Owney, a postás kutya: 230 000 km-t utazott élete során, biztosítva a küldemények épségét

Owney, a vélhetően valamilyen terrier keverék kutya egy postakocsi fedélzetén megérkezett egy állomásra, majd néhány órával később továbbindult egy másikra. Mindenhol ismerték és szerették, mindenhol otthona volt, ahová csak a postakocsi rakományt szállított.

„Owney egy kutya, de nem egy átlagos kutya. 7000 vasúti ügyintéző a gazdája” – írta a Milwaukee Journal az 1895. május 11-i számában. Karrierjét apró kölyökként kezdte, tragikus haláláig könnyed eleganciával utazta keresztül-kasul Amerikát.

Owney, a postás kutya mint kabala

Owney kölyökként, még 1888-ban sündörgött be az Albanyben található postahivatalba, ahol a jószívű hivatalnokok azonnal örökbe is fogadták és otthont adtak neki, a szabályokkal mit sem törődve. Owney-t azonban nem a természet, hanem a vasúti sínek hívogatták szüntelenül, így nem telt bele sok idő, míg útra kelt a Railway Mail Service postakocsijain.

Ezeket a speciálisan megtervezett kocsikat személyvonatokhoz kapcsolták, és ahogy a vonat haladt, a kocsiban ülő postahivatalnokok szétválogatták a küldeményeket a vonal mentén lévő célállomások szerint. Azokon a helyeken, ahol a vonat nem állt meg, az utasoknak egy ügyes konstrukció tette lehetővé, hogy a pálya mentén elhelyezett horgokról feladhassák a vonatra a postászsákokat; a hivatalnokok pedig ugyanennek az eszköznek a segítségével le is rakhatták az oda szánt küldeményeket a kocsiról. Rendkívül hatékony és gyors módja volt ez a levelek kikézbesítésének.

Owney pedig élvezte ezt a szabadságot és praktikumot. Rendszerint a levelekkel kitömött zsákokra heveredett, és örömét lelte abban, hogy bárhová is vigye az útja, mindenhol szeretik és törődnek vele. Utazásai során egy speciális hámot is viselt, amely tele volt aggatva az általa összegyűjtött sárgaréz bilétákkal, amelyeken általában egy adott város neve szerepelt.

„A vasúti postahivatalnokok a kutyát szerencsehozónak tartották. Abban az időben, amikor a vonatbalesetek túlságosan is gyakoriak voltak, Owney egyik vonata sem balesetezett. A hivatalnokok Owney-t nem hivatalos kabalafigurájukként fogadták el, és utazásait érmekkel és címkékkel jelölték meg” – nyilatkozta a Nemzeti Postamúzeum.

A biléták olyan gyorsan gyűltek, hogy a postásoknak időnként le kellett őket szedni, majd elpostázni Owney albanyi címére, hogy legyen hely az újabbaknak.

A tragikus vég

1895. augusztusa jeles dátum, Owney ugyanis akkor indult világ körüli utazására. A washingtoni Tacomából rajtolva beutazta Ázsiát, Észak-Afrikát, a Közel-Keletet és Európát is, majd december 23-án visszatért a New York-i Albanybe. Akkor már úgy írtak róla, hogy utazásai valószínűleg a végéhez közelednek. Idős, „az egyik szeme sem szolgálja a célját”; feltehetően hamarosan átteszi székhelyét az örök vadászmezőkre. Ám a történet végül szívszakító véget ért.

Owney 1897. júniusában leszállt egy vonatról ohiói Toledóban, ahol egy postás kiláncolta az ebet, hogy biztosan ott legyen, mire megérkezik egy újságíró, aki írni szeretett volna róla. Owney azonban nem volt hozzászokva az efféle bánásmódhoz, így odakapott a hivatalnok kezéhez. Az eset miatt a helyi postamester elrendelte Owney likvidálását, aki hosszas szolgálata után egy rendőr pisztolya által mondott búcsút a világnak egy sikátorban.

Halála országos felháborodást váltott ki, a Chicago Tribune Owney kivégzésnek nevezte a történteket. A postahivatalnokok országszerte adományoztak a kutya maradványainak megőrzésére, így végül Owney-t preparálták, és a postahivatal washingtoni központjában állították ki. A kutyus 1911-ben a Smithsonian Institution tulajdonába került, jelenleg a Nemzeti Postamúzeum átriumában van kiállítva híres hámjában, amin megközelítőleg 1000 cédula lóg. 2011-ben bélyegen is megjelent az arca.