A 6 pincser: tökéletes elegyei a szépségnek és a magabiztosságnak

Az FCI II. fajtacsoportjában kapnak helyet a Pincserek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák. Ennek az 1.1-es alcsoportjában gyűjtötték össze a pincsereket.

A következő cikkünkből megismerheted a 6 pincser történetét és jellemét.

1.) Majompincs

Ez a mókás kis kutya az 1600-as években egerekre és patkányokra vadászott, majd egy éles váltással Európa egyik legnépszerűbb és legkedvesebb ölebévé vált. A durva szőrű pincserekből (rough coated pinscher) fejlődtek ki. Igen hatékony vadász volt, így a majompincset egy idő után a konyhába is beengedték, hogy ott is rendet tegyen, és ahonnan esze ágában sem volt távozni. Esténként a gazdák ágyát melegítette, napközben pedig intézte a rábízott feladatot. Ahogy egyre több időt töltött el ágymelegítőként a majompincs úgy lett egyre kisebb, és a színe is ekkor redukálódott a feketére. A fej körüli szőrgyűrű kiemeli a majomszerű arckifejezést. Albrecht Dürer (Ajtósi Adalbert) magyar származású bajor festő is megörökítette őket fametszetein.

A dr. Sárkány Pál Nemzetközi Kutyaenciklopédiájában olvasható jellemzés így írja le a majompincset: „Kicsi, de egyáltalán nem gyenge, inkább zömök, mulatságosan komoly magatartással, csendes nyugodtságból szenvedélyes kitörésbe csap át, félelem nélkül és kitartóan támad mindent, amiben ellenfelet sejt. Epés és mérges kis ördög, amely azonban meghatóan ragaszkodik gazdájához és annak házához. Kicsisége ellenére elég nagy ahhoz, hogy feladatát mint őr ellássa.” A majompincs tehát igen komolyan veszi magát, amitől csak még mókásabb jelenség lesz. Nagyon intelligens, és viszonylag mozgékony, ezért a mentális és fizikális stimulációjára is oda kell figyelni. Szereti mindenhová elkísérni a gazdát, könnyen alkalmazkodik különböző élethelyzetekhez. Szinte bárki számára ideális társ lehet.

2.) Dán–svéd őrkutya

Néhány évtizeddel ezelőttig a dán vidéki élet természetes kiegészítője volt egy kicsi kutya, eredeti nevén dán pincser. A dán–svéd őrkutya mindennapi feladatai sokrétűek voltak, beleértve a rágcsálópopuláció kordában tartását, a pásztorkodást, a vadászatot, az őrzést és a társaságieb-szerepet. Valódi mindenes farmkutya volt, aki remekül ellátta változatos feladatait. A kisebb családi gazdaságok ritkulásával ebből a helyes kis kutyából is egyre kevesebb lett. A dán és svéd kennel klubok erőfeszítései a fajta visszaállítására 1987-ben csúcsosodtak ki; ekkor jelent meg a dán–svéd őskutya első szabványa, és ekkor módosult a fajta neve is.

A személyében egy igazán kedves, barátságos, játékos négylábút ismerhetünk meg, aki híresen jó kapcsolatban van a gyerekekkel is. Terrieres külseje ne tévesszen meg, nyoma sincs benne a típusra jellemző konokságnak! Energiaszintje nem túl nagy, de értékeli, ha van dolga, feladata. Sokak számára ideális választás lehet a dán–svéd őrkutya a gyengédsége miatt. Intelligens és könnyen képezhető, így kezdő gazdik is nagy örömüket lelhetik benne.

3.) Dobermann

Apolda (Németország) városában egy Friedrich Louis Dobermann (1834–1894) nevű adóbehajtó és gyepmester úgy vélte, veszélyes hivatásából kifolyólag szüksége van egy megbízható négylábú testőrre. Ezért begyűjtött néhány szimpatikus kutyát, amelyek keresztezésével létrehozott egy lenyűgöző külsejű, hűséges, rettenthetetlen ebet. Bár halálával sírba vitte a nemesítés titkait, a szakértők úgy vélik, hogy a dobermannt a rottweiler elődjéből, a mészároskutyából, a már kihalt black and tan terrierből, valamint a német pincserből alkotta meg. A dobermann külseje eredetileg masszívabb, robusztusabb volt, személyisége agresszívebb.

A kivételesen éles elmével és fantasztikus agilitással megáldott fajta híresen jó munkakutya. Ennek ellenére egy aktív, tudatos és felelős családi környezetben is megállja a helyét, ugyanis játékos eb, aki nagyon ragaszkodik a gazdájához. Persze azt fontos kiemelni az esetében, hogy kezdő gazdiknak nem való, csak határozott kézbe ajánlott. Mivel az őrző-védő ösztön erősen munkál benne, az idegenekkel szemben nemcsak távolságtartó, de agresszív is lehet, így a szocializációjára nagy hangsúlyt kell fektetni. A dobermann mozgásigénye hatalmas, ami az intelligenciával párosulva szükségessé teszi a rengeteg mozgást, játékot és feladatokat.

