Hogyan maradnak életben a gazdátlan pária kutyák? Nem egyszerű kóbor ebek
2021. március 31
2021. március 31
Kik pontosan a pária kutyák és hogyan maradnak életben az emberek nélkül? Bemutatjuk különleges életüket.
A kutyák különböző módon függhetnek az embertől. Miklósi Ádám az A kutya című könyvében például négy különböző fokozatba sorolja ezt a függőséget. Eszerint vannak teljesen függő és korlátozott; teljesen függő, részben korlátozott; részben függő, nem korlátozott (ide tartoznak a falusi vagy pária kutyák); nem függő, nem korlátozott, azaz vadkutyák. Meglepő lehet, de a legsikeresebb ebeknek a pária kutyák számítanak. Vajon miért?
A pária kutyáknak nincs gazdájuk, mégis ökológiai szempontból a legsikeresebb ebcsoportot alkotják. Közel 800 millió példány élhet belőlük, többségük a meleg klímájú vidékeken, Délkelet-Ázsiában, Indiában, Afrikában, Mexikóban és Dél-Amerikában.
Ezek a négylábúak a falvak, települések környékén csoportokba, falkákba verődve élnek. Mondhatni, az emberi társadalom peremén. Jellemzően közepes termetűek, rövid szőrűek, barnás-vöröses színűek, fülük pedig gyakran felálló. Megjelenésük egyáltalán nem nevezhető változatosnak, az egymástól igen messze élő pária kutyák szinte ugyanúgy néznek ki a világ minden táján. Ebből arra következtethetünk, hogy a szelekció során ez a küllem bizonyult a legsikeresebbnek.
Bár a pária kutyáknak nincs gazdája, táplálék tekintetében teljes mértékben az emberi erőforrásokra támaszkodnak. Általában élelmiszerhulladékot vagy nekik dobott falatokat esznek, azonban utóbbi ritkán fordul elő. A szeméttelepek viszont valóságos aranybányák számukra, de az utcákon keresgélve is találhatnak bőven napi betevőt. Utóbbi pedig az emberek számára is hasznos, egészségügyi okokból. Az afrikai pária kutyák feltakarítják az elhullott állatokat, így elkerülhető a fertőzés veszélye. Emellett gyakran fogyasztanak gyíkokat, rovarokat, rágcsálókat is.
Igazán életrevalók, hiszen kevés az energiaigényük és rossz minőségű táplálékkal is megelégszenek. Ezáltal nem nőnek túl nagyra, mivel ételük tápértéke csekély. Mivel szabadon szaporodnak, a szelekció által csak a legerősebbek maradnak életben és ők is nemzenek utódokat.
A pária kutyák csoportokba verődve élnek és agressziót mutatnak az idegen falkákkal szemben, hiszen területüket védik. Azonban nem vadásznak közösen, ehhez izomzatuk sem megfelelő. Nem tudnának sokáig űzni és leteríteni egy nagyvadat ilyen fizikummal. Ezek az ebek egész évben szabadon szaporodnak, egy szuka évi két almot is a világra hozhat. A kicsik 8-10 hetes koruk után azonban magukra maradnak, nem gondoskodik róluk tovább sem anyjuk, sem más ebek. Innentől kezdve nekik is meg kell küzdeni az élelemért. Éppen ezért nagy részük nem is éli meg a felnőttkort.
A pária kutyáknak különleges kapcsolata van az emberrel. Ha őket zavarná jelenlétük, minden bizonnyal elűznék őket, nem tűrnék meg az ebeket falujuk körül. Azonban jól megférnek egymás mellett. Az emberek számára hasznosak, hiszen eltüntetik az elhullott állatokat az utcákról. Sőt, olykor direkt oda is szoktatják őket a környékre, hogy védelmet biztosítsanak más ebek vagy rablók ellen. A gyerekek néha kölyköket gyűjtenek be, és adnak el külföldi turistáknak.
A kutyák pedig megszokták a kétlábúak jelenlétét, hiszen ebbe a világba születtek bele. Habár nincsenek teljes mértékben hozzájuk szoktatva, mindenhol érzik szagukat, találkoznak velük és olykor egy-két falatot is kapnak tőlük.
A háziasított állatok újra elvadulása egyre nagyobb probléma világszerte. Gondoljunk csak a macskákra. Rengeteg madarat pusztítanak el évente, Ausztráliában különösen nagy mértékű az efféle probléma. Mi a helyzet a pária kutyákkal?
Nos, mivel a pária kutyák élelmiszerhulladékon, elhullott állatokon élnek, ők nem jelentenek ökológiai veszélyt. Mivel nem vadásznak, nem irtják a környezetükben élő állatokat és ezzel nem veszik el a táplálékot más ragadozók elől. Az azonban már kérdéses, mennyire zavarják jelenlétükkel más állatok vadászatát.
Ezek a kutyák jellemzően semmilyen állatorvosi ellátást nem kapnak, ezáltal pedig veszélyes betegségeket terjeszthetnek. Ilyen például a veszettség, ami főként Afrikában és Délkelet-Ázsia részein terjedt el a pária kutyák populációiban.
A kenyai turkana nép körében például igen gyakori a galandféreg-fertőzöttség. Ennek oka, hogy a kutyák különleges szerepet töltenek be az emberek életében. Ők tisztítják ugyanis az edényeket, a gyerekeket ürítés vagy hányás után, illetve a nők menstruációs vérét is elfogyasztják. Számunkra ez elképzelhetetlen és gusztustalan lehet, az ott élőknek azonban igen szűkösek a vízkészleteik, így kénytelenek voltak az ebekre hagyatkozni.
Egyre elterjedtebb vélekedés, hogy a különböző falusi vagy pária kutyák boldogabbak házi kedvencként tartott társaiknál. Mennyit számít a szabadság?
Bár minden felelős gazda igyekszik a lehető legtöbbet megtenni kedvencéért, ettől függetlenül olykor sok stressznek is teszi ki. Például órákon át magára hagyva bezárva. Túlságosan függővé teszi magától. Akkor eszik a kutya, amikor a gazda azt mondja és akkor mehet ki pisilni, amikor az embernek van kedve felkelni a kanapéról. De cserébe mindig biztosít számára elegendő ételt, vizet, meleg és kényelmes helyet, illetve egészségügyi ellátást.
Ezzel szemben a pária kutyák védtelenek a betegségekkel szemben, sosem tapasztalják meg, milyen egy kényelmes ágyban aludni, a napi rendszeres etetésről pedig hírből sem hallottak. De cserébe akkor indulnak enni, amikor akarnak. Oda mennek, ahova csak kedvük szottyan. Teljesen szabadok és senki sem stresszeli vagy korlátozza őket. Noha valamilyen szinten minden egyes nap az életben maradásért küzdenek.
A betegségek azonban ritkábban fenyegetik őket, mint a házi kutyákat. A török-iráni páriákat vizsgálva például kiderült, hogy az élősködők nagy számban elkerülik őket. Míg az ottani családi kedvencekben gyakran előfordult kullancs, a szabadon élő ebeknél szinte egyáltalán nem. Az évek során pedig még sosem találtak a kutatók az ottani páriák székletmintáiban sem parazitákat.
(Képek: Getty Images Hungary)
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek