Rehabilitálhatók teljesen a harci kutyák? Pitbullterrier-tenyésztőt kérdeztünk

Kikkel viselkednek általában agresszíven a pitbullok? Rehabilitálhatóak teljesen a harci kutyák? Vasszi Zoltánt, a MASTAFF Egyesület elnökét kérdeztük, aki évtizedek óta tenyészt amerikai staffordshire terriereket és pitbull terriereket.

Az olvasók tapasztalatom szerint nagyon gyakran azt nem értik, hogy miért válik ketté olyan élesen, ahogy egy pitbull terrier az emberekkel, és ahogy más kutyákkal szemben viselkedik. Milyenek ezek a viselkedésformák, és miért válnak ketté ennyire látványosan?

V. Z.: Igen, ez kétségkívül nehezen érthető kérdéskör az átlag számára. A pitbull terrier kialakításánál és tenyésztésénél egy óriási és nagyon kemény szelekció történt. Akik bekerültek ebbe a gépezetbe, a kutya kutya elleni harcoltatásba, csak olyan kutyák lehettek, akik emberrel szemben egyáltalán nem voltak agresszívak, nem fordultak ellenük.

Ennek az ember szempontjából egy rendkívül önös oka volt. Ezt a tevékenységet, amit kutyaverekedtetésnek hívtak, három ember végezte ezekben a ringekben, egy bíró és két handler. Amikor ezek a kutyák küzdöttek egymással, lehetetlen volt, hogy „kinézzenek” a harcból, és úgy gondolják, hogy egy emberbe is beleharaphatnak. Ha ez így lett volna, ez a tevékenység az emberre is veszélyes lehetett volna. Az ember pedig mindig a saját bőrét féltette leginkább.

Azokat a kutyákat, akik akárcsak egy rövid időre is kinéztek a küzdelemből, és erről sok leírásunk van, ott, a helyszínen általában lelőtték mint alkalmatlant.

Összességében ez az oka annak, hogy az ember elleni agresszió nem jellemző erre a fajtára. Éppen ezért általában őrző-védő munkára sem alkalmasak. Tudom, hogy ez így szörnyen hangzik, és az is, de ezt is tudniuk kell a fajtát választóknak.

Az állatokkal teljesen más a viszonyuk

V. Z.: Ezzel teljesen ellentétes, ahogyan állatokkal viselkednek ösztönösen. Ezeknek a kutyáknak rendkívül fejlett a vadászösztönük, és nagyon zsákmányosak. A pitbull terrier részben emiatt, részben pedig a múltja és az egész karaktere miatt nagyon szeret elkapni más állatokat a környezetében. Másként megfogalmazva, ha egy másik állat van a közelében, az nincs mellette 100%-os biztonságban.

Én kedvelem a pitbull terriereket, de minden tulajdonosnak tisztában kell lennie azzal, hogy az a rendkívül brutális tenyésztési szelekció, amin keresztülment több mint 100 éve ez a fajta, az ezt eredményezte.

Ezek a bull típusú kutyák eleinte mindenféle állattal voltak verekedtetve az 1800-as évekig, medvékkel, oroszlánokkal stb.; az emberi perverzió szinte határtalan.

Sokan kísérleteznek napjainkban azzal, hogy harcoltatásból megmentett pitbull terriereket rehabilitálnak, és megpróbálnak családi kutyává tenni. Az előbb elmondottak tükrében van ennek reális esélye az ön véleménye szerint?

V. Z.: Nyilván előfordulnak extrém pozitív esetek is, de őszintén bevallom, én nem mernék hazahozni egy olyan kutyát, akinek hasonló múltja van, ennyi évtizedes fajta tapasztalattal a hátam mögött sem. Ha valaki elkezdi rehabilitálni ezeket a szerencsétlen sorsú állatokat, az egy nemes küldetés és feladat, de arra az esély, hogy sikerrel járnak, minimális. Az a genetikai kapcsoló, amivel ezek a kutyák rendelkeznek, kiiktathatatlan. Ez bennük van, ez ennek a fajtának a része.

Mi a véleménye arról a ma már közhelyszerű kijelentésről, amivel tele vannak a közösségimédia-fórumok, és sajnos sok kutyákról szóló cikk is manapság, hogy „minden csak és kizárólag a neveléstől függ egy kutya esetében”?

V. Z.: Nem akarom bántani azokat, akik ezt az elméletet kitalálták és terjesztik, de szerintem ez egy nagyon blőd dolog. Egész egyszerűen azért, mert az örökölt karakterisztikát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tudom, hogy egy olyan világban élünk, ahol az emberek közül sokan hiszik, hogy a kutyák mindegyike betartja az általunk hozott szabályokat. Bizonyos típusú kutyák esetében az a helyzet, és ilyen a pitbull terrier is, hogy amit mi próbálunk sok munkával és szocializációval elérni, az kontroll alatt működik.

Abban a pillanatban azonban, amikor ez a kontroll nincs jelen, akkor a kutya simán a saját ösztöneinek fog engedelmeskedni.

Ezeket a dolgokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert ezek jelen vannak, és veszélyesek lehetnek. Én magam minden hétvégén kutyaiskolában vagyok a kutyáimmal, de ezt is a helyén kell kezelni. Vannak olyan kutyáim, akikben ennek ellenére sem bízhatok meg teljesen, ha más kutyákkal találkozunk, és állandó szigorú kontroll alatt kell tartanom őket. Ami a számomra legmeglepőbb manapság, hogy az emberek elvárásai majdnem ugyanolyanok, bármilyen fajtájú kutyát visznek haza magukkal. És ezt ráadásul megideologizálják maguknak. Nem akarok durván fogalmazni, de ezekről a  Walt Disney-szerű mesékről le kellene már szoknia a kutyás közösségnek.