„Bocimintás” kutyák: bájos a megjelenésük, de tartogathatnak kellemetlen meglepetéseket

Ha kedvenced bundájának rajzolata hasonlít a holstein-fríz szarvasmarhák mintázatára, azt szakszóval piebaldnak nevezzük. Számos kutyafajta mondhatja sajátjának ezt a kedves és csinos mintát, de szinte mindnél eltérő genetikai háttér miatt alakul ki. Sajnos azonban a piebald gén egyes fajtáknál a veleszületett siketséggel is összefüggésbe hozható.

Mielőtt piebald rajzolatú kutya megvásárlása mellett döntenél, érdemes mérlegelned néhány dolgot!

A piebald kutya ismertetőjegye

A piebald kutya alapszíne fehér, amelyen színes (általában barna vagy fekete) foltok találhatók, melyek szabálytalan szélűek és elrendezésűek. A fej általában sötét színű vagy nagy arányban foltos. A testen lévő foltok kiterjedése és száma a genetikától függően változik. Nagyon hasonlít az Irish spottinghoz (ír foltosodás). Itt a kutya mellkasa, mellső lábai és a nyaka fehér, a feje, a törzse, a hátsó lábai pedig színesek. Ilyen például a border collie vagy a berni pásztorkutya is.

Ahogy arra az előbb is utaltunk, egyes fajtáknál recesszív (a gén két másolatára van szükség a kialakuláshoz) tulajdonságként öröklődik, más fajtáknál a két gén megléte teljesen fehér kutyát eredményez. A német dognak vagy a hosszúszőrű skót juhászkutyának azonban elég a gén egy példánya is ahhoz, hogy foltos legyen. Ez tehát azt jelenti, hogy két piebald mintájú kutya pároztatásából nem biztos, hogy piebald alom születik. Ám az is lehetséges, hogy két egyszínű kutya nászából piebald kölykök jönnek a világra.

Ugyan számos fajtánál megjelenhet ez a típusú foltosodás, azt fontos szem előtt tartani, hogy nem minden szabvány szerint kívánatos. Vagy csak bizonyos formában. A boerboeloknál (ejtsd: burbúl) a piebald minta esetében csak a kutyák testének egyharmadát boríthatja fehér terület, a piebald, vagy „panda” német juhászkutya pedig tiltott a szabvány szerint.

A mintáért felelős gén neve MITF, ami sajnos veleszületett siketséggel is társulhat az olyan fajtáknál például, mint a bullterrier, a beagle, az angol bulldog vagy a szamojéd.

Minden piebald kutya veszélyeztetett?

Szerencsére ez nem így van, de egy felelősségteljes tenyésztő mindig teszteli az állatait. Egyes ebeken persze azonnal látszik, hogy rendelkeznek-e az MITF génnel. De mi van azokkal, akik csak egyetlen példányt hordoznak, és a bundájuk mintázata nem árulja el őket? Az egyedüli módja annak, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a kutya hordozza-e a gént, ha teszteljük vér- vagy nyálmintával. A korrekt tenyésztők minden esetben nyomon követik a tenyészállományukat, és a leendő gazdit is értesítik az eredményekről. Természetesen arra is van lehetőséged, hogy magad végezd el a tesztet. Az interneten lehet megvásárolni, körülbelül 15–20 000 Ft-os áron.

Valamint fontos még kiemelni, hogy ha a blöki nagy területen fehér, és a szőre is rövid, hajlamosabb lehet a leégésre, így nyáron, a tűző napon különös figyelmet kell rá fordítani.

Az emberek betegségeinek megértésében is fontos szerepe van a piebald mintának

Természetesen nem csak a kutyák lehetnek piebald mintásak, más állatoknál is előfordulhat. A teljesség igénye nélkül: lovaknál, macskáknál, sertéseknél, madaraknál, de még kígyóknál is.

A tudósok kifejezetten érdekeltek abban, hogy vizsgálják ezeket az állatokat, ugyanis a pigmentsejtek mozgása és növekedése még az anyaméhben történik. Így ezekből a modellekből rájöhetnek, hogy miért és hogyan kapcsolódnak a pigmentsejtek mozgásához az olyan, embereknél is megjelenő betegségek, mint a siketség, a bélrendszeri rendellenességek, a szívproblémák és a rák.

Ugyan egyelőre még nem teljesen világos, hogy a pigmentsejtek lassú vagy gyors mozgása okozza a foltosodást, és ezáltal az esetleges problémákat, de a kutatások folyamatosan zajlanak. Az eredmények azonban arra már engednek következtetni, hogy miért lehetséges, hogy két azonos mutációval rendelkező embernél nem egyformán súlyos mértékben jelentkezik a betegség. A sejtek véletlenszerűen mozdulnak el, a fejlődésük is különböző ütemű, ezért lehetséges, hogy olyan ikrek, akik ugyanabban a betegségben szenvednek, más mértékben tapasztalják meg a tüneteket.