Pomerániai és német spicc: a két kis szőrgombóc

Amikor két kutya közös őstől származik, nem ritka, hogy a megszólalásig hasonlítanak egymásra. Nincs ez másként a pomerániai törpespicc és a német kisspicc esetében sem, akiket rendre összekevernek az emberek.

Kutyafajtákat összehasonlító cikksorozatunk újabb részéhez érkeztünk, amelyben ezúttal a pomerániai és a német spicc tulajdonságait elemezzük, és segítünk, hogy te is könnyedén meg tudd különböztetni őket.

Eredetük

Mindkét állat a nagyobb testű északi szánhúzók leszármazottja, kialakulásuk 6000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Származási helyük Németország, ahol eredetileg terelő- és őrkutyaként alkalmazták őket. Habár manapság népszerű családi kedvencek, eredeti funkcióik jellemvonásait a mai napig őrzik.

A német spicc létezésére utaló emlékek már a 15. századból fennmaradtak. Kezdetben a szegényebb réteg alkalmazta munkakutyaként, azonban a fajta a 18. században felkeltette a nemesek érdeklődését, és egycsapásra népszerűvé vált a magasabb társadalmi osztályok körében is.

A spicc kifejezést általában a vastag bundájú, zömök testalkatú fajtákra használják, amelyek felálló fülekkel és hátukra kunkorodó farokkal rendelkeznek. A pomerániai is a spicc közvetlen leszármazottja – sőt, tulajdonképpen a fajta toy verziója.

A német spiccet egy fajtaként tartják számon, de valójában öt méretben létezik. A legnagyobb a farkasspicc, ezt követi a nagyspicc és középspicc, majd a kisspicc és végül a pomerániai, más néven törpespicc. Összehasonlításunkban a pomerániai mellett a kisspiccet vizsgáljuk meg közelebbről.

Megjelenés

A kisspicc körülbelül 23-29 centiméter és 3-4 kilogramm, míg a pomerániai még nála is kisebb a maga 18-22 centijével és 2-3 kilogrammjával.

Mindketten dupla szőrzettel rendelkeznek, a tapintásuk azonban eltérő. A német spicc kis verziójának fedőszőrzete durva és egyenes, az aljszőrzet puha. A pomerániainak azonban a fedőszőrzete is finomabb – ennek köszönhető, hogy úgy fest, mint egy apró, pelyhes labda. Aljszőrzetük is más: sűrűbb és jóval rövidebb.

A pomerániai 18 különböző színben létezik, míg a kisspiccet csupán 8 színben találhatjuk meg.

Fejük és orruk is eltérő. A kisspicc orra hosszabb, füle háromszög alakú és mindig felfelé áll. A pomerániai orra rövidebb, és bár az ő füle is feláll, a pelyhes szőrzetből néha ki sem látszik.

Jellemük

Azonos fajta lévén mindkét kutya nagyon aktív és játékos. Emellett intelligensek, energikusak és barátságosak, szeretnek az ember közelében lenni. Nehezen viselik a magányt, ezért csak olyan gazdi mellé valók, aki megfelelő mennyiségű időt tud szentelni nekik. Mindkét típusnak mozgásra van szüksége, különben unatkoznak, és lakásban rombolóvá válhatnak. Sok energiájuk van, amit csak mozgással lehet levezetni.