Az óriásfarkas valószínűleg artritisszel küzdött, mielőtt belterjesség miatt kihalt

A mai Nyugat-Hollywood területén található La Brea kátránygödrökben talált kardfogú tigris (smilodon) és óriásfarkas-maradványok olyan csontbetegség jeleit mutatták, amelyek a vadon élő állatoknál általában nem láthatók. A leletek szerint ezek az élőlények csont- és ízületi betegségben szenvedtek létezésük vége felé, amely feltételezés arra utalhat, hogy beltenyészet következtében haltak ki.

A legutóbbi jégkorszak, más néven a Würm-glaciális valamikor 110 000 évvel ezelőtt kezdődött meg, a pleisztocén kor végén, és körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett enyhülni, a holocén kor kezdetekor. A tudósok szerint a tanulmányozott állatok csontjai körülbelül 12 000 évvel ezelőttről származhatnak, és elsősorban azért kezdték el őket vizsgálni, hogy jobban megértsék Észak-Amerika akkori ökoszisztémáját. Az adatok szerint bár mind a kardfogú tigris, mind az óriásfarkas hatalmas és félelmetes állatok voltak, nehéz időket élhettek át.

Hasonlóan nézhetett ki az óriásfarkas. Körülbelül akkora lehetett, mint a ma élő legnagyobb farkasfajok, a szürke farkas két alfaja, a belső-alaszkai farkas és az északnyugati farkas (60-68 kg):

A ma is létező betegség, a porcelhalás sújtotta őket

A legutóbbi jégkorszak végén a mai Los Angeles területe egy olyan ökoszisztémának adott otthont, amely tele volt óriás emlősökkel. Olyan állatok határozták meg a korszakot, mint például az amerikai mamut, Jefferson földi lajhárja, vagy az amerikai ősbölény. A tápláléklánc csúcsán olyan hatalmas húsevők álltak, mint a cikk főszereplői, a kardfogú tigris és az óriásfarkas.

A kátránygödrökbe zuhant több száz állat maradványainak vizsgálata során a kutatók bizonyítékot szereztek arra, hogy ezek az élőlények az úgynevezett osteochondritis dissecans (OCD), vagyis más néven a porcelhalás nevű betegséggel küzdhettek. Ennek során az ízületeket borító porc és az alatta elhelyezkedő csont egy körülírt területen elkülönül az azt körülvevő csonttól. A betegség előfordulhat modern kutya- és macskatársainknál is, csakúgy, mint az embereknél. Megjelenése növeli az osteoarthritis, egy fájdalmas ízületi betegség kialakulásának kockázatát.

Mairin Balisi, a tanulmány szerzője, a kaliforniai Raymond M. Alf Őslénytani Múzeum paleontológusa elmondta a Live Science-nek, hogy nem sok reményük volt abban, hogy elegendő bizonyítékot találnak a porcelhalás meglétére ezeknél az állatoknál. Azonban mégis, az általuk vizsgált kardfogú tigrisek 6%-ának a combcsontjaiban volt látható hiba. Az óriásfarkasoknál a combcsontoknál 2,6%-ban találták meg a betegségre utaló jeleket, a vállcsontoknál pedig 4,5%-ban. A hibák között voltak kisebbek és nagyobbak is, néhány lelet esetében pedig ízületi gyulladás jelei, például csontkinövések is mutatkoztak.

A földrajzi elszigetelődés okozta az óriásfarkas vesztét

Azt még egy laikus is tudja, hogy az ízületek és a csontok egészsége fontos szempont a vadászatban is. Bár ez a betegség bonyolíthatta a zsákmányszerzést, a vizsgálatban részt vevő állatok egy kátránygödör martalékává váltak, nem azért pusztultak el, mert fel kellett hagyniuk a vadászattal.

A kutatók továbbá arra is gyanakszanak, hogy ezek a fajok beltenyésztéstől is szenvedhettek. A populációjuk ugyanis fokozatosan lett egyre kisebb, ahogy a kihalás felé menetelt. (Ezt abból gondolják, hogy a porcelhalástól szenvedő kutyák erősen beltenyésztettek.) Ahogy ezek az óriások földrajzilag elszigetelődtek egymástól, úgy növekedhettek a beltenyésztési arányok is, ami már jól tudjuk, növeli az öröklött betegségek számát, így a porcelhalás megjelenését is. Sajnos azonban a kátránygödrökben nem maradt fenn genetikai bizonyíték ennek az elméletnek a közvetlen tesztelésére. Rendkívül érdekes feltételezés, kíváncsian várjuk, hogy a jövőben lesz-e lehetőség ennek bizonyítására.