4.) Német pincser

A német pincser hazája egyik legrégebbi fajtája, már 1880-ban említi a német törzskönyv. Feltételezhetően a törpepincsernek és a dobermannak is az ősatyja volt, mondhatjuk, hogy a pincserek prototípusa. Az azonban talán sokak számára meglepő lehet, hogy közös őst tudhat magáénak a schnauzerrel, amelyet régen durva szőrű pincsernek (rough coated pinscher) neveztek. Pontos eredete a történelem homályába vész, de gyanítható, hogy őseit, amelyek sima vagy durva szőrzettel rendelkeztek, patkányvadászatra vetették be, továbbá kocsik mellett is futottak, hogy védjék a rakományt, az utasokat, a felszerelést és a lovakat. A durva szőrű kutyákból a schnauzerek fejlődtek ki, a sima szőrűekből pedig a pincserek. A II. világháború utáni években szinte teljes eltűnt, Werner Jung egyetlen szabvány méretű állatból és négy szokatlanul nagy törpepincserből rekonstruálta a fajtát. Sajnos ma is veszélyeztetett a német pincser.

A német pincser minden faksznitól mentes, igen szemrevaló eb, aki kimagasló intelligenciával rendelkezik, és nagyon energikus, emiatt könnyen kiképezhető szinte bármilyen feladatra. Jelleme a lehető legpozitívabb értelemben egyszerű. Elegáns kutya, akinek nincsenek allűrjei. Magabiztos és ragaszkodó, ám gyerekes családokba nem biztos, hogy a legideálisabb.

5.) Osztrák pincser

Az osztrák pincser olyan régi típusú, sokoldalú pincserekből lett kifejlesztve, akiket az osztrák vidékeken találtak. Feltehetően keresztezték őket a német pincserekkel is. A 19. század végére kezdtek eltünedezni ezek a farmok, így az osztrák pincser állománya is megritkult. 1921-ben indult el a fajtamentés, ám a II. világháború után újra szinte teljesen eltűnt a fajta; 1970-re egyetlen regisztrált képviselője maradt. Ekkor kezdődött el ennek az ebnek a tenyésztése más, a környéken megtalálható régi pincserrel, a Landpinschernnel, ami így megmentette a fajtát. Sajnos azonban ma is igen ritka, súlyosan veszélyeztetett státuszban van.

Amellett, hogy az osztrák pincser igen tehetséges munkakutya, a rajongói szerint nagyon kellemes társ is, főleg a vidéki, külvárosi területeken, ahol van elég lehetősége mozogni. Játékos kutya, akinek az őrző-védő ösztöne kiváló, így megvesztegethetetlen és nagyon hűséges. Magabiztos, élénk és bátor, így tökéletes társa lehet egy olyan embernek, aki határozott és következetes nevelést tud számára biztosítani, valamint sok mozgást és közösen eltöltött időt.

6.) Törpepincser

A törpepincser körülbelül 300 évvel ezelőtt fejlődött ki a Rajna vidékén, de hogy pontosan milyen kutyákból alakították ki, azt nem lehet tudni. Vannak elméletek, melyek szerint az őse a német pincser lenne, megint mások a manchester terriert gondolják a felmenőjének. Az a gondolatmenet, hogy a dobermannból alakult ki, hibás, hiszen az egy fiatalabb fajta. Kialakulásakor elsősorban patkányvadászatra használták, ám az idők során hiába volt szakmájában kivételes tehetség, megszűnt igazi szerepe, és családi kutyaként bizonyíthatott. Ennek ellenére azonban nem mondható el róla, hogy tipikus öleb lenne; kifejezetten energikus és élénk jószág.

Kis termetéhez viszonyítva is igazán aktív, folyton talpon van, ellenőrzi a környezetét, és jelenlétével biztosítja a békét és a nyugalmat. Mondhatjuk, hogy szeret intézkedni. Ennek is köszönhető, hogy kiváló jelzőkutya. Nagyon értelmes és tanulékony, így a kiképzése sem ütközik különösebb akadályokba. Gazdájához szorosan kötődik, egygazdás kutyaként is szokták emlegetni. Testét és elméjét egyaránt tornáztatni kell. Szeret a gazdi mellett lenni, de a babusgatást nem kifejezetten igényli. Ha ezekre odafigyelünk, lakásban is tartható. Azonban azt szem előtt kell tartani, hogy a magányt rosszul viseli, így az elfoglalt gazdáknak nem ajánlott.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.