Az 5 pásztorkutya: ritkán látott tehetségek

Az FCI I. fajtacsoportjának, a Juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák) 2. alcsoportjában kapnak helyet a pásztorkutyák.

A következőkben az 5 pásztorkutya történelmével és jellemével ismerkedhetsz meg.

1.) Ardenni pásztorkutya

Az ardenni pásztorkutya egy ritka belga kutyafajta, amelynek az eredete egészen a 17. századig visszavezethető. Nevét származási helyéről, az Ardennekről kapta. Már őseit is elsősorban terelésre és őrzésre használták, de jártak velük vadászatokra, a világháborúk idején pedig orvvadászatokon is bevetették őket. A 20. század közepén hazájában megritkultak a farmok, így a fajta szinte teljesen el is tűnt. A rehabilitációja azonban sikeres volt, és a 90-es években elkezdték a tenyésztésüket, a pásztorok pedig újra szerelembe estek ezzel a szívós, terhelhető és intelligens munkakutyával.

Az ardenni pásztorkutya híres remek alkalmazkodóképességéről. Vidám és aktív eb, aki türelmes a gyerekekkel és a többi családtaggal is. Megfelelő neveléssel és szocializációval a gazdának minden körülmények között engedelmeskedik. Tanítása nem ütközik nagyobb nehézségekbe tapasztalt és határozott gazda esetén. Mindig értékeli, ha feladatot kap. Lakásban való tartása egyáltalán nem ajánlott, és nem csak méretéből adódóan. Akkor tud kiteljesedni, ha van saját területe, amit felügyelet alatt tarthat, és sokat mozoghat.

2.) Ausztrál pásztorkutya

Az ausztrál pásztorkutyát a 19. századi ausztrál telepesek tenyészették ki, akiknek szükségük volt egy olyan kutyára, amely képes a hatalmas alapterületű farmokon biztonságosan terelni a szarvasmarhákat. Megdöbbentő, de ez a kutya önmagában elég volt ahhoz, hogy fellendüljön az ország marhahúsipara, ugyanis a segítségével végre nem ütközött különösebb nehézségekbe ezeknek az óriási állatoknak az irányítása. Az ausztrál pásztorkutya csendesen, de határozottan fellépve terelte a szinte vadon élő szarvasmarhákat csipkedéssel és harapással.

Jelentős kutatásokat végeztek az ausztrál pásztorkutya eredetének megállapítására, de mivel a korai tenyésztők nagyon kevés írásos információt hagytak hátra, jelentős eltérés mutatkozik a vélemények között a fajtatiszta kutya kialakításához használt fajtákról. Általánosan elfogadott azonban, hogy a ma is ismeretes kutya a kék merle rövidszőrű skót juhászkutya és a dingó keresztezéséből származik, amelyhez később dalmata és fekete-cser ausztrál kelpie vérvonalat is hozzáadtak. Egyéb keresztezéseket is kipróbáltak, például a bullterrierest, de ezek mind alkalmatlannak bizonyultak a marhaterelésre.

Elképesztő energiakészletekkel rendelkező munkakutya, aki kutyás sportokban is kiváló teljesítményt nyújt. Hihetetlenül szeretetteljes és ragaszkodó, gazdáját árnyékként követi, imád feladatokat kapni. Idegenekkel szemben távolságtartó, családját minden körülmények között védelmezi. Kezdő kutyatartók és lakásban élők számára nem kifejezetten ajánlott. Nagy mozgásigénye mellett intelligenciája is kimagasló, így nem csupán a lemozgatásáról kell gondoskodni, hanem a mentális stimulációjáról is.

3.) Flandriai pásztorkutya

Ahogy a neve is mutatja, a flandriai pásztorkutya Flandria őshonos fajtája mind a belga, mind a francia területeken, mivel ezeket nem választják el természetes határok. Elsősorban marhák terelésére vetették be a fajtát, akinek az ősei már a középkorban is léteztek. A gazdáknak olyan kutyákra volt szükségük, amelyek nem csak egy területen használhatók, így a flandriai pásztorkutyáknak az őrző-védő munka mellett a szekérhúzásban is jeleskedniük kellett. A világháborúkban hírvivőként és őrszemként is jelen voltak, manapság pedig előszeretettel alkalmazzák őket rendőrkutyaként és vakvezetőként is.

