Uszkárvér a pulikban? Legenda vagy valóság?

Miért zsinóros a mai pulik szőre? Hogyan alakult ki ez a speciális küllem az ikonikus magyar fajtánál? Brauswetter Viktorral, a Hungária Puli Klub tenyésztési vezetőjével beszélgettünk, aki az egyik legrégebb óta pulikkal foglalkozó tenyésztő Magyarországon.

Nagyon sok elmélet létezik azzal kapcsolatban, hogy honnan származik a puli, és mi jellemzi a múltját. Ön melyik elgondolást érzi leginkább közel állónak a valósághoz?

B. V.: Én azt gondolom, hogy a puli a legősibb múltú magyar fajta. Eleink jellemzően két tevékenység segítésére használtak kutyákat, a vadászatra, valamint a haszonállatok terelésére és védelmére. Ha belegondol, mindegyik magyar kutyafajta besorolható e két kategória egyikébe. Az én véleményem szerint a puli ezek közül talán a legnagyobb múltú, és az eredete visszavezethető egészen Közép-Ázsiáig. A ma tibeti terriernek nevezett kutyával – amelyik tulajdonképpen nem terrier, és szintén közép-ázsiai származású – formára rettenetesen passzol a puli, hiszen szinte azonos a hátán hordott farok és a kvadratikus felépítés, de még a 10-15 kilós méretük is.

Többen, akik genetikai vizsgálatokat is végeztek, azt állítják, hogy a tibeti terrier és a puli egy rokon fajta, és én hiszek ezeknek az eredményeknek.

Mindez számomra azt is bizonyítja, hogy a pulik elődei az egykori népvándorló, szintén részben Közép-Ázsiából érkező magyarokkal kerülhettek a Kárpát-medencébe. Természetesen az idő során az az eredeti kutya igen jelentősen megváltozott, a ma pulitartója nem igazán ismerné fel a fajtát az akkori kutyákban.

Több kép fennmaradt az 1920-as években a Fővárosi Állatkertben összegyűjtött akkori pulikról. Az ott készült képek sok tekintetben igencsak meglepőek, hiszen azokon olyan kutyák láthatóak, amelyek szinte semmiben nem hasonlítanak a mai pulihoz. Nincsen zsinóros szőrük, és a küllemük is egészen más. Hogy lett olyan a puli, amilyennek ma ismerjük? Hogyan alakult ki a mai, zsinóros szőrzet, és mi volt vele a cél?

B. V.: Igazából ez egy mondaszerű történet, senki nem meri megmondani, hogy valójában miről van szó. Én sem merek igazán belemenni a lényegi kérdésekbe, de tulajdonképpen egy fajtakeveredés történt. Habár a pulik nem pusztultak el olyan mértékben, mint a kuvasz vagy a komondor, ennek ellenére jelentősen megviselte az állományt a világháború. A regenerációba pedig be kellett vonni más fajtákat. Nem akarok eretnek lenni, és nem akarok fajtákat mondani, hogy melyikről van szó.

Nyugodtan lehet eretnek, ez is egy érdekes és fontos adalék a pulik történetéhez.

B. V.: Ha lehetek, például az uszkár. Az uszkárokkal cseppvérbevitel történt, ami jelentősen módosította a pulik küllemét, például éppen a szőrzetét.

Nézzen meg egy 6 hetes uszkárt és egy 6 hetes pulit egymás mellett. Ember és pulitartó, illetve pulitenyésztő legyen a talpán, aki meg tudja a két kutyát különböztetni. Megdöbbentő a hasonlóság!

A puli a korábbi évszázadokban drasztikusan szelektálódott. Aki haszontalannak bizonyult a munkában, azt általában spártai módon szelektálták maguk a pásztorok, és nem engedték tovább szaporodni. A pásztorkodás világa azonban abban a formában elmúlt, a szerepét részben a villanypásztorok vették át. A puli pedig a fennmaradását részben éppen a különleges, második világháborút követően kialakított szőrének köszönheti, hiszen így megtalálta a helyét a kiállítások és show világában.

Ha ez így nem következett volna be, ma nem biztos, hogy lenne még puli nevű kutyafajtánk. Az uszkárokkal stabilizálták egykoron a szőrminőséget, hiszen a pulikat elvitték a nemezesedő, szalagos, tehát „semmilyen” szőrminőségtől a zsinóros irányba. Ezt megelőzően erre nem volt szükség, hiszen a nyáj mellett egy dolog volt igazán fontos: az, hogy a szőr megóvja a kutyát a fagytól, a hidegtől és az esőtől, hiszen a szőrzet tele volt zsírral, és az levezette az esőt. A kutatásaim szerint volt egy véletlenszerűség is abban, hogy miért az uszkárok bevitele történt meg a pulikba: egyszerűen volt néhány uszkártenyésztő, aki pulis is volt.

Ezzel a szőrszerkezettel, ami mára kialakult a puliknál, munkaképes még ez a fajta a mostani küllemmel?

B. V.: Egy olyan legelőn, ami tele van gaznövényekkel és szúrós gyomokkal, bogáncsokkal, ami egy természetes dolog, oda egy show minőségű, kiváló szőrű kutyát beengedni vétek volna, mert a sok növény összetapasztaná a szőrét, és körülbelül 100 méter után már csak gurítani lehetne a kutyát, mert lépni nem tudna. Az érdekes az, hogy ez a fajta nem fejben változott meg, hiszen minden képessége kiváló, és megvan a munkához. A külleme változott a modern elvárásoknak megfelelően. Meg kell szoknunk azt a gondolatot, mert ez a valóság, hogy

mára a puli egy kiváló, ha nem a legkiválóbb társasági kutyává vált.

Sokan szorgalmazzák, hogy miért nem térünk vissza az ősi vonalhoz? Erre én el szoktam mondani a kérdezőknek, hogy azért, mert az ősi vonal nem létezik, az megszűnt. Ha pedig létezne, a mai világban már nem lenne rá kereslet, és eladhatatlan lenne a mostani körülményeink között. Mi is változunk, ahogy telik az idő, és a kutyák is változnak, köztük a puli is. Ez a világ rendje.