Osztrák kutyafajták természetjáró gazdáknak

Ezek az osztrák kutyafajták annyira különlegesek, hogy nem mehetünk el mellettük szó nélkül. Kitűnő társak, élmény velük a kirándulás, intelligens és igen mozgékony kutyák, és nem utolsósorban gyönyörű helyről valók. Mutatjuk, kik ők!

Ki ne kalandozna szívesen az osztrák Alpok szépséges tájain? Ha már jártál arrafelé, hatalmas szerencséd van, legalább annyira, mint 5 természetjáró kedvencünknek, akikről most egy kis ismertetőt tartunk. Összegyűjtöttünk néhány érdekes információt róluk. Nézzük hát az osztrák kutyafajtákat.

Alpesi tacskókopó

Vadászatok során már az ókorban használtak vadász- és kereső kutyákat. Első számú versenyzőnk az alpesi Dachsbracke, vagyis alpesi tacskókopó megjelenésében számottevő hasonlóságot mutat az előbb említett egyedekkel. 1881 és 1885-ben Habsburg-Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökös egyik kedvence volt a fajta, és rengetegszer vitte őket törökországi és egyiptomi vadászataira. 1932-ben Alpenländische-Erzgebirgler Dachsbracke, vagyis alpesi-érchegységi tacskókopó néven elismert kutyafajta lett. Majd 1975-ben pedig az FCI, megváltozott nevén – Alpenländische Dachsbracke, vagyis alpesi tacskókopó – néven fogadta el, és Ausztriát nyilvánította származási országának.

Megjelenését tekintve egy rövid lábú, robusztus testű, masszív vadászkutyus. Erős csontozatú testfelépítés, feszes izomzat és sűrű szőrzet jellemzi. Igen intelligens és barátságos, bátor személyiség.

Osztrák fekete-cser kopó

Második versenyzőnk története is egészen az ókorig vezethető vissza, szintén vadászati céllal tenyésztették. Ősei valószínűleg keresztezett fajták voltak, és a 19. század folyamán kezdték el a tenyésztését. Ausztria első regisztrált kutyája is egy fekete-cser kopó volt Bergmann néven, miután 1884-ben az első osztrák kutyatenyésztési klub (Österreichischen Hundezuchtvereins) megalakult, de az FCI csak 1954-ben fogadta el elismert fajtaként.

Megjelenését tekintve közepes termetű, vadász- és nyomkövető kutya, sebzett vadak és főleg mezei nyúl követésére használják. Ragaszkodó, kedves személyiség, rendkívül családbarát fajta, szeret dolgozni, és a legjobb számára egy olyan környezet, amelyben kedvére rohangálhat.

Osztrák pincser

Az osztrák pincser ősi osztrák, vidéki farm kutyák leszármazottja, 1921-ben kezdték el tenyészteni. Österreichischer kurzhaariger Pinscher (osztrák rövid szőrű pincser) néven 1928 októberében ismerte el hivatalos fajtaként a az Osztrák Kennel Klub. Majd 2000-ben új nevet kapott, amely mai napig él.

Megjelenését tekintve közepes méretű, zömök, élénk kutyus. A számára ismerős emberekkel nagyon barátságos, melegszívű, emellett magabiztos és éber vadász. Idegen emberekkel szemben kifejezetten gyanakvó.

Stájer durva szőrű kopó

Cikkünk negyedik fajtáját, a stájer durva szőrű kopót, 1870-ben Carl Peintinger iparos kezdte el tenyészteni egy hannoveri véreb Héla nevű szukával és egy durva szőrű isztriai kopó kannal. Az általuk létrejött alomból kikerült kölyköket tenyésztették tovább.

Megjelenését tekintve közepes termetű, erős izomzatú és durva szőrzetű eb, aki az idők során alkalmazkodott az időjárás viszontagságaihoz. Tekintette komoly, jelleme határozott és szenvedélyes. Határozott nyomkövető és kitartó vadász.

Tiroli kopó

Utolsó játékosunk pedig a Tiroler Bracke (tiroli kopó) Keltenbrackéből származik (kelta kopó). Maximilian császár már 1500 körül magával vitte ezt a nemes fajtát vadászataira, még naplóiban is megemlítette őt. Tenyésztésük 1860-ban Tirolban kezdődött, többféle „őslakos” változataiból.

Megjelenését tekintve közepes termetű, közepesen erős csontozattal és izmokkal. Nagyon önálló vadászat közben, és feladatait kitartóan végzi. Kiváló az irányérzéke, és remek szagkövető.