A flandriai pásztorkutya kiváló munkakutya, aki sem kitartásnak, sem magabiztosságnak, sem erőnek nincs híján. Az energiaszintje magas, szereti, ha van dolga, de nem lefáraszthatatlan. Aktív gazdának kiváló társa lehet túrákon és kirándulásokon is, hiszen nagyon szeret mindent vele együtt csinálni, minden izgalmas dologban benne lenni. Erős személyiség, kifejezetten karakán jellem, így a nevelését és a szocializációját nem szabad félvállról venni. Ezzel kontrasztban áll az érzékeny lelke, így a durva módszereket az esetében, ahogy minden más kutya esetében is, kerülni kell. Tartása inkább kertes házban javasolt, így napközben is tud mozogni, és van egy saját területe, amit felügyelhet.

4.) Welsh corgi cardigan

A welsh corgi cardigan a teckel kutyacsalád leszármazottja, amelyből a basset hound és a tacskó is ered. A rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül 3000 éve létezik Walesben, ahová eredeti formájában a kelta törzsek hozták be vándorlásaik során. A két corgi közül az idősebb, nevét Cardiganshire, a középkori királyság után kapta. A cardigan eredeti munkája az volt, hogy a szarvasmarha-állomány előtt menjen, és megtisztítsa az utat az esetleges ragadozóktól és más veszélyforrásoktól. Később pásztorként is bizonyíthatott, vagyis terelhette a marhákat. De nem elégedtek meg ennyivel, patkányfogásra is bevetették, sőt, házi kedvencként is funkcionált. A cardigan és a pembroke 1934-ben vált ketté a heves viták és nézeteltérések miatt, amelyekről itt olvashatsz.

Pásztorkutya-örökségéhez hűen alkalmazkodó és felelősségteljes eb, aki ugyan ma már kevesebbet dolgozik eredeti szakmájában, még mindig vannak olyan helyek, ahol szívesen tartják annak céljából. Éles elméjének és könnyű képezhetőségének köszönhetően remek családi kutya lehet, de a gazdájának szem előtt kell tartania kedvence viszonylag nagy mozgásigényét és karakán természetét is. Egyesek szerint kiegyensúlyozottabb, mint a pembroke, és kevésbé hajlamos csipkedni az ember bokáját, ami múltjából adódóan szinte természetesnek vehető.

5.) Welsh corgi pembroke

A középkorban Európa királyai a birtokaik gazdagságával hirdették fenségüket. A szőnyegek, textíliák és faliszőnyegek fontos szerepet játszottak ebben a látványos magamutogatásban. A korszak legjobb szövői Flandriában, a mai Észak-Belgium területén koncentrálódtak. Gyakori volt, hogy az uralkodók próbálták elcsábítani a flamand szövőmestereket, hogy telepedjenek le királyságaikban. Így történt, hogy 1107-ben I. Henrik brit király meghívott egy közösséget ezek közül a mesterek közül, hogy Délnyugat-Walesben éljenek és dolgozzanak. A szövők elfogadták Henrik meghívását, és magukkal hozták mindazt, amire szükségük volt, hogy új hazájukban újraalkothassák földműveséletmódjukat. Ez magában foglalta az általuk tenyésztett kutyákat is, amelyeket marhák és juhok terelésére használtak. Ezek a masszív, rövid lábú pásztorkutyák képezték az alapját annak a fajtának, amelyet ma welsh corgi pembroke néven ismerünk. A pembroke és a cardigan ugyan különálló fajtaként léteznek ma már, de a múltban gyakran keveredtek a régi walesi tenyészközpontokban, Pembrokeshire-ben és Cardiganshire-ben. Ma a legszembetűnőbb különbségeik a fülek (a pembroke-é hegyes és felálló, a cardigané kerekded) és a farok (a cardie-é sokkal hosszabb).

A welsh corgi pembroke egy hatalmas egyéniség kicsi testbe zárva. Karakán, határozott, az öleb elnevezéssel a legkevésbé sem tud azonosulni. Eleven és kíváncsi, szeret mindenről tudni, ami a környezetében zajlik. Tanulékony és értelmes kutya, aki igen mozgékony is. Csak olyan családok és gazdák számára ajánlott, akik elég időt és energiát tudnak szánni a lemozgatására. Ha ez megvan, a pembroke egy igazi családi eb, aki vidámságot hoz még a legszürkébb hétköznapokba is.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.