Állatbarátokból önkéntes kutyamentők – így születnek a hétköznapok hősei

Szilvi és Robi mindennapjait a kutyák iránti szeretet mozgatja. Munkájuk mellett a szabadidejük nagy része azzal telik, hogy segítenek…

Zsigó Szilvia és párja, Robi minden napja a kutyák körül forog. Motiválja őket az állatok iránti szeretet. Szilvi önkéntes munkája és kitartó lelkesedése példaértékű. Ismerjétek meg a történetüket!

Még nem valósult meg az álom

Már 9 éve, hogy Szilvi és Robi hazaviszi az otthontalan kutyákat. „Először nagyon csendben csináltuk az egészet, próbáltam átvevő szervezeteket keresni a kutyáknak, de úgy alakult a helyzet, hogy tudtunk kenneleket venni némi önerővel és támogatás segítségével” – meséli Szilvi a kezdeteket. Szeretné, ha szervezetként tudnának működni, de a kutyákkal járó mindennapi teendők és költségek mellett nem jutott még ideje arra, hogy ezt az álmot meg is tudja valósítani.

Ha hívnak, én megyek

Jelenleg 30 kutya él Szilviéknél. Gyakori, hogy ők is, mint ideiglenes befogadók, együttműködnek egy szervezettel. „Ha van olyan kutya, akinek külföldön sikerül gazdát találni, mi szoktunk rájuk vigyázni, amíg a papírokat elrendezik az örökbefogadók a szervezettel – folytatja Szilvi a tevékenységek listáját, amelyet szívvel-lélekkel végez. „Ha hívnak egy kutyához, én megyek. Elviszem állatorvoshoz, ahol tesztelik a különböző fertőző betegségekre. Mi rendezzük az oltásait, az ivartalanítását, a szívféregtesztet” – meséli Szilvi, aki hálás a támogatóknak, akik besegítenek ezekbe a rendszeres állatorvosi költségekbe. Ha érkezik egy kutya, Szilvi készít egy-egy posztot, bízva abban, hogy rövid időn belül gazdára talál.

Gesztenyével kezdődött

Az első kutya egy baleset után került Szilviékhez. „Gesztenye körülbelül 6 éves lehetett, folyamosan járta a falut, ismerték és szerették az emberek. Egyik nap valaki elütötte. Nagyon megsajnáltam, hazahoztam, és itthon ápoltam a saját költségemen. Egy állatmentő szervezet segített, ők el is vitték, amikor már jobban volt, és találtak is neki gazdát” – emlékszik vissza Szilvi az első befogadásra. A kutyamentést Gesztenye ápolásához köti. Ezután már, ha a közelben találtak egy gazdátlan vagy sérült kutyát, ők nagy többségben Szilviéknél kötöttek ki. Szilvi több szervezettel is kapcsolatba került az évek során, akik segítenek abban, hogy az általa gondozott kutyák gazdát találjanak, ahogy ő is minden lehetőséget megragad, hogy a kutyáknak új otthonra leljenek.

Csökkent a kóbor kutyák száma

Szilviék önkéntes tevékenységének köszönhetően a kóbor kutyák száma csökkent a környéken, ahol élnek. A faluban pedig tényleg igazán ritkán fordul elő. „Tőlünk ivarosan nem megy ki kutya. A környékbeli ingyenes ivartalanítási program nem volt zökkenőmentes, mégis sikeres lett. A közeli tanyán még mindig van gond, de amit tudunk, megteszünk. Élelmet hordunk ki, intézzük az oltásokat, és az ivartalanításnak hála sikerült megfékezni a nem kívánt szaporulatokat” – mesél a jelenlegi helyzetről Szilvi. Egy év alatt körülbelül 150 kutyának segítenek az önkéntesek, és 90 százalékukat sikerül párjával közösen gazdához juttatni. Ma már jellemzően a közeli városokból, szegregátumokból érkeznek a kutyák, és nem a faluból.

Teca velük maradt

Az Állatbarát Alapítvány védenceként került Szilviékhez ideiglenes befogadásra Teca, a rendszeresen bántalmazott kutya. Odakerülésekor Teca mindkét lába törött volt, többször műtötték. „Hozzánk került ideiglenes befogadásra, mert benti tartást tudunk neki biztosítani. Ez a sok negatív történés meglátszott a kutya személyiségén, mert mindenkitől félt, egyedül tőlünk nem” – idézi fel Szilvi Teca történetét. Van egy németjuhász kutyájuk is, akit egy idős nénitől hoztak, aki láncon tartotta. Az előttük lévő jelentkezőt megharapta, ezért ő nem vitte magával. „Másnap velem hazajött a kutya, azóta itt él, ennek már két éve. Ő is marad, mert másokkal nem kompatibilis, velünk viszont jól kijön. Vannak nálunk maradt kutyák, akiket én is nagyon megszerettem, és nekem is nehéz lenne elszakadni tőlük” – vall őszintén Szilvi a befogadott kutyusokkal való kapcsolatáról.

Az otthon már a kutyákkal együttlétet jelenti

Szilviék otthona úgy van kialakítva, hogy elférjenek az otthontalan kutyák. Tavaly kaptak egy konténerházat, ami nagy segítségükre van a kutyatartásban. Éjjel kennelekben alszanak az állatok, nappal viszont övék a hátsó udvar, amely az igényeik szerint lett kialakítva. A munkájukat segíti egy-két ideiglenes befogadó is, akik időről időre a saját kutyájuk mellé fogadnak egy mentett kölyköt, hogy ezzel csökkentsék Szilviék terhét.

Ez jó fáradtság

Az élet nem áll meg sem télen, sem nyáron, hiszen feladat mindig akad bőven. „Hogy van erre energiám? Erre csak azt tudom mondani, hogy erre születni kell, mint ahogy sok szakmára igaz. Nincs olyan, hogy behisztizek, mert takarítás után pont odapiszkít egy kutya, ahol végeztem. Szoktam mérgelődni, de az állatokat soha nem szidom. Egy idő után én is elfáradok, de mindig tudok mibe kapaszkodni. Elég, ha rájuk nézek , és már nem tudom magam felhúzni. Ez a fáradtság egy jó fáradtság” – érzékenyül el Szilvi a mentett kutyusokra gondolva.