Pitbull terrier – Tényleg minden a nevelésen múlik?

A közelmúltban jelent meg az amerikai AATS temperamentumtesztjének eredménye, amiről magazinunk is beszámolt, és amelyik „érdekes” megállapításokra jutott a pitbull terrierekkel kapcsolatban.

A felmérés eredményeiből a szövetség arra a következtetésre jutott, hogy „immár bizonyított tény a pitbull terrierek szelídsége”. „Az adatok is azt bizonyítják, hogy egyáltalán nem a kutya fajtájától függ az adott állat viselkedése” – állítja az ATTS. Hogy ezeknek az állításoknak van-e valóságtartalma a pitbullokkal kapcsolatban, arról Vasszi Zoltánt, a MASTAFF Egyesület elnökét kérdeztük, aki évtizedek óta tenyészt amerikai staffordshire terriereket és pitbull terriereket.

Zoltán, ön is olvasta az ATTS felmérésének eredményeit és az általuk levont következtetéseket. Mi a véleménye ezekkel a megállapításokkal kapcsolatban, mennyire tekinthetőek ezek helytállónak?

V. Z.: Én azt gondolom, hogy a teszteredmény erről a hatszáz-egynehány kutyáról, az nyilván azt a hatszáz-egynehány kutyát jellemzi, akik egy nagy merítésből lettek kiválasztva. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy őket erre a temperamentum-szocializációs tesztre külön felkészítették. Volt bennük és a gazdákban nem kevés ambíció, hogy akkor ők most megmutatják a „tutit”. Ami nálunk is tapasztalható (MASTAFF Egyesület) a tenyésztési bírálatok előtti szocializációs tesztek során. Ez a teszt kizárólag ezt a hatszáz állatot és annak vezetőjét minősítette pozitív értelemben.

Az etológiai tényezőket az emberek nagy része szinte mindig figyelmen kívül hagyja, ahogy ebben az esetben is.

Itt nem a szakemberekre gondolok, hiszen ők tisztában vannak a valósággal, hanem arra, hogy a nemzetközi médiának egy igencsak „polkorrekt” beállítottságú részére. Ami egy olyan irányultság, ahol szinte kötelező ezt a kérdést is kizárólag az aktuális pozitív hangulatnak megfelelően megközelíteni és körbeírni. Ez találkozik a szintén erre kondicionált közvélemény elvárásaival, akiben újabb megerősítést nyernek ezek az elméletek. És így a valóságot sikerül nagyon sokáig elkerülni, „elhajlítani”.

A felkészületlenség következménye

V. Z.: Igen sokszor tapasztalom azt is, hogy gyakran olyanok teszik közzé ezeket az információkat, akik életükben soha nem találkoztak még egyetlen pitbull terrierrel sem, főként nem látták őket úgymond „akció” közben. A gond az, hogy az egyszeri kutyatulajdonos – a kutyások döntő többsége idetartozik, akik soha nem jelentkeznek és vesznek részt a legegyszerűbb szocializációs vagy temperamentumteszten sem –, simán adoptál vagy vesz egy ilyen kutyát. Hiszen azt olvasta, hogy ezek aztán a világ legjobb és legszelídebb kutyái. Olyanok, mint egy ma született kisbárány.

És kifognak esetleg egy kolerikus vagy szangvinikus temperamentumú kutyát. Vagy egy dominánsat, amelyik úgy viselkedik, amivel fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek, hiszen erre nincsenek felkészülve.

Ha a pitbull terrierekről beszélünk, igen, közöttük is vannak olyanok, amit a pitbullos közösség úgynevezett „hideg” kutyának nevez. Ez nem azt jelenti, hogy bambák vagy mulyák lennének. Hanem azt, hogy nem érdeklődnek a harcos viselkedés vagy az agresszió iránt. Azonban ők a kisebbség. De még ez sem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ők ne tudnának pitbullként viselkedni egy-egy szituációban, amikor náluk is bekapcsolnak a múltból örökölt viselkedés minták. Ők nem időzített bombák, de akkor is pitbull terrier kutyák. Ahogy mondani szokták: a pitbull terrier és az amstaff, ha nem is kezdeményezi a harcot, az azonban biztos, hogy ő fogja befejezni.

Ez a karakterteszt egy nagyon pici szegmensét villantotta fel ennek a kiváló fajtának, és éppen ezért nagyon veszélyes és súlyosan megtévesztő is egy ilyen publikáció.

Mi az oka a pitbull terrier esetében ennek a kiemelkedő ösztönerősségnek a harcra, a küzdelemre? Lehet-e ezt az ösztönt neveléssel teljesen „elnyomni”, vagy maximálisan kontrollálni az esetükben?

V. Z.: Véglegesen nem lehet. Összességében minden kutya, így a pitbull terrier is, hordoz magában olyan ösztönöket, amelyek kizárhatatlanok. Ráadásul e fajta esetében a pitbull név akkor, amikor létrejött még fajta nélkül, egyfajta kutyatípusként minden olyan kutyát jelentett, amit harcoltattak azt emberek, és erre szelektáltak őket nagyon keményen. Ott minden kutya belefért ebbe a kategóriába és e név alá, akik egyetlen dolgot jól végeztek: „megfelelő módon” felülkerekedtek egy másik kutyán.

Ha végigmegyünk a pitbull terrierek később kezdődő törzskönyvezésén, még a múlt század elején is voltak olyan törzskönyvek, ahol fel volt írva a törzskönyvre, hogy XY Bubi nevű kutyája és a másik személynek a „korcs” kutyája voltak az ősök.

Azért használom a ma már pejoratívnak számító korcs kifejezést, mert szó szerint ez szerepelt ott egykoron. Az volt a tenyésztési útmutató évszázadokon keresztül, hogy a leggyorsabb, a legéletrevalóbb, a legterhelhetőbb, ugyanakkor legharciasabb és kutyaagresszívabb egyed kerülhessen be a vérvonalakba.

Az interjú folytatásából kiderül, hogy miért válik ketté olyan élesen a pitbullok emberekkel, illetve más kutyákkal szembeni viselkedése.