Porcelánkopó: külsőre porcelánbaba, belsőre igazi vadász

A porcelánkopó igazán ritka, de annál feltűnőbb jelenség. Az eredetileg falkavadászatra kitenyésztett kutya csupán kevesek által ismert kincs.

Az egyik legrégebbi francia vadászkutya a porcelánkopó. Különleges megjelenése, fehér színben domináló, selymes bundája igazán szemet gyönyörködtető. Feltehetőleg az 1700-as években tenyésztették ki kisebb falkavadászatokra, hogy nyulat vagy akár szarvast ejtsenek el a segítségével. Nevét színéről és csillogó szőrzetéről kapta, ami meglehetősen ritka a vadászkutyák esetében. Ugyanis a legtöbb kopót barnás árnyalatokban tenyésztik, hogy minél jobban beleolvadjanak környezetükbe.

Története

Ősei között valószínűleg a mára már kihalt montaimboeuf szerepel, aki küllemében rendkívül hasonlított a mai porcelánkopóhoz. Egyéb felmenője lehet a nyúlászkopó, valamint a már szintén kihalt talbot. A francia forradalom idején a fajta teljesen eltűnt. Az 1800-as években svájci kutyarajongók segítségével sikerült újra kitenyészteni. Ritka, francia fajták pároztatása során a porcelánkopó visszatért, jellegzetes megjelenése és természete újra a régi volt. A tenyésztésben szerepet játszott az angol rókakopó is, ugyanis a franciák szerettek gyorsan mozgó angol kopókkal vadászni. Az 1811-1842-ig tartó veszettség járvány azonban nem segítette elő széleskörű elterjedését. Ekkor az összes kopóállomány létszáma jelentős mértékben csökkent. Az első francia porcelánkopó fajtaklub csak 1971-ben alakult.

Ajándék a királynak

Valószínűsíthető, hogy porcelánkopó is szerepelt azon kutyák között, akiket George Washington kapott Franciaországtól ajándékba. Összesen hét ebet küldtek a híresen nagy vadászkutya rajongó amerikai elnöknek. 1785 augusztusában három kan és négy szuka érkezett az USA-ba. A feljegyzések szerint az elnök csupán két példánnyal volt megelégedve, a többieket túl lassúnak gondolta. Később azonban nagyobb sikerrel járt a vadászatokon. Az egyik eb, akit Vulcannak hívtak, igen rafinált egyed volt. Az elnök unokájának egy feljegyzésében az áll, hogy Vulcan egy vacsora alkalmával nemes egyszerűséggel beosont a konyhába, és ellopta Martha Washington híres sonkáját. A személyzet hiába küzdött ellene, a kopó győzedelmeskedett.

A nagy vadász

A franciák különösen kedvelik a vadászkutyákat, az 59 fajtából a legtöbb ilyen típusú eb. Közülük 27 kopó, 15 vizsla és spániel, egy pedig vízikutya. Ebből is látszik, hogy a hajtóebekkel való vadászat igen kedvelt sport számukra. Főleg a 18-19. század során volt rendkívül elterjedt.

A porcelánkopó kiváló hajtókutya, amit leginkább kitűnő szaglásának köszönhet. Falkában kutatja fel a nyulakat, vaddisznókat vagy szarvasokat. Jellegzetes, éneklő hangjával egyértelműen jelez az embernek, ha zsákmányt talált. Vadászat közben önálló, lobbanékony és tüzes jellem. A ház körül viszont nyugodt és engedelmes. Lábai és mancsai erősek, talppárnája kemény, ezért a legnehezebb terepeken is kecsesen, elegánsan mozog.

Az alábbi videóban hallgató jellegzetes, csengő hangja:

A porcelánkopó napjainkban

2009-ben az Egyesült Királyságban csupán tizennégy porcelánkopó kölyköt törzskönyveztek. Ekkoriban Amerikában és Kanadában összesen kevesebb, mint háromszáz példány volt megtalálható. A fajta napjainkban is rendkívül ritka. Hogy ennek mi az oka, szinte rejtély. Érthető, hogy manapság a vadászat visszaszorulóban van, ám ez nem jelenti azt, hogy a kopóknak ezzel arányosan kéne eltűnniük.

Miért lehet az, hogy ez a fajta kevésbé tudott beférkőzni az emberek szívébe és ritkán tartják házi kedvencként? Családban rendkívül nyugodt és szófogadó, bár tény, hogy nagyon aktív. Lakásban nem ajánlott tartani, mert hatalmas a mozgásigénye. Magas energiaszintje miatt leginkább nagyobb gyerekek mellé ajánlott. Nem agresszív, sőt, kedves és intelligens fajta, aki igazán megérdemelné, hogy ne fenyegesse folyamatosan a kihalás veszélye.

(Képek: Getty Images Hungary)