyamatosan végezzük. Ez egyszer megtörtént, Zuckerberg tényleg idelátogatott, és nagy szerelmese lett a puli fajtának. Tulajdonképpen azért jött Magyarországra, hogy megnézze, honnan származik ez a kutyafajta. Hiszen, érdekes módon, ő ráérzett arra, hogy a puli egy valódi és ideális társasági kutya a korunkban, akik annyira kötődnek a gazdákhoz és valóban olyan érzelmeket váltanak ki a környezetükből, hogy a társasági kutyák élvonalába tartoznak. Zuckerberg kutyáját egyébként Beastnek nevezték el, és külön Facebook-oldala van 2016 óta, 2,3 millió követővel.

A világ melyik részein népszerű még a puli, vagy nevezhető az átlagnál népszerűbbnek?

B. V.: Természetesen Magyarországon található a legtöbb, habár meggyőződésem szerint nem elegendő: évente mintegy 200-300 törzskönyvezett puli születik hazánkban. Ahol nagyon megerősödött a fajta helyzete az utóbbi időben, az elsősorban a skandináv régió. Itt a pulik létszáma is nőtt, és szakmailag is felnőttek a feladathoz. Érdekes módon tapasztalunk is egy olyan törekvést a részükről, hogy egyre nagyobb szerepet szeretnének maguknak a tenyésztési koncepció kialakításában, és megmondani a tutit. Habár minden értelmes ötletre nyitottak vagyunk, a pulikkal kapcsolatos koncepció meghatározását mi nem szeretnénk kiadni a kezünkből. Hiszen bárki bármit mond, ez egy magyar fajta, és az is marad a későbbiekben is. Néha úgy érezzük, hogy mintha az észak-európaiak el akarnák „rabolni” tőlünk ezt a fajtát.

Azok az országok, akik különösen erősek a pulitenyésztésben, az Finnország, Dánia és Svédország. Az egyik legsikeresebb nemzetközi kiállító, gyönyörű kutyákkal, például éppen egy dán tenyésztő. Emellett természetesen Amerika, amit meg kell még említenem.

Ha tehetek egy kitérőt, egy másik magyar terelőkutyával, a pumival kapcsolatban a finnek fantasztikus eredményeket értek el az utóbbi időben, és rendesen „megsoroztak” minket a sikereikkel. Pedig nemzetlétszámban a magyar népesség felét érik el.

Léteznek történetek a két világháború között tenyésztett nagyobb testű, úgynevezett rendőr- vagy csendőrpulikról. Minek kell tekintenünk ezeket: legendának vagy valóságnak?

B. V.: Ez valóság volt, és nem mendemonda. Mielőtt kialakult volna az egységes mai típus, előtte, valamint az ősi típus között, volt egy átmeneti időszak, amikor többféle méretű és típusú puli is létezett, hiszen az élet nem állt meg. Akkoriban a puli egy fenotípusában nem szorosan szelektálódó fajta volt, mert nem a megjelenés volt az elsődleges abban az időben.

Ez az intervallum egy evolúciós időszak volt a puli átalakulása szempontjából, és ennek volt egy periódusa, amikor 3 puliosztályt alakítottak ki: volt egy törpe, egy közép és volt egy nagy termetű.

Egy akkori állami törekvés volt, hogy a nagy termetű verzióból legyenek dolgozó rendőrkutyák, hiszen egy értelmes és dolgozni képes fajtáról volt szó. Az 50 cm fölötti marmagasságú pulik képesek is voltak ezekre a feladatokra. A német juhászkutyák tömeges beáramlása azonban lassan elmosta ezeket a kezdeményezéseket.

A német juhászkutyák előnye az volt, és mind a mai napig az a szolgálatikutya-területen, hogy többgazdásak. Tehát komolyabb megpróbáltatás nélkül kibírják a gazda, így a kutyavezető megváltozását. Egy kutya kiképzése mindig nagyon sokba került, és a rendőrségnél előnyt élvezett az a fajta, amelyik elviselte a rendőrök fluktuációját. A puli nem ilyen, mint ahogy például a dobermann vagy a rottweiler sem, akik szintén kikoptak a fegyveres testületektől. Napjainkra annyira stabilizálódott már a középforma, ahol a felső marmagasság határa 42–45 cm, hogy ez a régebbi, nagy termet teljesen eltűnt, és recesszíven sem igazán jelenik meg az állományban. Nagyon erősen belevésődött ez a forma a puliba, és ha van valamilyen eltérés, az inkább a mini irányban jelenik meg esetenként.

A borítókép illusztráció.