„Azt hittem, egyszerűbb lesz” – Az örökbefogadás testközelből

Azt hittem, egyszerűbb lesz segíteni. Azt hittem, hogy odamegyünk, négy órát együtt leszünk a kutyákkal, és nyugodtan hazamegyünk. Tévedtem.

Rajongok azokért a mesékért, amikor az állatok az utcán bandákba verődve élik az izgalmakkal teli hétköznapokat, és a sintértelepről mindenki megmenekül. Kutya, macska összefogva együtt küzd egy jobb világért. Milyen messze is van ez a valóságtól, avagy az örökbefogadás kérdései örökbefogadói szemmel.

Nem titok

Hosszú út vezetett a családunkban ahhoz az elköteleződéshez, hogy legyen kutyánk. Miután ez a döntés megszületett (körülbelül 6 éve), abban teljes egyetértés volt, hogy menhelyről szeretnénk kutyát örökbe fogadni. Napokon belül talált ránk a világ legcsodálatosabb kiskutyája: Pablo. Pablót 3 hónaposan egy ideiglenes gazditól hoztuk el, és ez életünk legjobb döntése volt. Mindemellett családilag köteleződtünk el a menhely mellett, hogy támogatjuk a munkájukat, épp ahogy lehetőségünk és kapacitásunk van rá. Így vettünk részt az Eszkuláp Állatvédő Egyesület szervezésében az Örökbefogadó napon a Dürer Kertben.

Azt hittem, egyszerűbb lesz

Időben érkeztünk, talán kicsit korábban is, ha kellene segítség, de a rutinos önkéntes csapat gördülékenyen megoldotta a kutyusok kipakolását a kennelekből. Egy másfél éves foxi keverék és a 8 év körüli tacskó került hozzánk vasárnap délutánra.

Kollagén, a foxi egy hevesi gyepmesteri telepről került az egyesülethez. Jó természetű, sportos, okos, és ezeket nem is sikerült megcáfolnia egész délután. Szöszi története még ennél is szívbe markolóbb. Őt sörétes puskával lőtték, és el is találták a csigolyájánál, ezért a farkát amputálni kellett. A kórházi kezelések után Szöszi jól van, hálás, szeretetteljes, nyugodt. Egyiküket sem tudtuk hazavinni, mert minket is várt otthon egy kutyus. Nagyon nehéz volt otthagyni a két gazdikeresőt, akiket az őket szállító autóhoz kísértük. Azt hittem, egyszerűbb lesz, hogy segítettem, és nem fog mégis ennyire nagyon fájni. Nem sokkal később jött a hír, hogy Kollagén szerető családra talált. Egy nagy lélegzet, egy csepp öröm, hogy a több száz kutyusból neki sikerült. Jóleső érzés, miközben a szívem másik felét marcangolja, hogy a 8 éves Szöszinek nem lett gazdája, és korára való tekintettel nem is biztos, hogy lesz.

Miért jó az örökbefogadós találkozó?

Ha valaki kutyát szeretne, egy ilyen program szuper lehetőség arra, hogy meglássa, megérintse, megismerje az örökbefogadásra váró négylábúakat a segítők által. Arra is ki lehet térni egy ilyen beszélgetés kapcsán, hogy milyen adottságai vannak a leendő gazdának, mennyire passzol hozzá a kiszemelt kutyus. Érzékenyítő találkozás, hiszen ezeknek a kutyusoknak megvan a saját történetük. Sokan a szaporítótelep áldozatai, akik embertelen körülmények között éltek. Vannak, akik egy nem kívánt alom túlélői. A menhelyen a gondozóktól, önkéntesektől mindent megkapnak, ami erejükből telik, de ez sosem tudja pótolni az otthon melegét.

Minden lehetőséget fontosnak tartok, ahol el lehet mondani, hogy ha valaki fajtatiszta kutyát szeretne, csak tenyésztőtől vegye, vagy fajtamentő egyesületeken keresztül fogadjon örökbe. Bármilyen egyéb tevékenységgel a szaporítókat támogatják. Ezért is jó, ha valaki elmegy egy örökbefogadós találkozóra, és személyesen is találkozik az otthonra vágyó kutyusokkal.

Tényleg szeretnél kutyát?

Ha tényleg szeretnél kutyát, gyere el augusztusban, és ismerd meg azokat az állatokat, akik gazdit keresnek. Ilyen alkalmakkor vásárolni is tudsz különböző kutyás és nem kutyás dolgokat, mellyel az egyesület munkáját és védenceit támogatod, illetve fogadnak adományokat is a kutyusok részére. A örökbe fogadó nap egy kedvelt budapesti szabadtéri rendezvényhelyszínen van, így akár össze lehet kötni egy családi ebéddel vagy egy baráti találkozóval. Hiszen… jót tenni jó!

A következő alkalmak Budapesten:

Augusztus 11. 12:00–16:00 Dürer Kert
Augusztus 25. 12:00–16:00 Kertem