Tudod, mi a különbség a puli és a pumi között?

Mindkét magyar fajta különösen intelligens pásztorkutya. Mindamellett, hogy „munkáját” tökéletesen végzik, elképesztően barátságos és emberközpontú jellemük miatt nem létezhet olyan ember, aki ne kedvelné meg őket.

Összehasonlító cikkünkben két olyan szőrmókot veszünk górcső alá, akik több tekintetben is rendkívül hasonlóak. Egy rövid pillantás a pumira, és úgy tűnhet, hogy egy megnyírt pulival van dolgunk, de ha jobban megfigyeljük őket, felfedezhetjük a sok hasonlóság mellett a különbségeket is. Lássuk, hogyan tehetünk különbséget a  puli és a pumi között.

Hazánkban kilenc magyar kutyafajtát tart nyilván a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége. Közéjük tartozik cikkünk két főhőse is. Mindkettőjüket terelő-, pásztorkutyának tenyésztették, azonban mára már, a mezőgazdaság háttérbe szorulása miatt, gyakran inkább kedvtelésből, a gazdik örömére tartják őket. Hűséges, vidám jellemük mindenkit levesz a lábáról, így nem is lehet nehéz szeretetéhségüket kielégíteni. Páratlanul intelligens, energikus családi kedvencek lehetnek, így gyerekek mellé bátran ajánljuk őket.

A puli és a pumi eredete

A puli eredete vitatott, de egyesek szerint honfoglaló őseinkkel érkezett a Kárpát-medencébe, míg a pumi őse a Franciaországból behozott, megvásárolt nyájakkal terelőkutya volt, ami keveredett a helyi pásztorkutyafajtákkal, főleg  a pulival. A 18. századból már mindkét fajtáról találunk írásos feljegyzést. Az 1900-as években a mezőgazdaság visszaszorulásával mindkét fajta „munkája” háttérbe szorult, így már kevésbé volt rájuk szükség. Dr. Raitsits Emil állatorvos és a magyar ebtenyésztés szakértője, a Fővárosi Állat- és Növénykertben puli- és pumitenyészetet hozott létre, melynek következtében újra népszerűvé váltak. Amit a puli előnyére írhatunk, az a puliban hátránynak számított, mint a szőrzet, a fülek vagy a fejforma. Egyre népszerűbbek manapság külföldön is, hazánkban 2017-ben a Hungarikum Bizottság pedig mindkettejüket a hungarikumok közé emelte a magyar pásztor- és vadászkutyafajtákkal egyetemben. A hungarikum gyűjtőfogalom, ami „olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye”.

Megjelenésük

Hasonlóságukat tekintve mindkettőjüknek többféle színváltozata létezik, a fekete, fehértől egészen a fakószürkéig, a pumi esetében az ezüst különböző árnyalatai is megjelenhetnek. Mindkét fajta közepes termetű, a puli  marmagassága nemtől függően 36–45 cm, míg a pumi esetében 38–47 cm. Testsúlyukat tekintve sincsenek nagy különbségek hisz a puli testsúlya 10–15 kg között mozog, míg a pumié 8–15 kg lehet. Szőrzetük eltérő: a puli bundája kölyökként bolyhos, majd a későbbiekben zsinóros köntössé alakul, a pumival ellentétben, akinek a tincsekben göndör vagy hullámos, de sohasem zsinóros. Testét dús szálkás koronaszőr borítja. Füleik megjelenése is különbözik, míg a puli fülei szélesek, lekerekített V alakban lógnak, addig a pumi magasan tűzött, felálló és V alakban előrebicsakló füleket tudhat magáénak. Várható élettartamuk is hasonló, a puli esetében 14–16 év, a puminál 15 év, amíg gazdáját boldoggá teheti. Mozgásuk temperamentumos, élénk.

Jellemük

Jellemüket tekintve elmondhatjuk, hogy hallatlanul intelligens, emberközpontú és energikus fajták. Imádnak mozogni, ezt rendszeresen igénylik is, éppen ezért kiváló sportokat végezhetnek gazdájukkal együtt, mint a terelőversenyek, az agility, a frizbi vagy a dog dancing. Könnyen alkalmazkodnak, ezért gyermekek és idősek mellé egyaránt ajánlottak, habár a puminál számítanunk kell arra, hogy meglehetősen aktív életet igényel. Nevelésük könnyű, szeretnek új dolgokat elsajátítani, a pumi kifejezetten az engedelmességi feladatok mestere. Azonban ha a pumi nincs kellőképpen lefárasztva, szökésre és ásásra hajlamos. Egyikőjük sem agresszív, de igen beszédes fajták, ebből adódóan remekelnek jelzőkutyaként is. Mindkét fajta ragaszkodó, éppen ezért gazdája közelsége létfontosságú számára.

Ápolásuk

Különleges bundájuk rendszeres gondozást igényel. A pulinál fontos arra figyelni, hogy mindig távolítsuk el a beleragadt toklászokat és egyéb oda nem illő dolgokat, és a „rasztás” szőrzetet gyakran szét kell húzogatni. Jó tudni, hogy a puli fürdetése után akár három nap is eltelhet, mire a szőre teljesen megszárad. A pumi esetében elég évi három-négy alkalommal kozmetikázni. Nem hullatja a szőrét, de bundáját rendszeresen fésülni kell.