Őzike vasból: a 7000 éves kutyafajta, a podenco canario

Pár évvel ezelőtt először törzskönyveztek egy különleges fajtát, a kanári-szigeteki kopót Magyarországon. Pár héttel ezelőtt a második példány is megérkezett hazánkban. Varsás Tamással, a fajta hazai honosítójával beszélgettünk.

Az ön által korábban vagy most is tenyésztett kutyafajtáktól (kangal, presa canario) egy gyökeresen eltérő és más típusú kutya tűnt fel az önök közösségi oldalán, a podenco canario, vagy kanári-szigeteki kopó. Mi az oka a választásnak, váratlan „szerelem”, vagy valami más?

V. T.: Abszolút váratlan szerelem, hiszen ez a fajta tulajdonképpen ismeretlen Magyarországon, de Európa nagy részén is, sőt, Spanyolországban sem túl közismert. A presa canarióim miatt gyakran utazom Spanyolországba, ott találkoztam velük először, és első látásra egy agártesttel rendelkező őzikének tűntek az általam kedvelt felépítésű kutyákhoz képest. Annyi kutyás ismeretem természetesen volt, hogy először fáraó kutyának véltem őket, de a helyiek mondták, hogy nem, ez becsületes nevén a podenco canario. Nálam egyfajta villámcsapásszerű szerelem volt első látásra. Először a különleges küllemük fogott meg nagyon, a „belbecs” tekintetében pedig azt gondolom, így, négy év velük való foglalkozás után is, hogy csak a parázs felszínét kapargatom, és csak mostanában kezdem igazán érteni a fajtát. De még nagyon sok minden van, amit nem tudok velük kapcsolatban.

A hivatalos meghatározás szerint a podenco canario egy kopófajta, amelynek lételeme és lényege a vadászat, a Kanári-szigeteken pedig speciálisan a nyúlvadászat. Hogyan jött létre ez a fajta, vagy honnan származik? Mit lehet tudni a múltjukról?

V. T.: Annyi tudunk a fajtáról, hogy nagyjából 7 évezredes múltja van, tehát körülbelül 7000 évvel ezelőtt vitték be a mai Kanári-szigetek területére. Valószínűleg egyiptomiak, görögök vagy föníciaiak – erről megoszlanak a vélemények –, akik akkoriban eljutottak a világ ezen pontjára. Valóban kopók és vadászkutyák. Az FCI besorolásának az ötös csoportjába és 7-es szekciójába tartoznak, hivatalosan a „spitzek és primitív (ősi) kutyák” közé. Primitív vadászkutyáknak nevezik őket, és ez valóban nem is áll távol a valóságtól a viselkedésükben sem. Az alaptermészetük is rendkívül különleges, mert az úgynevezett agresszió nélküli igen nagyfokú bizalmatlanság jellemzi őket az emberekkel szemben. Aki nem ismeri a fajtát, gyakran félősnek mondja őket, akik minden idegentől elhúzódnak. Nem mutatják az agresszió jelét, de nagyon-nagyon bizalmatlanok, és ezt valóban hatványozottan kell érteni, nem átlagos szinten. És ez családon belül is jellemző. Igencsak hosszú időnek kell eltelnie, hogy valaki elnyerje a bizalmát. Emellett a podenco valóban egygazdás kutya, egyetlen embert fogad el igazán. Nálunk, a családban Taba, a szuka hozzám kötődik teljesen, Tibi, a kan pedig a feleségemhez.

Hogyan vadásznak velük a Kanári-szigeteken? Hasonlóan az agarakhoz?

V. T.: A Kanári-szigeteken kétféle nyúl él, és igen, a mai napig a rájuk való vadászatra használják a helyiek a podenco canariókat. A podencók nem üldöznek és elfognak, mint az agarak, hanem klasszikus kopómunkát végeznek: felkutatják a zsákmányt, és a lávagödrökben is kiszagolják a legkisebb szagnyomokat is. Elképesztő látni, hogy ezek a kutyák borzasztó sebességgel közlekednek ezeken az éles, vulkanikus kövezeten, ami nagyon távol áll egy egyenletes talajú mezőtől.

Az ottani tradicionális vadászat lényege, hogy a gazda ballag egy úgynevezett görénytartó üreges fatörzzsel, amiben magával viszi a vadászgörényeit. Ha a podenco jelzi, hogy azt adott gödörben egy nyúl rejtőzik, a gazda kiengedi a görényt, aki kiüldözi a nyulat a szűk résből. Ezek után a podenco teszi a dolgát, amit elvárnak tőle. Egy rendkívül állhatatos, kitartó természetű kutyáról van szó, akik reggeltől estig képesek hajtani, űzni, nem fáradnak el. Emiatt egyébként a mozgásigénye elképesztően nagy a többi fajtához képest, és döbbenetes módon 40 fokban is úgy viselkedik, mint egy „örökmozgó gyalogkakukk”.

Mit kell érteni az előbbi megfogalmazásán, vagy az FCI besorolásán, mit jelent a „primitív” fajta? Gondolom, nem az értelmi képességekre vonatkozik az elnevezés.

V. T.: Az idesorolt fajták majdnem mindegyike régről eredeztethető, bizonyíthatóan több ezer éves múlttal rendelkezik. Másrészt nem váltak közkedvelt társasági kutyává. A podenco esetében is egy rendkívül önálló, szinte semmilyen egészségügyi problémára nem hajlamos fajtáról van szó. Sem a gyomorcsavarodás, sem a genetikai betegségek nem jellemzőek rájuk. Gyakorlatilag a ficamokon és bőrszakadásokon kívül, amiket maguknak okoznak az állandó mozgásban, más nem tipikus az esetükben. Amikor a kinti tenyésztőket megkérdeztem, hogy a kutya hogyan fial, természetes úton vagy császárral, általában nem is értették a kérdést. A válasz az volt, hogy „hát ez egy podenco, ezt elbújik és megfial, és kész”. Az mondjuk elég elkeserítő, hogy az embernek köszönhetően ez különlegességnek tűnik a kutyák között.

Összefoglalva azt tapasztalom velük kapcsolatban, hogy a filigrán külső egy kőkemény akaratú és izomzatú, elképesztően életképes kutyát takar. És részben ezért kedveltem meg őket ennyire. A jó értelemben vett ősi dolgok még működnek az esetükben, a túltenyésztettségről náluk még nem beszélhetünk a divat hiánya és az ismeretlenség miatt. A szellemi képességeik pedig ennyi év kutyás múlttal a hátam mögött is csodálatot váltanak ki belőlem.