Kik voltak Pavlov híres kutyái? Így hatott rájuk a csengőszó

Bizonyára a legtöbben ismerik a Nobel-díjas orosz fiziológust, Ivan Petrovics Pavlovot. A csengőszóra feltételes reflexszel reagáló kutyáiról épp olyan sokan hallottak, mint magáról a híres tudósról. De kik voltak ők?

Ivan Petrovics Pavlov 1849-ben született a Szovjetunióban. Az orosz tudós karrierje Németországban kezdődött. Rudolf Heidenhain nyomdokait követve kutyákon kezdett kísérletezni. Mai szemmel igen kegyetlennek tűnő módszerrel. Az ebek gyomorműködését úgy vizsgálta, hogy nyálukat az állatok testén kívülre vezette, ezáltal az étel nem érte el a beleket, hanem a földre esett. Azonban észrevette, hogy az emésztőnedvek így is termelődnek, tehát a szájban észlelt ingerek idegi úton küldenek az agynak üzenetet, ami jelez a gyomornak, ezáltal beindul a gyomorműködés. Ebből megállapítható, hogy az inger a szájban és nem a gyomorban keletkezik, ami tanult reflexre utal, nem pedig tapasztalaton alapul.

Valóban jó soruk volt ezeknek a kutyáknak?

Bár elterjedt vélekedés az, hogy a kísérletekre használt ebek jó életkörülmények között éltek, a valóságban ez nem feltétlen történt így. Hogy Pavlov pénzt szerezzen kutatásaihoz, a kutyák gyomornedvét kezdte el árusítani gyógyszertáraknak. Akkoriban rengeteg orosz szenvedett gyomorpanaszokkal, és erre jó orvosságnak tűnt az ebek gyomornedve. A Daniel P. Todes által írt Ivan Pavlov: A Russian Life in Science című könyv alapján rengeteg ebre volt szükség ahhoz, hogy évi háromezer üvegnyi anyagot tudjanak előállítani. Az állatok inkább voltak robotok, mint élőlények. Ha az egyik eb elpusztult, hamar jött a váltás. Állítólag tíz napnál tovább egy kutya sem bírta a szívszorító kínzást.

A híres csengőszó

A feltételes reflex kísérleteihez Pavlov nem a fent említett ebeket használta. Azonban valószínűsíthető, hogy korábban mindegyikőjük kóbor kutyaként élte életét, mindannyian keverékek voltak. A kondicionálás kutatás lényege az volt, hogy az ebek betanított hangjelzésre indították meg a nyáltermelésüket.

Az alábbi angol nyelvű videóban eredeti felvételek is láthatók a kutatásról:

Pavlov tudta, hogy a kutyák nyáltermelése megindul az étel látványára. Ehhez társított bizonyos hangjelzéseket, például metronómot vagy csengőszót. A nyál mennyiségét úgy tudta szemrevételezni, hogy kivezette azt kis üvegcsékbe. Az alanyok már a hangjelzés után elkezdtek több nyálat termelni, ugyanis tudták, hogy étel vár rájuk. Tehát kiépült egy feltételes reflex az agy és a nyálmirigyek között.

A kísérletekben résztvevő kutyák közül negyven neve ismert: Bierka, Nalyot, Golovan, Arap, Arleekin (Bohóc), Avgust, Baikal, Barbus (Nagy Kutya), Box, Chingis Kahn, Chyorny (Fekete), Diana, Drujok (Haver), Ikar, Iks (X), Jack, Joy, Jurka, Krasavietz (Szépség), Laska (Menyét), Lyadi (Hölgy), Martik, Mikah (Szép Kislány), Milord, Moladietz (Jó Fiú), Murashka (Cukiság), Nord, Norka (Nyérc), Novichok (New One), Pastrel, Pingiel, Rex, Rijiy I, Rijiy II, Rogdi, Ruslan, Tungus, Umnitza, Valiet (Jack), Zloday (Tolvaj).

Mi hasznunk származik ebből?

A feltételes reflex az élet számos területén megmutatkozik. Habár Pavlov kísérletei a legtöbb kutyabarátban hagynak némi kívánnivalót maguk után, legalább hasznosak voltak. A feltételes reflex a kutyatrénerek egyik legjobb barátja. A klikkerezés is erre épült. Először az eb a hanghatást (klikkert) hallja, majd dicséretet kap. Idővel összeköti a fejében a hangot a jutalommal, és később elég lesz csak a klikkert hallania, tudja, hogy jól végezte dolgát, ügyes volt. A feltételes reflex szinte minden állatban jelen van. Még az olyan kicsikben is, mint a tengerimalacok. A hűtőajtó nyitására ők is tudják, hogy étel várható és hallatják hangukat. De ugyanez vonatkozik a macskákra is, amikor hallják a zacskó csörgését. Ilyenkor tudják, hogy nagy valószínűséggel jutalomfalatot fognak kapni.

A feltételes reflex és a klasszikus kondicionálás koncepciója megváltoztatta az emberi viselkedéskutatást is. További kísérletek során Pavlov megtanította a kutyákat arra, hogy ha egy kör jelenik meg előttük, akkor kapnak táplálékot. Ha viszont egy ellipszis, akkor nem. Amennyiben ezek eléggé különböztek egymástól, könnyedén felismerték, melyik-melyik, ezáltal azt is tudták, mire számíthatnak. Ha viszont túlságosan hasonlítottak, félelmi reakciókat mutattak, ugattak és rongálták a berendezést.

Ennél is hevesebb indulatokat váltott ki, amikor savas vizet használtak a nyáladzás kiváltásához. A viselkedésük hasonlított az emberi neurózishoz (szorongással járó mentális zavar). Ebből arra lehet következtetni, hogy a neurózis egy tanulási folyamat következménye, illetve olyan helyzetben alakul ki, amikor valaki nem tudja élete eseményeit előre átlátni, megjósolni. Ezáltal pedig szorongani kezdenek az emberek.

Pavlov kutatásai tehát erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhetők, de az emberiség számára hasznosak. A kísérletben részt vett hős kutyáknak pedig nagy köszönettel tartozunk.

(Képek: Getty Images Hungary, YouTube, Wikipédia: Ivan Petrovics Pavlov)