A kutyás pásztorkodás már nem csak utópia – Buzogány Ágnessel beszélgettünk

Ha haszonállattartóként képes valaki minden jószágát kutyáira bízni, az már elárul valamit életfelfogásáról és a kutyáival való kapcsolatáról.

Buzogány Ágnes juhászkutyái ősi ösztöneire alapozva tudja, a medvék ellen is megvédi a falka a jószágokat. A tenyésztővel, aki a 2023-as DOGZ Konferencián is előadott az esztenázásról és a pásztorkutyák nagyvadakkal szembeni hatékonyságáról, most saját kutyáiról, gazdaságáról, a nagyállattartás jövőbeni kérdéseiről beszélgettünk. Mesél a kutyás tapasztalatairól, és arról is, hogy egy pásztor mi alapján választ kutyát.

Bár közgazdász vagy, ráadásul a Sapientia Egyetemen tanítottál, mégis az állatokat választottad a számok helyett. Mi vezetett téged erre a nem mindennapi útra?

B. Á.: Gyergyószentmiklósi születésű vagyok, 1981-ben születtem. Ez még a kommunista időszak volt, amikor a gyereknevelési szabadság alig 4 hónap volt, így kerültem a nagyszüleimhez, ahol igazi kis parasztlány lett belőlem, noha szüleim diplomás és magas beosztású emberek voltak városon. Imádtam a paraszti élet minden részét, különösen az állattartást. Iskoláskoromban is alig vártam a szünidőket, hogy lemehessek falura. Sikerült az évek alatt rengeteg hagyományos tevékenységet elsajátítanom, és azt az alapfelfogást, miszerint a gazdagság igazi mércéje a földtulajdon és a jószágállomány. Ezt kell óvni és bővíteni.

2006-ban kezdtük el létrehozni kis családi gazdaságunkat, ebbe született bele a kisfiam is, akinek első szava az volt, hogy ketyke, azaz kecske, hiszen több mint 100 egyedet számláló kecskenyájunk volt. Belecsöppentem az esztenázás világába, és ez az ár teljesen elsodort magával. Távol kerültem az emberektől a csodálatos vadonba, minden pillanatban állatok vettek körül, nem kellett rohanni mellőlük sehova. Néha nagyon kimerítő volt fizikálisan, de soha egyetlen percét sem bántam meg. Ennyi év távlatából úgy érzem, hogy bár változott a helyszín, változott a társadalmi réteg, ismét emberek között élek, mégis örökre a jószág rabja lettem, amolyan esztenásan.

Azaz nincsen tehén pásztorkutya nélkül, és nincsen pásztorkutya háziállat nélkül.

Miért van szükség pásztorkutyákra a ti gazdaságotokban? Nem elég, ha az ebek csak terelik a jószágot?

B. Á.: A hegyekben az őrző-védő pásztorkutyák szolgálatba állítása elengedhetetlen, hiszen bármelyik jószág bármikor prédájává válhat a ragadozóknak. Első kutyáinkat a hírnevük alapján vásároltuk meg, hiszen induló gazdaként csak a „Nyerges” nevű havasi legelőt tudtuk kibérelni, ahová senki más pásztor nem igazán akart menni az intenzív vadjárás miatt, noha kövér legelői voltak és ivóvízben is bővelkedett. Tudtuk, hogy csakis a legjobb kutyákkal indulhatunk neki. Így találtunk rá Pityura és Trifánra, akik szakmai berkekben rendkívül híresek voltak. Nem voltak eladók, de volt az a pénz, amiért azzá váltak.

Pityu és Trifán pásztorkutya?

B. Á.: Nem voltak semmilyen fajtába sorolhatóak, mégis olyan sokba kerültek, mintha a leghíresebb törzskönyves tenyészkanokat vettük volna meg. Ráadásul Trifán ivartalan volt. Valóban ízig-vérig szakmabeliek voltak, sosem csalódtunk bennük. Ők tanították meg számomra, hogy milyen is valójában egy pásztorkutya. Sohasem tanítottam őket semmire, csak el kellett fogadtatnom magamat velük, és én tanulhattam tőlük. Hozzájuk vásároltunk még kölyök-, illetve növendék kutyákat, amelyeket betanítottak a szakma fortélyaira; már amelyik fogékonyságot mutatott iránta. Így került előtérbe egy anyai oldalról kuvasz eredetű testvérpár, Zeusz és Bojtár, akik a testvérkutyák erejét bizonyították a nagyvadak elleni védekezésben.

