Ismeritek az osztrák és az erdélyi kopót?

Mindkét fajta kiváló vadász, kifinomult szaglással. Igen különleges és megbecsült jószágok, bátrak, bármely terepen való vadászat során tökéletes munkát végeznek. Játékosságuk miatt nagyon közkedvelt családi kutyák.

Összehasonlító cikkünkben két olyan négylábú kedvencet veszünk górcső alá, akik több tekintetben is rendkívül hasonlóak, sőt igen kevés különbséget fedezhetünk fel köztük. Az osztrák kopót és az erdélyi kopót egymás mellé állítva talán esélyünk lehet megkülönböztetni őket. Mindkét eb ősi múltra tekint vissza, évszázadokon keresztül hűséges társai voltak a vadászoknak. Származásuk különbözik: az osztrák fekete-cser kopó ősi kelta fajta leszármazottjaként, az erdélyi kopó pedig ősi magyar fajtaként ismeretes.

Az osztrák kopó és az erdélyi kopó eredete

Az osztrák fekete-cser kopó az ősi kelta kopó, a jó hírű Keltenbracke leszármazottja, akinek létezéséről a 19. századig közepéig nem volt bizonyíték. Míg az erdélyi kopó a legtöbb szakirodalom szerint ősi magyar fajta, azonban sok a félreértés és a téves információ a fajtát illetően. Ezekről Bödők Gergely történésszel beszélgettünk, aki maga is három erdélyi kopó gazdája.

Mindkét fajta népszerű, nagyra értékelt vadászkutya, akik magas hegyeken és sík vidéken is ugyanolyan jól teljesítenek. A kopó szóról az első írásos feljegyzés 1237-ből származik, a szó eredeti jelentése kapó, elkapó, megfogó volt.

Megjelenésük

Hasonlóságukat tekintve közepes termetű vadászkutyák, sportos, szikár testalkattal. Mozgásuk kiegyensúlyozott, megjelenésük nemességet és harmóniát tükröz. Szőrzetük rövid, sűrű, fényes, míg az osztrák kopónak szorosan illeszkedő sima, addig az erdélyi kopónak durva tapintású. Színezetüket tekintve is hasonlóak, alapszínük a fekete, világos- és sötétbarna jegyekkel. Különbségük, hogy az erdélyi kopó szemboltívén, a fangon és végtagjain cser jegyek mellett a testén fehér jelek is megtalálhatók, de a túl sok fehér szín nemkívánatos.

Az osztrák kopó széles fülei magasan tűzöttek, laposan lógnak az arcuk mellett, a végükön lekerekítettek, míg az erdélyi kopó esetében a fülek középmagasan tűzöttek és pofára simulva lógnak. Az osztrák kopó marmagassága nemtől függően 48 és 56 cm közötti, testsúlya 14–23 kg, míg magyar őshonos társa nemtől függően 55–65 centiméter marmagassággal és általában 25 kg minimummal rendelkezik. Élettartamuk is hasonló, az osztrák kopó esetében átlagosan 12–14 év a jellemző, míg az erdélyi kopó 10–12 évig áraszt el minket szeretetével.

Osztrák kopó:

Jellemük

Jellemüket tekintve elmondhatjuk, hogy jó kedélyű, bátor, kitartó, kedves kutyák, akik vadkövetésre alkalmas kiváló szaglással rendelkeznek. Elegánsan mozognak, és nagy területet képesek bejárni. Alaptermészetük nyugodt, kiegyensúlyozott, könnyű velük együtt dolgozni. Játékos és türelmes természetük kiváló családbarát kedvencekké teszi őket, jól kijönnek más háziállatokkal is. Az erdélyi kopó csoportos vagy egyedüli vadászatra is alkalmas, problémamegoldó képessége az évszázadok során rendkívül intelligens fajtává, bátorsága és hűsége pedig jó őrzőkutyává tette.

Ápolásuk

A kopógazdiknak tisztában kell lenniük azzal, hogy ez a fajta köztudottan sokat vedlik, és időnként nyáladzik is. Rövid, fényes szőrzete kevés beavatkozást igényel, bár hetente érdemes átkefélni, hogy a megnyúlt, meglazult szőrszálakat eltávolítsuk. Az erős és gyorsan növekedő karmokat rendszeresen meg kell nyírni, attól függően, hogy milyen terepviszonyoknak van kitéve. A legnagyobb gondot a szemek és fülek tisztítására kell fordítani, hogy elkerüljük a gyulladásos állapotok kialakulását.

(A nyitóképen osztrák kopó látható.)