A kutyavilág mítoszai 4.: a kaukázusi „juhász” és az „egygazdás” németjuhász

Pásztorkutya-e a kaukázusi juhász? Valóban „egygazdás” kutya-e a német juhászkutya? Mik a két fajtával kapcsolatos tévhitek a kutyás világban?

Mai, felgyorsult korunkban a kutyások közül is egyre kevesebben értik meg, hogy mennyire összetett egy pásztorkutya feladatrendszere. Valamint milyen sok képességekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a feladatait megfelelően ellássa. Szemben a mai nyugati fajták többségével, amelyeket általában speciálisan egy feladat tökéletes kivitelezésére tenyésztettek ki, és ezt a feladatot (vadászat, őrző-védő munka stb.) többségében egyedül kell ellátniuk, a pásztorkutyák munkája falkában, egy állandó kutyás közösségben értelmezhető. Akikkel együtt kell létezniük és dolgozniuk, bizonyos értelemben a feladatokat felosztaniuk.

Mitől különleges egy pásztorkutya?

Képesnek kell lenniük a szinte harci kutya szintű működésre, hiszen időnként náluk nagyobb, erősebb és gyorsabb ragadozókkal csapnak össze. Ugyanakkor a zsákmányosságnak teljes egészében hiányoznia kell az ösztönkészletükből, hiszen a rájuk bízott háziállatokat nem levadászniuk, hanem megvédeniük kell. A területüket meg kell óvniuk a betolakodókkal szemben, de az adott területen kívül semlegesen kell szemlélniük a környezetüket. Bátornak kell lenniük, ugyanakkor óvatosnak, hiszen az óvatlan pásztorkutya rövid életű egy ragadozós környezetben.

E miatt az összetettség miatt a munkában leginkább beváló pásztorkutyatípusoknak („fajtáknak”) általában jelentős múltja van. Egy adott régióban egy adott pásztorkutyatípus kialakulása és beválása hosszú ideig tartott, a szelekció akár évszázadokon át történhetett. A mai kaukázusi „juhász” nem „pásztor”. Szemben a nagy múltú pásztorkutyákkal, a kaukázusi juhásznak nevezett fajta egy relatíve új fajtának tekinthető, és korántsem pásztorkutyának „készült”. Habár az ősök, például a Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán területéről származó gampr és nagazi kutyák valóban nyájőrző pásztorkutyákként funkcionáltak évszázadokon át, a napjainkban ismert kaukázusi ovcsarka vagy kaukázusi hegyikutya (kaukázusi juhász), a szovjet hadsereg kísérleti kennelében, a Vörös Csillag tenyésztelepen alakult ki az 1950-es években.

Megszületésének célja egyáltalán nem egy megfelelően működő pásztorkutya volt, annál inkább egy hidegtűrő, katonai célokra és tábor őrzésre alkalmas, félelmet nem ismerő, meglehetősen emberagresszív fajta volt, aki a legkeményebb, szibériai hidegben is képes volt a rabok megfékezésére és az őrök védelmére. A kavkazets ovcharka a világ egyik leghatékonyabb őrkutyája, amelyik nevével megtévesztette a fél világot, hiszen mai formájában pásztorkutyaként nem igazán hatékony, amit számtalan székelyföldi példa bizonyít.

A szolgálati kutyák prototípusa: a német juhászkutya

Habár számtalan tévhit kering a kutyák hadi célú alkalmazásának legendáiról, a modern világ valójában az első világháború során, illetve az azt megelőző években tanulta meg a kutyák hatékony felhasználását hadi célokra. A egyre növekvő létszámú tömeghadseregekben és az országokon belüli erőszakszervezetekben folyamatosan nőtt a szolgálati célokra munkába fogott kutyák száma, és szinte minden régióban megszülettek az ilyen célokra ideálisan használható fajták. Ezek közül talán a legnagyobb sikertörténetnek a német juhászkutya tekinthető, amelyik robbanásszerűen terjedt el a világon valóban kiemelkedő képességei és meggyőző külleme miatt.

A németjuhász olyannyira népszerűvé vált (amely népszerűség éppen napjainkban kezd erodálódni a túltenyésztettség hátrányos hatásai miatt), hogy szinte bármilyen kutyákkal kapcsolatos írás és médiatermék sikere garantált, ha abban valamilyen formában előfordul ez a fajta. A legleglisták egyik örök favoritja a gazdák fantáziáját szinte mindig megmozgató leghűségesebb vagy egygazdásnak nevezett fajták felsorolása, ahol szinte minden esetben bérelt helye van a német juhászkutyáknak.

Jól tolerálja a felvezető személyének megváltozását

Szemben ezzel a napjainkban már sok tekintetben dogmává merevedett hittel, a helyzet éppen fordított: szinte az összes kutyafajta közül a németjuhász az, amelyet legkevésbé visel meg egy gazdaváltás, amelyik leggyorsabban alkalmazkodik egy ilyen típusú cseréhez.

Nem is igazán lehet másként: a német juhászkutya azon ritka fajták közé tartozik, amit létrehozói az első pillanattól kezdve „az ideális szolgálati kutyának” szántak, terveztek, és így szelektáltak. Habár rajta kívül vannak még kiváló képességű szolgálati fajták, rendkívüli sikerének és népszerűségének a fegyveres erők körében éppen az az egyik fő oka, hogy, szemben például a többi német őrző-védő fajtával, különösebb törés nélkül elviseli és tolerálja a kutyavezető akár gyakori megváltozását.

Ami egyáltalán nem példa nélküli a fegyveres testületekben. Más fajtákhoz hasonlóan a német juhászkutya is ragaszkodik az emberi környezetéhez. Azonban az esetleges elválás, váltás a kutyák zömét sokkal kevésbé viseli meg, és nem megy a munkaképesség kárára.