Hogyan jutottatok el a pásztorkodásra kiválóan alkalmas, de meghatározhatatlan fajtájú kutyáktól a közép-ázsiai juhászokig?

B.Á.: 2010-től kezdtünk kipróbálni fajtatiszta kutyákat, a közép-ázsiai juhászt, a kaukázusi juhászt és a kangalt. A közép-ázsiai juhászok első és felejthetetlen példánya volt a hatalmas Borsa, akit mai napig mindig keresek a káj-okban. Ő sohasem volt túl sok vagy túl kevés, lenyűgözött minden megnyilvánulásával. Ő az, aki mai napig tartja bennem a hitet, hogy a káj-ok a maguk ősiségével, ösztönkészletükkel a tökéletes pásztorkutyák. A kaukázusi juhászok már túlságosan agresszívnek bizonyultak, komoly felelősséget jelent a tartásuk. A kangalok pedig hatalmas területigényükkel és vadászösztönükkel a mai modern világban kihasználhatatlanok. Azaz nagyon komolyan korlátozni kell ősi mivoltukat, és ez már úgy érzem, amolyan szentségtörés a fajta ellen.

De úgy tűnik, a közép-ázsiai juhászok valóban alkalmasak voltak arra, amire szerettétek volna használni őket, hiszen azóta már bejegyzett tenyésztő vagy.

B. Á.: Jelenleg csakis közép-ázsiai juhászokat tartunk és tenyésztünk, részben a régi bevált kutyáink utódaiból, részben új, az ősi vérvonalakban tiszta idegen kutyákból, most már mint bejegyzett tenyésztők. Néha még kiállításokra is benézünk, de az nem a mi világunk, számunkra teljesen más értékrendet képvisel, mint amit mi hordozunk.

Miben más a ti értékrendetek? Mi az, ami hangsúlyossá vált a tenyésztésben, tartásban a ti kenneletekben?

B. Á.: Kutyáinkat a mai napig falkában tartjuk, munkájukat értékeljük, hiszen egy falkában van viszonyítási alap. A tenyésztési koncepció a mai napig egy bizonyos kérdésre adott válaszra alapozódik:

neki mernék Nyerges havasának menni ezzel a kutyával?

Ha igen, akkor tenyészthető az én szemléletemben. Ha nem, akkor marad sima házi kedvenc és viszonyítási alap a jövőben. Így alakult ki a jelenlegi 12 egyedet számláló falka, akik megmutathatják képességeiket, ösztöneiket, bátorságukat a 35 egyedes marhacsordánk mellett.

Időközben Erdélyből átköltöztetek a határokon belülre, s folytatjátok, amit a Havasokban elkezdtetek. Kevesebb dolga akad a falkának így, hogy nem kell a medvétől tartaniuk?

B. Á.: Itt, Vas vármegyében csupán a sakál jelent veszélyt, na meg az emberi tényező. De mindennap és minden éjjel nyugodt vagyok, hogy nem történik semmi baj a tehenekkel, noha 0–24 órában kint vannak a réten, sőt, kint is ellenek, ha ők úgy akarják, hiszen kutyáink vigyáznak rájuk. Az esztenás jószágtartásból megtartottuk az alapokat: a jószág jólléte mindenekelőtt, a szabadság biztosítása, természetes szaporodásbiológia, intenzív gazda-jószág kapcsolat, szimbiózis a környezettel, és a természet végtelen tisztelete.

Van ennek a típusú állattartásnak realitása ma Magyarországon?

B. Á.: Van, olyannyira, hogy a konferencián az extenzív állattenyésztésről beszéltem nagyvadas környezetben, ami ugyan még utópisztikus Magyarországon, de egyre többször válik valós élethelyzetté. A pásztorkutyák alkalmazása még ismeretlen a gazdák számára, esetenként túlságosan félreismert. A nem állattenyésztéssel foglalkozók számára pedig azt a hiedelmet szeretném eloszlatni, miszerint ezek a kutyák vérengző fenevadak, és amolyan használati útmutatást adni hozzájuk. Hiszen ezek a kutyák rendkívül megbízhatóak, kiegyensúlyozottak, ráadásul sokkal jobban szeretik a békességet és a nyugalmat, mint az agressziót.