Betiltják a munkakutyázást Ausztriában?

A törvényalkotás utolsó fázisába jutott az az osztrák kezdeményezés, ami tiltott tevékenységgé tenné a civilek számára a kutyák őrző-védő képzését kutyaiskolában is. Mi az oka ennek, és mire terjed ki a törvény? A 31 éve Ausztriában élő Séra Istvánnal beszélgettünk, aki belga juhászokat tenyészt, valamint két évtizede mondioringtréner és -versenyző.

A közelmúltban terjedt el az a hír, amely szerint Ausztria arra készül, hogy az ország teljes területén betiltja a kutyák bármiféle őrző-védő képzését, beleértve a kutyás sportokat is, magánszemélyek számára. Igaz ez a hír, vagy egy újabb hírlapi kacsa?

S. I.: Sajnos ez a hír teljes mértékben és húsba vágóan igaz. Ez a kezdeményezés az osztrák zöldektől indult, akiknek az a narratívájuk, hogy mi, a kutyás sportok képviselői a kutyát egyfajta fegyverré tesszük, és felesleges agressziót erősítünk az állatokban. Ebből természetesen semmi nem igaz, és a törvény-előkészítők részéről egy igen nagy fokú tájékozatlanságot jelez. A feltett kérdés annyiban nem is helyes, hogy itt nemcsak az őrző-védő sportokról van szó, hanem majdnem a teljes munkakutyás szektorról. A kezdeményezés Johannes Rauchnak köszönhető, aki a zöldek részéről delegált egészségügyi miniszter volt. Ő jelentette be először, hogy teljes tiltás alá szeretnék helyezni a civil berkeken belüli kutyás őrző-védő sportokat (IGP, mondioring, belga ring stb.). Ez alól egyedül a fegyveres testületeknél használt szolgálati kutyák jelentenek majd kivételt.

Múlt héten már egy miniszteri határozat született, ami már a törvényi szabályozás legutolsó lépése.

A komplett osztrák munkakutyás társadalom április 14-ig kapott határidőt arra, hogy ellenérvekkel éljen, előzetesen azonban egyikünk véleményét sem kérték ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem csak az őrző-védő kutyás sportokról van szó, a törvénytervezetben használt fogalmak sem teljesen világosok, amik tipikusak az álkörnyezetvédők megfogalmazásaira: lehet így is és úgy is értelmezni őket. Ha komolyan vesszük ezt a miniszteri határozatot, márpedig ez az ügy „véresen” komoly, akkor az tűnik elő, hogy a komplett munkakutyázást be akarják tiltani, amibe még az obedience is beletartozik. Illetve ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor a keresőkutyázás is. Ha egy így történik, akkor az összes professzionális kutyás sportoló, a tenyésztők egy része és még a magán-kutyaiskolák is teljesen el lesznek lehetetlenítve, hiszen egyszerűen sem edzeni nem lehet, és nem rendezhetünk versenyeket, minden ilyen típusú tevékenység illegálissá válik majd.

Ha az ember bármilyen statisztikát megnéz, és hozzáértőkkel beszél, az derül ki, hogy a civileket érő kutyaharapásokért gyakorlatilag legkevésbé a képzett, kontrollált kutyák a felelősek. Magasan képzett kutyák részéről gyakorlatilag ilyen nem is fordul elő. Ellenben éppen a nem képzett, kontrollálhatatlan, gyakran félelemreakciós kutyák állnak ennek a hátterében. Ezzel a törvényhozók nincsenek tisztában?

S. I.: Ezek szerint nincsenek. A kezdeményezés indoklása nem a szakmai szövetségektől vagy az FCI-től származik, nem is rájuk hivatkoznak, nem is tudnának, hiszen tőlük egy teljesen más állásfoglalást kapnának. A megdöbbentő az, hogy nem kormányzati szervekre, hanem bizonyos NGO-kra (civil szervezetekre – a szerk.) hivatkoznak, amelyek állatvédőknek mondják magukat. Az indoklás az, hogy az átlag civil szféra ezeken az NGO-kon keresztük fejezi ki a véleményét, ami a tapasztalataim szerint egyáltalán nem igaz. Nekünk, professzionális kutyásoknak egy kicsit maffiaszerű ez az egész dolog, ami körülbelül egy évtizede kezdődhetett. Emlékszem, 10-12 éve ezek a szervezetek teljesen jelentéktelenek voltak, és egy kicsit mindenki holdkórosnak tekintette őket. Onnan jutottunk el idáig, elsősorban a zöldek aktív támogatásával.

Ausztria lassan eléri, hogy kizárólag fogatlan és néma kutyák kerülhetnek majd civil tulajdonba. Miként érinti ez a leendő tiltás az osztrák kutyás társadalmat? Mi lesz egy olyan komoly kutyással, mint amilyen te is vagy: több évtizede foglalkozol mondioring sporttal, tenyésztettél mondioring-világbajnok kutyát.

S. I.: Nehéz a helyzet, mert látszik, hogy ezek a kezdeményezések nem a racionalitás talaján állnak. Ahol pedig nincsen racionalitás, ott tervezni sem lehet. A kollégáim zöme és én is teljesen kilátástalannak látjuk a helyzetet: vannak, akik elköltöznek az országból, többen elkezdték eladni mindenüket, vannak akik „csak” vidékre költöznek el, mert az ilyen jellegű őrültségek manapság inkább még Bécsre jellemzőek. Őszintén megmondom, nem tudom, mi lesz ennek a hosszú távú kifutása. Az is lehetséges, hogy egy leendő választás után ez megváltozik, hiszen itt egy 100%-ban politikai döntésről van szó, és a legcsekélyebb mértékben sem szakmairól.

A kollégáim körülbelül fele költözik, a másik fele pedig árulja a kutyáit, és kénytelen lesz mással foglalkozni.

Hogy szerencsétlen civilekkel mi lesz, akik képezni szeretnék a kutyáikat, azt el sem tudom képzelni. Az biztos, hogy nőni fog a kontrollálhatatlan és viselkedési problémás kutyák köre.